13.Rész...A meglepetés

Sziasztok! Na megint hoztam egy rész. Nagyon ajánlom, hogy hallgassátok a számokat közben mert úgy még jobb. Amúgy meg jó olvasást.
*Cara szemszőge*

Fogalmam sem volt, hogy merre mehetünk. A szemem be volt kötve és ha nem is lett volna sem ismerem Londont.
- Merre vagyunk?- kérdeztem Harryt
- Titok!- simított végig a kezemen
- Oké!- mosolyogtam el magam
Még 10 percet autókáztunk, mikor Harry megállította az autót és kiszállt. Kinyitotta az az ajtót és engem is kisegített az autóból.
- Na gyere!- bogozta ki a kendőn levő csomót
A látvány ami fogadott lenyűgöző volt. Előttem állt a London Eye teljes egészében.

 Harry mellém lépett és egy óvatos mozdulattal elkapta a kezem amit összekulcsolt a sajátjával.
- Harry ez...ez egyszerűen...eszméletlen.- mosolyogtam rá
- Gyere...Menjünk fel!- indult el
- Hogy mi? Te fel akarsz ülni rá?- néztem nagyot
- Hát persze!- húzott magával
- De Harry...Tudod, hogy tériszonyom van.- álltam meg
- Tudom, de...a csúzdán is lecsúsztál vele. Most is jó lesz!- hajolt közelebb, hogy megcsókoljon
- De a csúzda nem ennyire magas mint ez.- hajoltam el
- Ennyire félsz?- nézett rám
- Eléggé.- hajtottam le a fejem
- Vigyázok rád. Megígérem.- simított végig az arcomon
Nem tudom honnan jött rá de ez mindig megnyugtat, főleg ha az az ember csinálja akit szeretek.
- Oké!- csókoltam meg
- Szeretlek!- szorított magához

- Én is.- bújtam bele a nyakába
Megfogta a kezem és úgy sétáltunk a jegypénztárhoz. Beszálltunk az egyik fülkébe és mivel más senki nem volt ott rajtunk kívül ezért becsukták az ajtót és elkezdtünk lassan emelkedni. Csodás volt bár nagyon féltem.
- Harry, én annyira félek!- szorítottam meg a kezét
- Nem lesz semmi gond!
- Annyira szép a város!- néztem ki
- Igen! Tényleg csodás.
- Miből gondoltad, hogy meg akartam nézni a London Eyet?- néztem vissza rá
- Hát...Még az első nap említette Emily, hogy megakarjátok nézni és hát....összevesztetek és nem akartam, hogy kimaradjon ez a londoni utazásodból, bár tudtam, hogy félsz a magasban de bíztam benne, hogy ez a gyönyörű látvány majd feledteti veled.- magyarázta el
- Igen! Tényleg szép. Hát...most belegondolva az utunk előtt már két hónappal azt beszéltük Emilyvel, hogy ha nem is ülünk fel de megnézzük a London Eyet...csak...összevesztünk.
- Hát....Nem gondoltam, hogy ennyire rossz a helyzet Emilyvel.
- Én sem. De nem akarok Emilyről beszélni. Komolyan mondom, hogy még látni sem bírom.
- Rendben, ne beszéljünk róla. Van más is amiről beszéljünk.- ölelt át hátulról és belepuszilt a nyakamba
- Most vagyunk a legtetején.- mosolyodtam el
- Igen! Imádom.
- Nagyon szép...De elég ijesztő is.

- Mesélj kicsit a családodról. Nem tudok rólad szinte semmit.- kért meg
Lehajtottam a fejem és kissé elszomorodtam. Nem szeretek róluk beszélni, de tartozom Harrynek ezzel.
- Valami gond van?- fordult felém
- Hát...elég nehéz a családomról mesélnem de...
- Ne! Ha nem akarsz én nem kötelezlek.- ült le
- De. Elmondom. Ideje kimondanom magamból igazából.- ültem melléje
- Akkor hallgatlak.
- Tudod amikor 13 éves voltam...a szüleimmel meg az akkor 19 éves tesómmal elindultunk nyaralni. Minden csodás volt. Már majdnem megérkeztünk a hétvégi házunkhoz, mikor az úton egy kislány előnkbe szaladt. Apa elkapta a kormányt...- gyűltek össze a könnyek a szememben- Szembe jött egy kamion és frontálisan ütköztünk. Apa meg anya nem élték túl.- hajtottam le a fejem

 - Sajnálom! Ha tudtam volna nem kérdezek rá. Ne haragudj.
- Semmi gond. Nem volt honnan tudd. És amúgy is..jót tett, hogy kicsit ki tudtam beszélni magamból.
- De neked meg a tesódnak nem lett bajotok igaz?- kérdezte fájdalommal telt hanggal
- Hát...Jeremynek eltört a bal keze meg a jobb válla és nekem a jobb lábam, ayon belül akkor alakult ki az allergiám és a tériszonyom is. Pszhihésen eléggé megviselt a szüleim elvesztése.
- És akkor most a testvéreddel laktok?- kérdezett rá
- Igen. Amikor megtörtént a baleset akkor Jeremy már elmúlt 19 is, így hivatalosan ő lett a gyámom. De most szeptemberben, mikor betöltöm a 18- at, és azt hiszem, hogy Londonba költözök.- mosolyogtam rá egy halványat
- Szeptemberben leszel 18?- lepődött meg
- Igen. Egy hónap múlva pont. Szeptember 14- én. Mert?
- Én azt hittem, hogy már elmúltál 18. Arra gondoltam kb. egyidősek vagyunk.
- Hát csak két évvel vagy idősebb.
- Akkor még kicsi vagy.- borzolta meg a hajam
- Ja persze. Az a két év....
- Menj el...Én már rég futottam amikor te megszülettél.- vigyorgott rám
- Oh menj el te kis versenyfutó.- csikiztem meg
- Ne csináld!- húzott az ölébe
- Ja persze...Csak neked szabad ilyent csinálni?- csikiztem tovább
- Na várj csak!- fogta le a kezeimet és megcsókolt
Nem tudtam ellene tenni, visszacsókoltam, pedig nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy tudja ő nyert de a testem önálló életre kelt. Hosszas csókcsatába kezdtünk amit a telefonom csörgése zavart meg.
- Várj! Fel kell vennem!- húzódtam el tőle
- Hagyd a francba...-csókolt tovább nem is törődve a telefonnal
- Ne! Ez Jeremy...Azóta nem beszéltem vele amióta eljöttem otthonról.- magyaráztam
- De siess!- puszilt bele a nyakamba
- Szia Jeremy!- vettem fel a telefont- Igen jól vagyok!- próbáltam beszélgetni de Harry csójai közben elég nehezen ment- Igen, igen. Holnap érkezem.
- Aludj ma nálam!- nézett rám Harry
- Hogy mi?- nyitottam nagyra a szemeimet- Ja nem neked mondtam Jer. Itt minden rendben van!- válaszoltam Jeremynek
- Komolyan! Aludj velem ma!- állt fel Harry
- Ezt majd megbeszéljük.- szóltam oda Harrynek- Ja nem jer ezt sem neked mondtam. Figyelj...Ne haragudj de visszahívhatlak kicsit később?? Oké....Szia.- tettem le a telefont
- Cara! Aludj ma nálam.- ült le mellém
- Nem!- jelentettem ki
- De miért nem?Jó lenne.
- Ja persze...Holnap fellépésem lesz és pihennem kell.- magyarázkodtam
- És miért? Nálam nem tudsz pihenni?- nézett rám
- Nem erről van szó csak...Kicsit talán még korai is lenne veled aludnom. Nem?
- Persze! Lefekszel velem, de, hogy mellettem aludj azt már nem!- mosolyodott el
- Hallgass te! A fél világ hallja olyan hangosan beszélsz.- kacagtam el magam
- Nem érdekel. azt akarom, hogy ne a fél hanem az egész világ tuja meg milyen gyönyörű barátnőm van!
- Persze! Az hiányzik csak az életünkből!- kacagtam még mindig
- Várj csak!- állt fel
- Mit tervezel Harry?- néztem rá
Erre kinyitotta a kicsi ablakot és kihajolt rajta.
- Figyelem Világ! Örömmel bejelentem, hogy Cara Watts az én gyönyörű barátnőm akit teljes szívemből imádok!
Ezzel bemászott a kis ablakból és szorosan magához ölelt.
- Annyira bolond vagy!- csókoltam meg
- Igen! De így is jól érzem magam!- kacagott
- Két perc múlva megérkezünk.- mutattam a kis órára
- De kár....
- Szép volt. Köszönöm, hogy elhoztál.
- Nincs mit.
- És akkor most vissza a szállodába és még össze kell pakolnom, meg összeszednem a fellépő és az utazó ruháimat. Rengeteg dolgom van még!- sóhajtottam
- És hánytól lesz holnap a bemutató?
- Hát...12- től fél 1- ig. Aztán szabad vagyok 8- ig, mert akkor indulunk  reptérre.- mondtam
- Na akkor 1- kor ha kész vagy akkor tulajdonképpen 7 óránk lesz még.
- Igen, mert?
- Csak tudni akartam, hogy menyit lehetek még veled.- szomorodott el
- Nem tudom, hogy lesz alkalmunk találkozni.- néztem rá
- Hát...Amilyen gyakran csak tudok odarepülök Magyarországra.
- De ezt én is meg te is tudod, hogy lehetetlen. Egyszerűen nem lehet megoldani.
- Azt mondtad, hogy el akarsz költözni Londonba. Nem?- kérdezte
- De...Azt mondtam. Csak be kell töltenem a 18-at.
- De hát akkor még csak egy hónapot kell kibírnunk.- puszilt meg
- Elég nehéz lesz...És drága is.
- A pénz az nem akadály. Csak annyira távol leszel.
- Hát...Tényleg elég nagy távolság.
- Na gyere...Ki kell szállnunk.- nyújtotta a kezét
- Oké!
Elvettem a táskám és kiléptünk az óriáskerékből.
- Azt hiszem jobb ha visszamegyünk. Pihenni is kéne az éjszaka....Főleg neked!- kacsintott rám
- Igazad van.- értünk az autó mellé
Ebben a percben emberek sokasága rohanni kezdett felénk.
- Te jó isten Harry! Nyisd az autót!- futottam az ajtóhoz
Amilyen gyorsan csak tudtunk beszálltunk és indította a motrot. Alig tudtunk kihajtani a sok rajongó miatt. Nagyon aranyosak voltak meg minden, hogy ennyire odavannak Harryért de azért elég ijesztő amikor egyszerre ennyi ember rohanni kezd feléd.
- Megmenekültünk.- fujtatott
- Igen! Azt hiszem felhívom Jeremyt, mielőtt még aggódni kezdene.- vettem elő a mobilom
- Ahogy gondolod.
Ahogy elővettem a telefont az egyből csörögni kezdett.
- Haló! Szia Jer...
- Nem hívtál Cara!- mondta aggodalmas hangon
- Tudom! Ne haragudj, csak el voltam kicsit foglalva és....
- Ja....És mivel? Vagyis inkább úgy kérdeném, hogy kivel? Mert egy srác hangját hallottam.- kacagott
- Hát igen. Jól hallottad és a London Eye tetején voltam.- meséltem el neki
- Oh! Akkor jól szórakoztatok?
- Igen! Viszont képzeld, előre hozták a bemutatónkat és ezért holnap hazamegyünk.
- Ez komoly? Holnap látlak? De jó!- mosolygott bele telefonba
- Igen. És van egy bejelenteni valóm!- néztem Harryre
- Csak nem azzal a sráccal kapcsolatos?
- De....
- Oké. Amúgy meg nekem is van mondanivalóm számodra.- mondta
- És mi? Történt valami?
- Oh... Hát...- makogott
- Csak nem csaj van a dologban?- kérdeztem
- Hát...De...Csak nem olyan ahogy azt te gondolod....vagyis na.....
- Hagyjuk majd holnap úgy is megtudom.
- Igaz! Ja amíg el nem felejtem....keresett Christian.
- Milyen Christian?- kérdeztem rá
- Tudod...Alex testvére. Állítólag valamit akar kérni tőled.
- Oh! Majd mikor hazaérek felhívom. Addig nem foglalkozok vele. 
- Rendben Cara. Ahogy gondolod. Na még beszélünk. Vigyázz magadra.
- Rendben! Te is.- nyomtam ki a telefont
- Na...Mit akarsz neki bejelenteni?- mosolygott rám Harry kacéran
- Hát téged te!- pusziltam meg
- Szuper. Amúgy lehet ha anya meg Gemma is eljönnek holnap.
- De jó. Legalább megismerném őket.
- Igen. Tényleg jó lenne.
- Már meg is érkeztünk?- néztem ki az ablakon, kicsit hosszabb útra emlékeztem
- Aha. Miért? Nem kellett volna?
- Ja de! Csak elég gyorsak voltunk.- mosolyogtam rá
- Nálam alszol?- fogta meg a kezem
- Már megint kezded?- fordítottam feléje a fejem
- Ne legyél már olyan prűd. Ez az utolsó éjszakánk, de ha ezt szeretnéd...Ígérem, hogy egyetlen újjal sem érek hozzád.Csak legyél mellettem. Kérlek!- nézett rám nagy szemekkel
- Nem vagy prűd. Csak mit fognak szólni a többiek?!
- Oh...Hogy innen fúj a szél....Az zavar téged, hogy a többiek mit mondanak majd. Hát őszintén megvallva és csúnyán kifejezve én szarok a többiek véleményére...De ha téged ennyire zavar akkor nekem úgy is megteszi ha átsurransz miután Ad elaludt.- adott egy puszit a fejemre
- Ezt most komolyan mondtad?- kacagtam
- Persze. Miért?
- Na jó. Benne vagyok!- vontam a vállamon
- Remek! Várni foglak!- csókolt meg és bement a szobájába
És is csendesen besétáltam. Szerencsémre Ad már aludt, így minden egyszerűbb lett. Összeszedtem a cuccaimat és szép csendben elindultam kifele, de szerencsémre Ad megébredt.
- Jó szórakozást!- ült fel mosolyogva
- Köszi! neked meg jó éjt!- intettem és kimentem a szobából
Kimentem, kettőt kopogtam Harry ajtaján és bementem.
- Húú...De gyors voltál!- mosolygott rám az ágyból
- Hát...Ad aludt már. Mondjuk felébredt amikor kijöttem de ez van. Amúgy is észrevette volna, hogy nem vagyok a szobában. Minden éjjel felébred.- ültem le az ágysarkára
- Na gyere!- emelte meg a takarót, hogy bebújhassak
- Aludj jól!- bújtam hozzá
- Te is!- szorított magához.
Hamar elaludtunk. Szerintem mind ketten annyira fáradtak voltunk, hogy azért nem jelentett gondot az alvás......................................

12.Rész...Jobb vagy nálam!

Sziasztok! Tudom, hogy elég rég írtam részt de csak most volt időm a bloggal foglalkozni. Rengeteg sok dolog összefutott az életemben és így azok nyílván fontosabbak voltak. Remélem tetszik majd nektek a rész. Jó olvasást!

*Cara szemszöge*

Kisétáltunk a szobából és elindultunk Zayn ajtaja fele, Harry szorosan összekulcsolta a kezünket majd rámmosolygott. Fura volt ez az egész helyzet, mármint nem az, hogy fogja a kezem hanem "Mi", az, hogy azt mondhatom "Mi".
- Szeretlek!- puszilt meg
- Biztos?- fordultam feléje
- Igen! Soha nem voltam még ennyire biztos semmiben.
Boldog voltam. El sem tudom mondani, hogy mennyire, nem gondoltam, hogy ennyi idő alatt meglehet ismerni annyira valakit, hogy járj vele és tudd, hogy szereted, de ez most bebizonyosodott, hogy létezik ilyen. Harryben nem csak egy csodás embert fedeztem fel hanem egy lelkitársat, ha létezik ilyen. Veszekszünk, de a végén mindig rájövünk, hogy mindketten ugyan azt akarjuk és megtudjuk beszélni, ami szerintem egy kapcsolatban nagyon fontos.
- Cara, Harry?!- szakította félbe gondolkodásomat a szembe jövő párocska
- Emily!- erőltettem egy mosolyt ugyanis nem nagyon volt kedvem jópofizni vele

- Sziasztok!- köszönt Zayn is- Merre mentek?- nézett Harryre majd rám
- Hozzád indultunk, ugyanis Emit kerestem és gondoltam ott majd megtalálom.- grímaszkodtam
- Ja. Hát akkor megtaláltál.- Emi
- Meg akartam kérdezni, hogy akkor ma próbálunk még vagy nem?
- Jó lenne! Merre vannak Alexék?- nézett rám
- Honnan kéne tudnom! Fogalmam sincs!
- Na jó! Én megyek és megkeresem őket. Akkor találkozzunk lent a teremben 10 perc múlva. Oké?- indult el
- Felőlem!- egyeztem bele
- És...Mi ez az "egymás kezét szorongatjuk" dolog?- kacsintott rám Zayn
- Hát...Izé...- makogtam össze vissza
- Arra döntöttünk megpróbáljuk együtt.- puszilt meg Harry
- Oh! Hát akkor gratula!
- Köszi.
- Én...Megyek és átöltözöm.- indultam el
- Jövök én is!- Harry
- Ne! Hamar kész leszek és akkor lemegyünk együtt. Oké?
- Rendben! De siess!- nézett rám
- Sietek!- mentem be a szobába
Gyorsan levettem a rövidnadrágom és felvettem egy laza pamutgatyát meg a tánccipőmet, majd előkaptam a táskámat és belehajigáltam pár cuccot amire a próba alatt szükségem lesz és kimentem a fiúkhoz.
- Na itt is vagyok!
- Csini!- jegyezte meg Zayn
- Dugulj el Zayn! Cara az én csajom!- szorított magához
Hallottam róla, hogy Hrry egy nagyon védelmező típus de nem gondoltam, hogy ennyire.
- Köszönöm Zayn!- böktem meg Harryt
- Semmiség! És a többieknek mikor akarjátok elmondani, hogy....???- nézett ránk
- Hogy együtt vagyunk?- kérdezte hangosan Harry
- Ja. Vagy nem is akarjátok beavatni a többieket?
- De- de..Csak még nem beszélünk erről...- nézett rám Harry
- Aham! Ja Harry...Te is lejössz a próbájukra?- kérdezte Zayn
- Igen!
- Cara....Gyertek!- emelt meg hátulról Alex
- Alex tegyél le!- kacagtam
- Csak egy feltétellel!
- Éspedig?- mosolyogtam feléje
- Szeretném ha velem táncolnál!- tett le
Igazából nagyon meglepett az amire megkért, mivel mi soha nem tudtunk együtt táncolni Emi miatt, mivel ő volt a barátnője és nem én.
- Na..Mit mondasz?- fogta meg a kezem
Harryre pillantottam aki eléggé feszültnek látszott Alex közeledése miatt. Hirtelen nem tudtam, hogy mit válaszoljak, ezért össze vissza makogni kezdtem.
- Hát...én...izé....Eléggé megszoktam, hogy Adel táncolok. Szóval...nem hiszem, hogy menne nekünk együtt.- próbáltam lebeszélni róla
- Próbáljuk meg kérlek!- nézett rám bociszemekkel
Nem értettem, hogy mi van ma. Mindenki arra kér, hogy próbáljak meg vele valamit.
- Nem akarom megbántani Adet.- néztem rá

- Mivel nem akarsz megbántani?- jött ki Ad és Emily a szobából
- Öm...Semmi!- álltam Harry mellé
- Mond el na!- jött közelebb
- Nem akarok erről beszélni!- fordultam el
- Akkor elmondom én!- kezdett bele Alex
- Akkor hallgatlak!- komolyodott el Ad
- Na...Hát...Arról lenne szó, hogy megkértem Carat táncoljon velem ezen a fellépésen...csak ne akar beleegyezni...Ti mit szóltok hozzá?- zúdította rájuk az egészet
- Ez most komoly Alex?- csattant fel Emily
- Igen! Miért olyan meglepő ez?- nézett rá Alex
- Hm...A te bajod!- vonta meg a vállát
- Emily! Ez miért mondtad?- néztem rá én is
Rosszul esett, hogy így beszélt rólam, és fájt, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól.
- Hogy miért mondtam?- jött közelebb- Azért...mert nem gondolom, hogy felérsz arra a szintre, hogy Alexel táncolj!- mosolyodott el
- Ez durva volt Emily!- förmedt rá Alex- Ha tudni akarod Caraval sokkal jobban szeretek táncolni csak azt bánom, hogy eddig vak voltam!- kezdett egyre erélyesebben beszélni
- Ne...Hagy Alex!- léptem melléje- Szóval Emily....- kezdtem el körülötte sétálni- Nem vagyok elég jó ahhoz, hogy Alexel táncoljak...De te...te természetesen igen! Te jobb vagy nálam! Elismerem!- néztem mélyen a szemébe és a tekintetében félelmet véltem felfedezni.- Jobb vagy mert idősebb vagy, jobb vagy mert kijártad a sulit és egy menő egyetem tanulója vagy, jobb vagy mert van családod- gyűltek össze a könnyek a szememben- Jobb vagy mert van egy szerető anyád, meg apád akik ha bajban vagy segítenek és minden kívánságodat teljesítik, jobb vagy mert az egyetemed legmenőbb sráca rád hajt, jobb vagy mert könnyebben a megy a tanulás, rajzolsz, táncolsz...Szóval sokkal jobb vagy mint én...De ezek a dolgok lehet elintézik, hogy sikerüljön az egyetemed és mindent végbevigyél amit elterveztél, de abban, hogy nagyobb és tényleg jó ember legyél..abban csak hátráltat!- halkultam el és egy könnycseppet hullattam a földre- De ha azt hiszed, hogy nem tudnék Alexel táncolni akkor hatalmasat tévedsz..Az egyetlen ok az, hogy féltem tőled Adet, és nagyon sajnálnám ha veled kéne táncolnia! És ha most nem haragszol akkor mennénk próbálni!- fogtam meg Harry kezét és elindultunk lefele
Emily csak állt ott némán, nem mert a szemembe nézni, amit jobban is tett mert ha egy rossz pillantást vetett volna felém kiborultam volna és nekiestem volna gondolkodás nélkül. Így csak szép lassan lesétáltunk és egy kis idő után Ad meg Alex is követni kezdtek minket. Igazából nagyon megviselt, hogy ezeket Emily fejéhez kellett vágnom, de nagyon fájtak azok amiket mondott és ahogy beszélt rólam.
Ahogy leértünk a próbaterembe becsuktam az ajtót és gyengeségemben sírni kezdtem majd a földre estem. Egyszerre mind a három srác szaladni kezdtek felém.
- Cara!- emelt fel Harry- Jól vagy?- nézett rám aggódó szemekkel
- Persze! Rendben vagyok csak...kicsit megviselt ez az egész...- magyaráztam
- Nagyon kemény voltál csajszi, megmondtad neki a tutit. Büszke vagyok rád!- ölelt meg Ad
- Igen! Tényleg ezt már nagyon meg kellett neki mondja valaki.- helyeselte Alex
- De nem akarok Emilyről beszélni. Azt akarom, hogy minél hamarabb lejárjon az a rohadt bemutató és lelépjünk innen, hogy a lehető legmesszebb mehessek Emilytől. Nem akarom minden nap az ő képét bámulni.
- Én nem annyira szeretném ha elmennél.- fogta meg a kezem Harry
- Van valami köztetek?- kérdezett rá Ad
- Öm...Miből gondolod?- kaptam feléje a tekintetem
- Hát...Nem volt túl nehéz kikövetkeztetni a jelekből.- magyrázta
- Milyen jelekből?- tetettem a hülyét
- Jaj Cara! Most komolyan el kell magyaráznom?! Képzeld kb. 10 perce vagyok veletek és azóta el sem engedtétek egymás kezét.
- Elakartam mondani...csak közben...Emily....- de nem tudtam befejezni mert erre az emlegetett személy vágódott be az ajtón.
- Figyeljetek! Csináljuk meg azt a rohadt bemutatót és aztán megy mindenki arra amerre akar. Oké?- nézett a srácokra mert rám nem mert
- Ezt beszéld meg vele!- mutatott rám Alex
- Oh..Cara?- nézett rám
- Igen?- kérettem magam
- Mit szólsz hozzá?- húzta gúnyosan a száját
- Hát...- néztem rá









- Legyen! De csak is a srácok miatt!- jelentettem ki
- Nekem tök mindegy, hogy mi miatt csak essünk már túl rajta.- fordította el a fejét
- Akkor kezdjük.- Alex
- Rendben! akkor álljunk párba!- mondta Ad
- Ad...Nagy gond lenne ha Cara..???- nézett rám Alex majd Adre
- Nem! Nekem nem! Ha szeretnétek együtt táncolni akkor nekem oké!- egyezett bele
- Remek!...Tőlem már meg sem kérditek!- mormogta Emily
- Emily drága...táncolnál Adel, vagy megcsináljuk hárman a koreográfiát?- gúnyoskodott Alex

- Nagyon humoros vagy!- fintorgott Emily
- Örvendek, hogy elnyerte a tetszésed! Na de kezdjünk hozzá!- fogta át a derekam
- Ad! Elindítanád a zenét kérlek?- kértem meg
- Persze!
Ahogy elindult a zene egy órát ha nem többet megállás nélkül letáncoltunk. Végül arra döntöttünk, hogy mára elég volt  a táncból és jobb a egy keveset pihenünk is a holnapi bemutató előtt.
- Na jó! Akkor holnap 11- kor találkozunk.- ittam egy korty vizet
- Oké!- indult ki Alex
- Merre méssz?- kérdezte Ad
- Harryvel megyünk valamerre csak még azt nem tudom, hogy merre.- magyaráztam
- Oké! Akkor én megyek is. Odafent találkozunk.- indult el
- Nem vársz meg? Jövök én is csak még el kell egyem a táskám.
- De! Megvárlak!
- Oké!- vettem el a táskám- Akkor neked szia Alex, és te Harry a szobádban megvársz vagy?...- néztem rá
- Megvárlak csak még nem megyek fel mert még van egy kis dolgom!- zárta le a telefonját
- Ahogy gondolod! akkor fél hétre megyek!- mosolyogtam rá
- Oké.
Adel elindultunk felfele, most kivételesen liftet is használtunk ami nem szokásunk, szerintem most mind ketten túl fáradtak voltunk a gyalogláshoz.
- Nem mondtad el, hogy mi a helyzet Harryvel!- kacsintott Ad
- Hát...Igazából...Szerintem te már rájöttél!- kacagtam el magam
- De a te szádból akarom hallani.
- Persze! Hogy azt mondhasd " Én megmondtam!". Tudom, hogy ezt akarod.- zártam ki az aktót
- Nem is! Mond ki na!- kérlelt befele menet
- Oké! Összejöttünk Harryvel! Most boldog vagy?
- Ha- ha- ha...Én megmondtam!- kacagott
- Ad!- csíptem meg
- Ja...Bocsi...Ez csak úgy kicsúszott. Igazán nem akarattal volt!- kacagott még mindig
- Emlékszel arra a párnára mivel a múltkor megfenyegettelek?- néztem rá
- Viccelsz? Hogy ne emlékeznék! az a párna egy gyilkos párna!- ült le
- Na...Csak, hogy tudd az a párna még mindig meg van...szóval úgy gúnyolódj velem, hogy....Ha érted mire gondolok!- kacagtam el magam
- Jaj ne! Csak azt párnát ne!...- kérlelt
- Még meggondolom!- kacsintottam- De most megyek tusolni.- indultam be
- Jó! Azt hiszem most nem megyek be melléd!- kacagott
- Nem is ajánlom!- csuktam be az ajtót
Bementem a mosdóba és amíg letusóltam Ad előkészített nekem valami ruhát, amit szeretett volna, hogy felvegyem.
- Ez a felső meg a farmer csodás lesz ezzel a cipővel!- mutatta felém

- Hát...Ez tényleg jó! Magamtól nem társítottam volna őket egymással. Komolyan.- mosolyogtam rá
- Hát...Akkor itt az ideje.- adta ide a ruhadarabokat.
- Oké...Akkor bemegyek a mosdóba és felveszem!- indultam be
Gyorsan magamra kaptam a cuccaimat, megszárítottam a hajam, majd feltettem egy kevés sminket és pár kiegészítőt amit jónak találtam és kimentem.
- Megvagyok!- fordultam meg Ad előtt
- Csodás! Csodás vagy tényleg!- mért végig
- Köszönöm! De ezt neked köszönhetem!- öleltem meg
- Jaj ne! Ne ölelgess mert átveszed a jó kis táncpróba szagomat aminek nem hiszem, hogy Harry nagyon örvendene.- kacagott
- Igazad van! De tényleg köszönöm!
- Szivesen!
Ebben a percben kopogtak és nyílott is az ajtó.
- Sziasztok! Mehetünk?- jött be Harry- Cara!- mért végig- Milyen...Milyen más vagy!- mosolygott rám- Persze jó értelemben más
- Igen! Új a Stylistom!- mutattam Ad fele
- Oh! Értem! Akkor indulhatunk?- nyújtotta a kezét
- Persze! Szia Ad!- intettem neki
- Sziasztok! Jó szórakozást!
- Köszi!- csuktam be az ajtót ás elindultunk lefele- És? Hova megyünk?- kérdeztem
- Majd meglátod! Gyere!- szálltunk be a kocsiba
- Na jó!
- Ezt kösd a szemedre!- adott ide egy kendőt
- Minek?- kíváncsiskodtam
- Csak...Meglepetésből!- mosolyodott el és felkötötte ő az illatos anyagot.....................................

11.Rész...Gondok

Sziasztok! Mghoztam az új részt. Nem tudom mennyire fog tetszeni de nekem az egyik kedvenc részeim közé tartozik és rengeteget dolgoztam vele mert eddig nem nagyon írtam ilyen intim rész de szerintem tűrhető lett. Szóval jó olvasást és várom a kommenteket.:)

*Cara szemszöge*

- Kapjuk el!- kiáltotta Liam és mind rohanni kezdtek felém
Futni kezdtem bár tudtam, hogy nincs esélyem 3 srác ellen. Liam és Niall elkapták a lábamat míg Louis a két csuklómat szorongatta. Így lendítettek párat rajtam és bedobtak a mély vízbe. Amilyen gyorsan csak tudtam feljöttem a víz tetejére és levegőért kapkodtam.
- Louis!- néztem rá összeszűkített szemekkel
- Ná- ná-ná- ná- ná-ná!- csúfondároskodott
- Ájj csak meg!- kezdtem el futni utána
Szerencsémre mire észbe kapott volna arra már utol értem és a figyelmetlenségét kihasználva a hátára ugrottam és próbáltam lenyomni a víz alá.
- Drága, ez nem fog összejönni!- kacagott
- A fene...- ugráltam a hátán hátha mégis összejönne
- Na gyere!- segített le Harry a Louis hátáról
- Mi lenne ha labdáznánk?- vetette fel az ötletet Liam
- Hát...Köszi de ez a kiadós fürdés után én inkább napoznék egyet.- indultam el kifele
- Harry? Te?- kérdezte Niall
- Hát nem köszi...Azt hiszem kicsit én is kimennék.- jött utánam
- Ti tudjátok!- vont vállat Niall
Kimentünk és elindultunk a napozóágyak fele.
- Te jó ég! Mekkora csúzda. Nem tudom ki merne lecsúszni rajta.- mutattam a legnagyobb medence fele
- Tényleg vagány! Gyere, csússzunk le!- húzott magával
- Ne! Nagyon tériszonyom van!- ellenkeztem
Erre a mondatra megállt és mélyen a szemembe nézett.
- Vigyázok rád. Nem lesz semmi gond! Megígérem!
- Hát...Legyen!- bólintottam rá
Felmentünk a csúzda legtetejére és leültünk, Harry a hátam mögött helyezkedett el és szorosan átfogta a derekam. Úgy remegtem mint a kocsonya, nem tudtam uralkodni a testemen annyira féltem.
- Harry én nagyon féleg!- szorítottam meg a kezét
- Csukd be a szemed!- szorított magához
- Mi?- kérdeztem és reméltem, hogy rosszul hallottam amit mondott
- Csukd be a szemed Cara!- ismételte meg
- Te jó ég! Miért mentem és ebbe bele?- csuktam be a szemem
Ebben a percben Harry lökött egyet a lábával és elindultunk. Varázslatos érzés volt, mintha repültünk volna, bár örökké tartott volna ez az érzés. Kinyitottam a szemem és élveztem ahogy a szél játszadozik a hajammal. Egy puha leheletet éreztem meg a nyakamon egy lágy puszi kíséretében amitől kirázott a hideg.
- Fogd be az orrod!- suttogta
Befogtam az orrom és vettem egy mély levegőt, így estünk bele a vízbe. Gyorsan kiúsztunk a medencéből és rendbe szedtük magunkat.
- Te jó ...Azta...Ez csodás volt!- dideregtem
- Tetszett?- mosolygott rám
- Csodás volt...Mintha repültünk volna! Köszönöm!- adtam egy puszit az arcára- Egyedül nem mertem volna lecsúszni.
- Örvendek, hogy tetszett, de gyere menjünk, nehogy megfázz!- kulcsolta össze a kezeinket
- Öm...Én...- engedtem el a kezét
- Valami baj van?- kérdezte
- Ja nem...Menjünk.- sétáltam mellette
Nem nagyon akartam, hogy még több pletyka szülessen rólunk.
Visszamentünk és Zaynt meg Emilyt sehol sem lehetett látni, Ad meg Alex is eltűntek és Niall, Liam, Louis meg Eleanor a vízben pancsikóltak. Amit egyedül furcsáltam, hogy Danielle meg Perrie egymástól nagyon távol napoztak, és ezt tényleg nem értettem miért. Harry bement a srácokhoz és meg elindultam Perriehez, hogy elvegyem a fürdőlepedőmet.
- Szia!- ültem le melléje és betakartam magam
- Szia!- válaszolt sírós hangon
- Perrie, te sírtál?- emeltem le a szemüvegét róla
- Nem, dehogy is!- törölte le a könnyeit
- Mi a baj? Még mindig Zayn?- simogattam meg a hátát
- Igen!- kezdett el zokogni- Nem tudom ezt elviselni!
- Tényleg! Merre van? Se őt, sem Emilyt nem láttam.
Erre még jobban sírni kezdett, ilyenkor annyira hülyének érzem magam.
- Jajj Perrie! Annyira sajnálom! Gyere ide!- öleltem magamhoz
- Nem! Tudod...így legalább tudom, hogy kivel csal meg!- húzódott el
- Miről beszélsz?-néztem rá nagy szemekkel
- Hát Emily...Zayn most épp Emilyvel van valahol.
Nem hittem el amiket mondott. Akkor a szalvéta amit Zayn az Emy táskájába dobott, a sok egymást bámulás és a közös kis reggeliük nem volt véletlen.És Perrie meg Alex most miattuk vannak szarul. Zaynt még nem nagyon ismerem, de ez az Emily nem az a lány akit a barátnőmnek hittem, az az Emily soha nem tenne ilyent senkivel.
- Istenem! Ez...mekkorát csalódtam Emilyben....Komolyan mondom, szánalmas ahogy két ember érzéseivel játszanak.- gondolkodtam hangosan
- Hagyd! Nem érdemes ezzel foglalkoznod.
- Dehogy nem!
- Cara...Én azt hiszem, hogy hazamegyek! Nem haragszol?- nézett rám
- Dehogy is! Sőt...Veled megyek. Oké?- fogtam meg a kezét
- Nem akarom, hogy gyere és velem szomorkodj!
- Dehogy nem! Milyen barátnő lennék ha nem tenném meg ezt érted? Hm?- öleltem meg
- Hálás vagyok! Nagyon!- törölte meg a szemeit
- Mi a baj?- jött oda Harry
- Zayn!- suttogtam oda
- Ja...-sóhajtott és leült mellém majd megfogta Perrie kezét
- Perrie...Figyelj, tudom, hogy most nagyon rossz neked és pont a te érdekedben mondom, ne csináld ezt. Tönkre teszed magad. Ne foglalkozz Zaynnel, mutasd meg neki, hogy mit veszített azzal, hogy hagyta, hogy elmenj. Biztos, hogy rohadt nehéz lesz...de muszáj és tudd, hogy nem vagy egyedül, bár én pasiból vagyok de bármikor számíthatsz rám.- mosolygott az elkeseredett lányra
Annyira meghatott az amit mondott hogy nekem is folyni kezdtek a könnyeim. Bebizonyosodott, hogy Harry tényleg egy csodás ember.
- Köszönöm!- ölelte át
- Nincs mit megköszönnöd!
- Öm...Azt beszéltük Caraval, hogy hazamegyünk...Úgyhogy ha nem gond akkor én pakolnék!- állt fel
- Hazamentek? Miért?- lepődött meg
- Nem vagyok a legjobb állapotban!- mondta
- Értem! Akkor megye és összeszedem a cuccaimat, aztán indulhatunk.- állt fel ő is
- Ja...Nem azért mondtam, hogy te is gyere...csak gondoltam szolok.- Perrie
- Nem gond! Én hazaviszlek, nem fogom hagyni, hogy hazabuszozzatok, vagy Taxizzatok.- jelentette ki
- Oké...Köszönöm.
Amíg mi is összeszedtük a cuccainkat Harry és elkészült és pár perc múlva már jött is vissza felöltözve.
- Na itt vagyok! Mehetünk!
Beszálltunk az autóba és visszamentünk a hotelbe. Írtam Adnek egy SMS- t, hogy tudjanak róla itthon vagyunk és ne aggódjanak. Felmentünk a szobánkba és azt beszéltük, hogy 10- 20 perc mílva átjönnek hozzám. Ezért gyorsan bementem a mosdóba és letusoltam majd kerestem magamnak egy rövidnadrágot, egy toppot és hozzá felhúztam a lila conversemet és megszárítottam a hajamat. Nemsokára már kopogtak az ajtón.

- Szia!- jött be Harry- Perrie itt van már?
- Nem, még nincs! De szerintem hamarosan jön.
- Sziasztok!- érkezett meg Perrie is
- Megmondtam!- mosolyogtam Harryre
- Mit mondtál meg?-Perrie
- Hát, hogy hamarosan te is itt leszel. Amúgy jobban vagy már?- huppantam le az ágyra
- Fogjuk rá!- könnyesedett be a szeme
- Hát...Én még mindig nem tudom ezt elfogadni.- mondtam
- Nincs miért felhúzd magad rajta Cara.- ült le Perrie is
- Csak....Annyira felháborít.
- Tudjátok mit?- állt fel Harry- Hozok kicsi vizet!
- Oké! A konyhában a pulton van.- mutattam kifele
- Amúgy ha már itt tartunk...Mi van Emilyvel?-nézett rám Perrie
- Hát...Mostanában nem jövünk ki a legjobban.- hajtottam le a fejem
- De nem a Zaynes sztori miatt igaz?
- Hát...Nem egészen. Alex miatt is.- mondtam
- Meg miattunk is. Tudom Cara.
- Igazad van tényleg, nem tudom ezt elfogadni.
- Na itt is vagyok.- jött vissza Harry- Mi van? Alig megyek el 2 percre és már itt szomorkodtok?- adta ide a vizet
- Nem szomorkodunk, csak nem vagyunk boldogak.- Perrie
- Ugyan az.- dőlt vissza az ágyra
- Harry!- ült fel Perrie- Zayn nem mondott neked semmit? Mármint a szakítással kapcsolatban?- kérdezett rá
- Öm...Hát....Én nem...Vagyis említett...Vagyis hát....Nem!- makogott össze vissza.- tudtam, hogy tud valamiről amit nem mond el
- Ohh!- szeppent meg Perrie- Srácok? Nem gond ha....- indult el kifele...Nem gond ha én megyek?- mutatott az ajtó fele
- Hát...Biztos ezt szeretnéd?- néztem rá
- Igen! Köszönök nektek mindent, de most azt hiszem, hogy jól jön egy kis egyedüllét.- mosolygott vissza
- Ahogy gondolod!- simítottam végig a vállán
- Sziasztok!- intett Harrynek és kiment.
- Szia!- csuktam be az ajtót.

Leültem az ágyra és kinéztem az ablakon. Sajnáltam Perriet és láttam, hogy nagyon megviselte az amit Harry mondott, és ezt meg is tudom érteni.
- Jaj!- sóhajtottam és az arcomat szorosan a tenyerembe temettem
- Minden rendben Cara?- ült közelebb hozzám
- Öm...Hát...Aggódom Perrie miatt. Félek, hogy túlságosan megviseli őt ez az egész.
- Megszeretted őt igaz?- mosolyodott el
- Hát...Igen. Nagyon!
- Én is nagyon kedvelem őt.
Kis gondolkodás után rákérdeztem.
- Mit mondott neked Zayn?- fordultam feléje
- Nem mondott semmi!- ült fel
- Harry! Tudom, hogy tudsz valamit. mond el kérlek!
- Igazad van. De nem Zayntől csak magamtól jöttem rá, hogy nem mennek jól köztük a dolgok. Zaynt többet bámulta Emit mint Perriet, többet volt vele mint a saját barátnőjével, és ez elég fura volt.-magyarázta
- Istenem!- hajtottam le a fejem- Én nem bírnám ha valaki velem ezt csinálná.
- Elég kellemetlen lehet az igaz......
- És Emi nekem nem mondott semmit...- gondolkodtam el
- Persze, hogy nem, mert nem is volt közük semmi.
- Ja...Hagyjuk már ezt, komolyan ma hányszor láttad őket?- néztem rá
- Ritkán.
- És együtt voltak vagy külön- külön?- szembesítettem az igazsággal
- Együtt.
- És minden percben egymást ölelték...Harry...Ez nem véletlen.
- Jó...Én is megölellek téged és mégis.....- halkult el
Olyan bolond. Miért saját magát kellett felhoznia példának mikor tudja, hogy elég fura kapcsolatunk van.
- És mi? Nincs semmi köztünk!- fejeztem be a mondatát érzelemmentesen
- Hát...Ha neked az a két csók tényleg nem jelentett semmit, akkor ne fírtassuk ezt tovább, nem éri meg.- állt fel és láttam, hogy felhúzta magát a kijelentésemen
- Nem tudom Harry!- ez a mondatom hallatán elindult a szobája fele sértődöttet játszva, ezzel is elérve, hogy kimondjam amit hallani akar.- Jó, igazad van!- kiáltottam utána
Nem értem miért tettem de úgy érzem, hogy fontos nekem annyira, hogy ne engedjem elmenni.
- Talán tényleg jelentett valamit...- fordultam feléje
Erre elindult visszafele és mélyen a szemembe nézett amitől apró pillangók kezdtek röppködni a hasamban.
- Hallgatlak Cara!- mosolygott rám
- Én...Harry...Nem tudom eldönteni, hogy mit jelentett. Tudod, ha veled vagyok...Azt érzem, hogy önmagam lehetek és nem kell megjátszanom magam, fontos vagy nekem de....
- Segíthetek?- közeledett felém
- Miben?- néztem rá

Végigsimított a karomon és ajkai lassan közeledni kezdtek az enyémekhez. Ismét megjelentek a kis pillangók, egyre gyorsabban vettem a levegőt és a szívdobogásom is megerősödött. Kirázott a hideg minden egyes érintésétől és nem tudtam másra gondolni csak a pillanatra, és a fiúra akibe szerelmes vagyok. Hosszasan csókolóztunk, nem tudtunk betelni egymással. Szorosan magához szorított és ajkaink lassan elváltak. A szemembe nézett és halkan a fülembe súgta:
- Szeretlek!
Folyamatosan a hideg rázott. Óvatosan lecsúsztatta a toppom pántját és egy meleg puszit hagyott a finom bőrön. Ezután ismét a szemembe nézett és várta a reakciómat, erre én csak megcsókoltam. Neki sem kellett több, konkrétan letépte rólam a toppot és a nadrágot. Az ő blúza sem volt sokáig zavaró tényező, attól is hamar megszabadultunk. Minden ruhadarabot a földre dobott majd felvett az ölébe és az ágyig vitt. Lerakott és felém hajolt. Ajkaink ismét forró táncba kezdtek, kikapcsolta a melltartóm pántját és a finomka ruhadarabot is a földre hajította.
- Biztos vagy benne?- nézett rám
- Igen! Akarlak!- csókoltam meg

                                                               ~*********************~

Fáradtan dőltünk ki az ágyon. Harry magához húzott és adott egy puszit a fejemre amitől elmosolyodtam, annyira aranyos volt és gyengéd.
- Jobb lesz ha felöltözünk mielőtt még Ad ránk nyit.- kacagtam el magam és felültem
- Nem akarlak elengedni- húzott vissza
- Pedig muszáj lesz.- adtam puszit a szájára és felálltam
- Na jó!- állt fel ő is és összeszedte a cuccait
Hamar magunkra kapkodtuk a széthányt ruhadarabokat, kicsit rendbeszedtük a külsőnket és összeszedtük a szobát is.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek igaz?- szorított magához
- Én is!- mosolyogtam fel rá
- Cara! Megjöttem!- rontott be Ad- Oh! Itt valami alakulóban van.- vigyorgott ránk
Reflexből a kezemben levő párnát hozzávágtam, erre ő elkezdett rohanni felém és az ágyra döntött majd csiklandozni kezdett.
- Ad ne! Istenem! Ne csináld!- kacagtam
- Dobálsz még párnával?- röhögött
- Nem!- ugrándoztam
- Nem hallom! Mit mondtál?- tetette a hülyét
-  Nem!- kiáltottam el magam
- Na azért!- száll le rólam
- Bolondok vagytok!- kacagott Harry is
- Csak Ad!- mutattam a kisszamárra
- Hát...Lehet benned is van valamennyi!- kacsintott majd belepuszilt a hajamba
Erre Ad önelégült mosolyra húzta a száját.
- Én megmondt........
- Hallgass!- fenyegettem meg még a kezemben levő párnával
- Oké!- csendesedett el és elindult az ajtó fele
- Na úgy!
- De azért én megmondtam!- futott ki az ajtón
Nem bírta ki, hogy ki ne mondja. Mindig hozzá kell tegyen még valamit.
- Bolond!- kiáltottam utána
- Olyanok vagytok mint a kisgyerekek!- kacagott Harry
- Szeretem Adet. Kisbaba kora óta ismerem már, mindig szuperül kijöttünk.
- Az szuper. És? Mára mi a programod?- kérdezte
- Hát...Azt hiszem, hogy lesz még gy próbánk és aztán szabad vagyok!- mondtam
- Oké...Akkor este megyünk valamerre. Mit szólsz?
- Hova?
- Meglepetés!
- De hova! Légyszi...Mond el!- kíváncsiskodtam
- Ha elmondanám nem lenne titok.
- Igaz....8- ig vagyok próbán.
- Oké...Fél 9- kor érted jövök! Úgy oké?
- Igen! szuper lesz!- mosolyogtam rá
- Remek...Akkor...Mi lenne ha átmennénk Zaynékhez és megnéznénk, hogy hazajöttek- e és, hogy szóljunk ma este nem leszünk szabadok?- vetette fel az ötletet
- Oké..Menjünk.....................................................

10.Rész...Utazás

Sziasztok! Meghoztam a 10. részt. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket és kapok hozzá kommenteket is. Puszi nektek és jó olvasást!

*Ad szemszöge*

Miután gyorsan összepakoltunk bezártam az ajtót és elindultunk lefele, szokás szerint most sem használva a lépcsőt. Rápillantottam Carara és mind akiből minden boldogság kihalt úgy ment lefele. Nem értettem mi lehet az én kicsi Carammal.
- Mi van veled csajszi?- mosolyogtam rá de nem reagált, tudomást sem vett róla.- Hééé!- legyeztem a kezemmel előtte
- Tessék? Mi a baj?- kapta rám a tekintetét
- Áh..Semmi...Csak kb egy fél órája dumálok neked...- legyintettem
- Ne haragudj...csak...Elgondolkodtam.
- És min?- mosolyogtam rá
- Ömm...Csak a tesómon, jó lenne már felhívni őt, rég nem beszéltem vele.- mondta de éreztem, hogy valami nincs rendben ezzel, nem hiszem, hogy a testvérén törte volna a fejét. Ezért nem is erőltettem
- Aham....És...Mi volt az a kis "kiruccanás" ma reggel Alexel?- kacsintottam rá
- Oh! Semmi! Csak beszélgettem vele Emilyről. Nagyon szomorú szegény srác. Hiányzik neki Emi.
- Elhiszem. Bár...Mostanában ha jobban belegondolsz Emily olyan...Hogy is mondja???....Rideg volt vele.
- Igen....
És erre már le is értünk a halba ahol a többiek vártak ránk.

*Cara szemszöge*

- Sziasztok!- köszöntünk a többieknek.
- Heló! Na akkor mindenki itt van?- nézett körül Niall
- Igen....Úgy látom!- mosolyogtam rá
- Oké? Akkor, hogy lesz az utazás?
- Hát....Én mindenképp vezetek!- jelentette ki Liam
- Oké! Akkor én megyek veletek.- Niall
- Na és akkor én is, meg van még Danielle és aztán út közben még felvesszük Eleanort és akkor meg is vagyunk ötön.- számolta Louis
- Na jó. Akkor mi induljunk ha még fel kell vegyük Eleanort!- Danielle
- Rendben! Sziasztok!- indultak ki
- Na...Ki tud még vezetni?- kérdezte Zayn
- Hát...Én és Alex is tudunk de azt hiszem jobb ha Emi vezet mert én inni is akarok.- kacagott Ad
- Oké...Hát akkor Emi...És még Harry.- mondta Zayn
- Na akkor Emivel megyünk mi a táncos csapat és Harryvel meg te és Perrie.- vetette fel az ötletet Alex
- Nem- nem! Cara velünk jön!- jelentette ki Harry magabiztosan ami kissé meglepett a mai beszélgetésünk után
- Hát...Én...- néztem Adre
- Persze csak akkor ha szeretnél....- mosolygott rám Harry
Nem tudom honnan jött rá, hogy ez a gyengém
- Na jó!- egyeztem bele végül
- De akkor én meg Emiékkel megyek.- állt át Zayn Emiék oldalára
- Na...Akkor indulhatunk. Igaz?- fogta át a derekam Harry amitől kirázott a hideg
Nem tudom, hogy miért de úgy csinált mint ha az a mai dolog meg sem történt volna.
- Igen, persze.- Emily- De azt azért vedd figyelembe Harry, hogy én nem tudom merre kell menni.- mosolygott egy csábos mosollyal Harryre
Azt hiszem kezdek féltékeny lenni.
- Jó jó Emi. Te csak gyere nyugodtan utána.- indult el kifele és feltette a napszemüvegét
Elindultunk az autók fele. Persze Harry autója magán parkolóban volt így nekünk nem kellett annyira messze menni mint Adéknek. Ahogy beértünk a parkolóba egy fekete Rage Rover autó állt előttünk.
- Ez az?- kérdeztem
- Aham!- ült be Harry
- Öm...Ülök hátul.- mondta Perrienek, arra célozva, hogy nyugodtan ülhet Harry mellé
- Ja nem...Én nem szeretek elöl ülni. Nyugodtan ülj te.- ült be hátul
- Na jó!- csuktam be az ajtót
- Na akkor indulás!- kacsintott rám Harry
Most már tényleg nemtudok rájönni, hogy azért csinálja ezt az egészet, hogy szívasson, vagy mert már tényleg nem haragszik. Annyira idegesített ez az egész, hogy nem is akartam erre gondolni.
Mielőtt elindultunk volna még bevártuk Emilyéket és együtt indultunk a csúzdapark fele. Rengeteget utaztunk, mivel London másik felébe kellett megérkeznünk. Harryvel rengeteg röhögtünk és csak ekkor futott át rajtam, hogy Perrie egész úton meg sem szólalt. Nem tűnt valami boldognak, és ez engem is bántott. Kissé lelkiismeret furdalásom is volt amiatt, hogy az eddigi úton nem beszélgettem vele.
- Perrie, valami gond van?- néztem hátra- Rosszul vagy?
- Megálljak?- kérdezte Harry és lassított
- Nem- nem! Jól vagyok...Csak kissé....pluszba érzem itt magam.- erőltetett egy halvány mosolyt
- Jaj! Ne mondj már ilyent. Miért lennél te pluszba?- néztem rá
- Hát...Még nem mondtuk Zaynel de...szakítottunk.- jelent meg egy könnycsepp a szemében
- Ez...ez most komoly?- kaptam rá hírtelen a teintetem
Annyira meglepett a dolog...És a legrosszabb az, hogy van egy sejtésem mi az oka ennek az egésznek.
- Igen....Ez teljesen komoly.
- De Zayn mit mondott? Miért szakított veled?- kérdezte Harry
- Hát....Pont ez, hogy én szakítottam vele!- hajtotta le a fejét
- Tényleg?- lepődött meg Harry, mintha ő már tudott volna erről az egészről
- Miért olyan hihetetlen, hogy én szakítottam vele?- csattant fel
- Jaj Perrie! Harry nem úgy értette! Igaz?-csíptem meg a mellettem ülő kotnyelest
- Ja ja....Nem bántó szándékkal mondtam...- magyarázkodott
- Mindegy! Hagyjuk ezt az egészet....Inkább mesélj te Cara...Hogy áll a fellépésetek? Hm?- biccentett felém
- Hát...Az a helyzet, hogy a fellépést áttették holnap estére.- mondtam
- Új! ÉS akkor időben eltudtok készülni? Most is miért nem próbáltok inkább?- Perrie
- Hát...Már megvan...Most úgy sem tudnánk azzal foglalkozni....- magyaráztam
- És akkor hamarabb is mentek haza?
- Hát....Lehet....
Harry nem is reagálva erre a beszélgetésre vezetett tovább és nem szolt semmit.
- Mi a fene. Emily megelőzött?- kacagtam Harryre
- Még nem!- taposott rá Harry a gázra de késő volt mert Emi egy puszit intve előzött meg és bevágott elénk.
- De most már igen!- vigyorogtam az ideges srácra
- Ilyen nincs!....Most komolyan...Ez nem leget igaz.- háborgott- Még puszit is küldött....Ezt még visszakapja.
Ahogy ezt kimondta Emi lefékezett és félreálltak. Ad kiugrott a kocsiból és valamerre elrohant. Harry is félreállt, hogy megkérdezhessük mi a baj.
- Valami gond van?- kérdezte Harry
- Nem! Csak Ad nem bír a hójagjával.- válaszolt Alex

 - Oh...Akkor ebben az esetben....Sziasztok!- indította be a kocsit
- Ne már Harry...Nem tudom merre kell menni.- síránkozott Emi
- Sziasztok!- húzta fel az ablakot és továbbmentünk
- Most komolyan otthagyod őket?- kacagtam
- Aham.....- vont a vállán ami engem is és még Perriet is megnevetette- Én mondtam, hogy visszakapja még az előzést.
- De Zayn tudja az utat nem?- kérdeztem
- De! Nem írnál neki egy SMS- t, hogy tartsa a száját?- kért meg
- De! Csak nincs meg a száma!
- Tessék! Itt az enyém.....- Adta ide az Iphoneját
- Oké!
Gyorsan megírtam az SMS- t és már küldtem volna el mikor Harry szolt, hogy írjam a végére a nevem mert ha Zayn meglátja, hogy ő írt akkor még véletlenül sem azt csinálná. Így gyorsan alája írtam a nevem elküldtem neki az SMS- t. Kis időre rá már érkezett is a válasz a beleegyezésével.
- Azt írja, hogy oké.- adtam vissza Harrynek a telefonját
- Na akkor jó!- ebben a percben lassított és megállt.
- Megjöttünk?- néztem rá
- Igen!- mosolygott rám
Kiszálltunk az autóból, kivettük a csomagjainkat és elindultunk a bejárat fele.
- Sziasztok!- köszönt az jegyeladó csajszi.
- Helló! 3 felnőtt jegyet kérünk.- mondta Harry és megvillantotta fehér fogsorát, amitől a csaj konkrétan elvesztette a fejét mert a visszajáró kétszeresét adta.- Öm...Kicsit ez több a kelleténél.- mondta Harry udvariasan
- Oh! Elnézést csak....- igazította meg a dekoltázsát, hogy az minél többet mutasson
Erre kissé elmosolyodtam amit Harry is észrevett és ő is vigyorogni kezdett.
Kis gondolkodás után Harry megfogta a kezem, magához húzott és adott egy puszit az arcomra, a szám mellé ami távolról eléggé a csókhoz hasonló nyálcserének nézett ki. Bár nem volt tervben de talpig vörösödtem hála Harrynek de ez alól a csajszi sem volt kivétel mert ő is eléggé színt váltott.
- Itt a visszajáró és még egyszer bocsánat.- csukta ránk a kisablakot
Harry erre csak önelégült mosolyra húzta a száját, mivel elérte a kívánt hatást és elindult befele.
- Ez most mire volt jó?- mentem utána
- Mi?- tettette a hülyét de a mosolyt még most sem tudta levakarni az arcáról.
- Arra amit leműveltél azzal a szegény lánnyal.- céloztam a majdnem csókunkra
- Miről beszélsz?- nézett hátra

- Mindegy hagyjuk.- legyintettem
- Na végre, hogy ideértetek.- jött felénk Niall
- Már azt hittük soha nem jöttök.- nyavajgott Louis
- Nyugi van Lou. 10 percet kellett ránk várjál. Amúgy Emiék miatt késtünk.- mondta Harry
- Tényleg...Hol vannak Emiék?- kérdezte Danielle
- Lemaradtak!- kacagtunk egyszerre Harryvel
- Ja Cara. Amúgy ő itt Eleanor a barátnőm.- mutatta be Louis
- Szia. Cara vagyok!- fogtunk keyet
- Szia! Eleanor! Örvendek.
- És merre maradtak le Emiék?- idegeskedett Danielle
- Hát....- akartam válaszolni de erre már ők is megérkeztek.
- Oh na!- mérgelődött Harry
- Inkább örvendj! Ha nem jönnek akkor utánuk kellett volna menjünk.- kacagtam
- Igaz!- Harry
- Harry! Te.....- jött oda Emily és csikizni kezdte Harryt
- Ne már....Ne- ne- ne!- kiabált Harry
- Pedig megérdemled!
- Az előzésedért kaptad.
- Ha- ha!

- Na gyertek már!- hívtak a többiek.
Gyorsan lepakoltuk a cuccainkat és a csapat nagy része már futottak is a vízbe. A parton csak Niall maradt a fiúkból.
- Anya...Ezt nem hiszem el! A női papucsot rakta be!- háborgott Niall
- Az szar helyzet!- kacagott Harry
- Cara. Nem jönnél el velem, hogy vegyek egy másik papucsot?- kért meg
- De, persze! Menjünk!- álltam fel
Elmentünk és vagy 10 papucsot felpróbált mire eltudta dönteni, hogy egy feketét szeretne és megvette. Én eközben találtam egy 1D- s napszemüveget és csak a poén kedvéért de megvettem.
- Jól áll neked!- kacagott Niall
- Köszönöm! látod? 1D- s!- mutattam a felíratra
- Ja...Akkor azért röhögött az eladó csaj, hogy velem vagy és 1D szemüveget veszel. Jól van Cara, így kell ezt csinálni.
- Hát nem?- kacagtam én is
Hamar visszamentünk a többiekhez és mindenki a vízben volt kivéve Daniellet meg Emilyt, mivel ők napoztak. Ahogy Harry észrevett, hogy visszajöttünk egyből kiszaladt a vízből és felkapott.
- Harry, Harry! Ne már! Tiszta víz leszek!- kiabáltam, hogy tegyen le
- Nem gond! Gyere te is a vízbe!- indult el velem
- Nem! Szeretnék napozni!
- Hát oké...Akkor én is jövök!- mondta
- Te tudod!- vontam vállat
Keresni kezdtem a táskámban a naptejet de sehol sem találtam.
- Basszus hol van! Sehol sem találom! Nem hoztam volna el?- gondolkodtam hangosan
- Nem gond! Ha szeretnéd én adok neked az enyémből.- Niall
- De aranyos vagy!- gúnyoskodott vele Harry bár nem értem miért Niall tényleg rendes
- Tényleg az vagy! Köszönöm.- mosolyogtam rá
- Nincs mit! De hol van a papucsom társa?- kezdte el keresni
- Az ott nem a tied?- mutatott Harry a nagymedence fele
- De! Baszki, hogy a francba került az oda? Bemegyek érte.- indult el
- Segítsek?- álltam fel
- Szerintem nem kell!- ellenkezett Harry
- Tényleg nem kell Cara.- Niall
- De! Gyere Harry!- hívtam őt is
Megfogta a kezem és felállt, úgy indultunk el a medence fele.
A lépcső felénél egy kicsit lelassítottan mivel nagyon hideg volt a víz. Harry visszafordult és félrehúzott szájjal rám mosolygott.
- Gyere!- nyújtotta a kezét
- De fázom! Nagyon hideg!
- Akkor gyere és felveszlek.- indult el felém
- Ne- ne!- megoldom- de erre már az ölében voltam
- Persze, megoldod úgy, hogy egy fél óra múlva is itt kint áztatod magad.
- Na nem jössz napozni Cara?- kérdezte Niall kifele tartva a papucsával a kezében.
- Nem látod, hogy most épp befele tartunk Niall!- válaszolt helyettem Harry
- Oké...Megértettem!- indult ki lehajtott fejjel
- Miért vagy ilyen vele?- kérdeztem
- Milyen?
- Hát ilyen undok!
- Nem veszed észre, hogy mennyire nyomul?- nézett rám
- De....De ez miért baj?
- Hát mert....- de már nem tudta befejezni mert a többiek odajöttek hozzánk.
- Na mi van? Kényelmes ott fent?- kacsintott Louis
- Igen! Köszi kérdésed!- grímaszkodtam és leszálltam Harry öléből
- Na akkor....- indult el Zayn felém
- Kapjuk el!- kiáltotta el magát Liam és mind rohanni kezdtek felém.......................................

9.Rész...Maradjunk barátok!

Sziasztok! Hoztam még egy részt. Ez az egyik kedvencem, remélem nektek is tetszik majd. Jó olvasást.

*Cara szemszöge*

Miután eljöttem Harrytől felfutottam a szobámba és beledőltem az ágyba. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy most mi van. Alig ismerem Harryt és megcsókolt, nem azt mondom ezzel, hogy rossz is volt csak kicsit gyors ez nekem. Gondolkodásomat Emily zavarta meg, ugyanis benyitott és beszélni akart velem. Végül elmondtam neki a Harryvel kapcsolatos érzéseimet, majd miután megkértem, hogy kicsit hagyjon magamra el is ment. Jól esett, hogy odajött megvigsztalni de úgy éreztem, hogy egy kicsit egyedül kell maradnom a gondolataimmal. Persze a gondolkodás sem ment sokáig, már körbejártam az egész szobát, feküdtem, ültem, sétáltam, nézelődtem míg végül arra az elhatározásra jutottam, hogy megyek és megkeresem Alexet, hogy megkérdezzem mikor szándékoznak próbálni. Bezártam az ajtót és elindultam Alexék szobája fele. Bekopogtam és benyitottam. Meglepetésemre Adet is ott találtam.
- Sziasztok!- köszöntem hangosan mivel egy egy nagy fülhallgató volt mindkettőjük fején- Hahó!- kiáltottam hangosabban mert az előbbit nem hallották meg- Srácok!- még mindig semmi
Erre fogtam magam és kihúztam a a fejhallgatókat mire ők értetlenül bámultak rám.
- Car! Miért?- nyúlt a fejhallgató után Alex
- Nektek is sziasztok!- vigyorogtam rájuk
- Mikor jöttél?- állt fel
- Hát...Most az előbb de nem hallottátok amint látom.
- Nem! Ne haragudj.- Ad
- Semmi gond. Amúgy azért jöttem, hogy megkérdezzem, mikor lesz a próba de amint látom ti nem nagyon készültök.- néztem a nagy kupira a szobában
- Hát......Készülünk....- szolt bele Ad is
- Persze Ad....Készültök. Gondolatban igaz?- vetettem rá egy gúnyos mosolyt
- Az is több mint a semmi. Nem igaz?- vonta meg a vállát és szedelőzködni kezdett.
- Igazad van! A semminél biztos több. N de ha nincs meg a próbaidő akkor én most szolok, hogy fél óra múlva találkozunk a próbateremben.- mondtam komolyan
- Oké! Akkor megyek és addig letusolok!- indult el Ad
- Rendben! Szia Alex! És egy fél óra. Ne feledd!- kötöttem az órára
- Oké!- csukta be az ajtót
- És miért nem mentél a mi szobánkba?- kérdeztem Adet
- Hát...A kulcsom...izé...Bent maradt...- vigyorgott rám ártatlanul
- Jaj te!
- Cara, Ad!- kiáltott utánunk Emily
- Szia!- fordultam meg
- Sziasztok! Merre mentek?
- Azt beszéltük a srácokkal, hogy fél óra múlva találkozunk a próbateremben és sietünk átöltözni.- magyaráztam
- Ja értem. Akkor én is megyek....
- Várj! Bocsi Niall írt.- vettem elő a telefonomat- Azt írja, hogy menjünk át hozzá mert valamit el akar mondani.- tettem vissza a telefonomat a zsebembe.
- De hát....Próbánk van- Ad
- Igen! Hamar átmegyünk, elmondja és aztán irány a próbaterem. Oké?- néztem rájuk
- OKé! Szolok Alexnek is.- indult el Emily
- Akkor Niallnál találkozunk.- kiáltottam utána
- Oké!
- Na gyere Ad!- nyitottam ki a szobaajtót.
- Köszi!
Bementünk és amíg Ad letusolt addig én előszedtem egy fehér rövidnadrágot meg egy szürke laza inget hozzá és a kedvenc sarumat és hamar felöltöztem. Kiengedtem a hajamat és kész is voltam.
- Kész vagyok!- Jött ki Ad a mosdóból
- Csodás vagy!- mosolyogtam rá
- Tisztára összeöltöztünk!- állt mellém
Valóban volt hasonlóság ugyanis rajta is egy fehér rövidgatya meg egy szürke izompóló volt. Mindketten elvettük a napszemüvegjeinket és úgy vágódtunk ki a szobánk ajtaján.
- Siessünk mert szerintem Niallék már várnak.- mondtam
- Oké...
Szerencsére Niall szobája csak pár ajtóval volt arrébb ezért hamar odaértünk. Bekopogtam és benyitottam, már mindenki ott volt csak mi nem.
- Sziasztok! Bocsi, hogy késtünk csak....Adam....- néztem barátomra- Szeret hosszasan tusolni
- Semmi gond! Emilyék még úgysincsenek itt- Niall
- Harry sincs....- mondta Zayn
- Oh...Akkor időben ideértünk.- ültem le
- Sziasztok! Bocsi!- vágódott be az ajtón Emi meg Alex.
- Semmi gond! Nem késtetek! Még várjuk Harryt.- mondta Niall
- Cara! Merre van Harry?- kérdezte Liam
- Honnan kéne tudjam? Nem vagyok vele összekötve, semmi közöm Harryhez.- csattantam fel
Persze, hogy Harry is ebben a percben érkezett meg és gondolom mind hallotta amit mondtam.
- Sziasztok!- jött be
Rám nézett, majd csalódott mosolyra húzta a száját és tőlem a legtávolabb leült.
- Na...Ha már mindenki itt van akkor elkezdeném- kezdett bele Niall- Szóval....Azt beszéltük a srácokkal, hogy ma elmehetnénk abba az új vizicsúzda parkba. Mit szóltok?- nézett ránk
- Hát....Mára a mozit terveztük.- mondta Zayn
- Ja...Tényleg! Akkor felejtsétek el. Majd máskor elmegyünk.- szomorodott el Niall
- Ne! Menjünk el ma a parkba és majd máskor megyünk mozizni. Használjuk ki ez a kevéske jóidőt. Ritka ez Londonban.- mondtam
- Komolyan?- nézett rám boldogan a szőkeség
- Nekem ok így!- mondtam
- Emily, Zayn, Harry?- kérdezte meg a többieket is
- Részemről rendben van!- mondta Emi
- Nekem is oké!-Zayn
- Harry? -kérdezte Niall
- Nekem tök mindegy!- mondta érzelemmentesen
Tudtam, hogy én vagyok ezért a felelős, miattam viselkedik most így, de nem hazudtam, tényleg nincs semmi közöm Harryhez, nem járunk, sőt...alig ismerjük egymást.
- Hát jó...Akkor ma megyünk.- állt fel Niall
- Oké! Csak nekünk előtte még próbálnunk kell.- mondtam
- Nekünk is. Úgyhogy siessünk. Két óra múlva a halban okés?- Niall
- Hát....Legyen kettő és fél.- Emily
- Oké...Akkor kettő és fél.- mondta boldogan Niall
- Akkor sziasztok!- köszöntünk el
- Sziasztok!

Emi, Ad és Alex már kimentek és mikor én készültem kimenni Harry kivágódott előttem, mintha észre sem vett volna, levegőnek nézett.
- Mi bajod van?- szóltam utána
- Mi lenne?- fordult vissza

- Miért nézel át rajtam?- vontam kérdőre
- Micsoda kérdés. Hogy miért nézek át rajtad?!- jött közelebb
- Cara! Gyere!- hívott Ad
- Hagyd!- csitította Emily és elmentek
Mindenki szép lassan elment, így kettesben hagyva minket.
- Igen! Miért nézel levegőnek?- merettem rá és gyönyörű zöld szemeibe
- Miért esik rosszul? Hm?- emelte meg a hangját
- Mert...Mert....- makogtam össze vissz
- Mert...Mert...Mi? Nem azt mondta, hogy nincs hozzám semmi közöd?  Akkor miért fáj?- fakadt ki
- Én.....Hm...- sóhajtottam

- Igen?- nézett rám
- Én nem azért mondtam...Csak....Tudom, hogy hülye voltam, ne haragudj...csak most kicsit össze vagyok kavarodva.- hajtottam le a fejem- Sajnálom!- mondtam csendesen
- Én is sajnálom! Tudom, hogy azzal a csókkal....felkavartalak....Nem kellett volna.- emelte meg a fejem az államnál fogva
- Én...Tudod....Azt hiszem, hogy jobb ha mi barátok maradunk.
Bár nem így gondoltam amit mondtam, de nem szabad, hogy még ennél jobban is beleszeressek. Ez nem helyes.
- Igazad van! Maradjunk barátok!- mondta egy kis gondolkodás után.
Titkon azt reméltem, hogy majd azt mondja ő többet érez de nem. Neki csak egy barát vagyok. És az is maradok. Talán jobb is ez így.
- Ömmm....Én...Megyek....Tudod...Próbám van...- erőltettem egy mosolyt de
most legszivesebben sírtam volna.
- Oké...Akkor majd a halban találkozunk.- adott egy puszit a fejemre és elment.
Ott lődörögtem a folyósón és azon gondolkodtam, hogy helyesen döntöttem vagy nem. Végül elindultam a táncterem fele ahol meglepetésemre nagy csend volt, ahelyett, hogy táncoltak volna.
Benyitottam és mind a hárman ott ültek a földet bámulva.
- Veletek meg mi a fene történt?-néztem a szomorú társaságra
Mintha az összes örömöt és jókedvet kiszívták volna belőlük-
- Most hívott a programtervező, hogy az előadásunkat áttették holnapra...-mondta Alex
- Tessék?- nyitottam nagyra a szemeimet
- Jól hallottad. Vagy holnap lépünk fel, vagy nem lépünk fel..- Ad
- Húúú....- ültem le és is
- Le kell mondanunk a fellépést.- Emily
- Emi! Hogy mondhatsz ilyent? Nem adhatod fel ilyen könnyen!- ellenkeztem
- De Cara! Én nem feladom csak észszerűen gondolkodom, és tudom, hogy nem tudjuk megcsinálni.
- Srácok? Ti is így gondoljátok?- néztem rájuk
- Hát...Én...Nem tudom....- nézett rám Ad bizonytalanul
- Ad?
- Nem hiszem, hogy menni fog Cara!- állt fel Emily mellé
- Alex?- néztem utolsó reményemre
- Szerintem Caranak igaza van. Nem kéne ilyen könnyen feladnunk. Végül is a koreográfián az megvan. És két óra elég, hogy begyakoroljuk.Szerintem megtudjuk csinálni.- fogta meg a kezem
- Hát...Lehet igazad van Cara.- jött oda Ad is mellénk
- Emily?- mosolyogtam rá
- Nem is tudom....szerintem akkor sem fog menni.
-  Emi!- szóltam rá, hogy már tényleg hagyja abba
- Jó...- sóhajtott- Benne vagyok!
- Az az!- öleltem át
A próbánk többi része elég lassan telt mivel eléggé elfáradtunk de kész vagyunk. Megcsináltuk. Volt 10 percünk, hogy időben leérjünk a halba, ezért sietnünk kellett. Hamar felszaladtunk a szobánkba fürdőruháért meg fürdőlepedőért. A hírtelen keresgélésben sehol sem kaptam a fürdőruhámat. Végül megkerült. Többet is hoztam de a fekete virámintás a kedvencem.

Hamar betettem egy táskába az Ad cuccaival együtt és elindultunk lefele a halba............................

8.Rész...Eseménzdús reggel

Sziasztok!Meghoztam az első egyedülálló részemet. Remélem tetszeni fog. Nyugodtan lehet kommenteli, nem fogok megharagudni. Jó olovasást!

*Emily szemszöge*

Sétáltunk lefele a lépcsőn, ugyanis nem volt kedvünk liftezni. Furi volt ez a helyzet, hogy mi Zayn-nel sétálunk. A lépcső mellett hatalmas panoráma ablakok voltak, amin keresztül szinte be lehetett látni az egész várost. Gyönyörű látvány volt, főleg, hogy Zayn arcát bearanyozta az ablakon átszűrődő reggeli napsugár.
- Amúgy mi van most Perrie-vel? Tudod a múltkor mondtad, hogy nem igazán jösztök ki.
- Ja, azóta sem javult a kapcsolatunk! - felelte Zayn
- Sajnálom! - mondtam szomorúan de valójában örvendtem neki.
- Ne sajnáld! Ez van. - mondta Zayn
Leértünk az étkezőbe és egy asztalnál helyet foglaltunk. Gyönyörű asztal volt, gyertyatartó, rózsa csokor a vázában..... egyszóval cool volt.
- Helló, mit hozhatok?- jött mellénk a pincércsaj.
- A mai reggeli menüt, nekem! Neked? te mit kérsz? - nézett rám Zayn.
- Ugyan azt. - válaszoltam és rámosolyogtam.
- Oké, máris hozom. - mondta a csaj
- Én még szeretnék rendelni - mondtam - kérek 2 alma levet frissen facsarva .
- Ok - és ezzel lelépett
- Honnan tudtad? - kérdezte Zayn mosolyogva. - Csak nem kutakodtál utánam a neten???
- Ugyan... - nevettem - Női megérzés volt.
- Kezdek megijedni tőled- Zayn
- Szerinted nem fognak haragudni a többiek, hogy őket nem hívtuk reggelizni? - én
- Nem tudom, de most nem is érdekel igazán... Amúgy is Liam és Eleonor is szoktak ilyet csinálni. Éljünk a percnek!!! - kacagott
- Igazad van.- Ekkor pillantottam meg Louis álmos fejé.
Basszus, vajon megharagszanak ezért? Néztem ahogy Cara áttereli őket egy másik asztalhoz és ő meg kimegy Alex-el. Nem tudom mit akarhatnak együtt, kettesben, de az biztos, hogy nem bujocskázni röhögve.
- Itt vannak az ételek! Tessék! - jött vissza a csajszi megviselt arccal, látszott rajta, hogy kemény éjszakája volt.
- Köszi - mondta Zayn - Hé, Emi, itt vagy??? - legyezett az orrom előtt a kezével.
- Ja, bocsi... csak elgondolkodtam.
- Min töröd a fejed? - kérdezte
- Áhh, nem fontos, jó étvágyat.
- Oké. Jó étvágyat. Amúgy ma megyünk moziba Harry-vel meg Caraval ugye?- juttatta eszembe
- Hát, tegnap azt beszéltük.
- Csúúúúúúúcs. - csillant fel a szeme.
- De várj, nekünk ma délelőtt próbánk van.
- De mi Harryvel megvárunk titeket! És minden áron elmegyünk moziba. - Zayn
- Na jó, akkor egyeztessünk Harryékkel. - és elindultam feléjük.
- Hé várj, ne menj még, bőven lesz még rá időd- és megfogta a kezem.... JAJ ennek nem tudok ellenállni. Visszaültem.
- Csinálhatnánk még ilyen közös programokat, amíg mindannyian itt vagyunk még. - Zayn
- Jaaah, szeretek a srácokkal lógni - nevettem
- Én is... de én most konkrétan kettőnkre gondoltam- ezt nem hittem el, hogy mit mondott WOOOW.
- Benne vagyok - és lesütöttem  szemem, mint ahogy az amerikai szirupos filmekben is szokták a csajok Talán bejön.
- Egyszer eljöhetnél egy próbánkra - Zayn
- Szívesen meghallgatlak téged.... khm.... illetve titeket - mondtam és azt hiszem le is égettem magamat, de már késő volt
- Akkor majd szólók, oké?
- Persze. Képzeld, Cara mesélte, hogy felkerültünk a netre. Te meg én. Mikor le kellett rohannom, hogy Caranak beadjam a gyógyszert, emlékszel?
- Viccelsz? Hogyne emlékeznék arra az estére!?!?!?!?!?!!! - mondta Zayn
- Hát ami igaz az igaz. Emlékezetes kis este volt.
- Ja.
Megint elgondolkodtam. Cara és Alex most jöttek vissza kintről, még mindig nem tudom elképzelni hogy miért mentek ki kettesben de talán nem is kellene ezzel foglalkoznom. Alex már azzal van akivel akar.
- Neked jó így?- nézett rám
- Bocsi! Nem figyeltem. Megismételnéd kérlek?- kértem meg
- Emily! Valami gond van? Olyan fura voltál az egész reggelinél.
- Nincs semmi tényleg csak....fáradt vagyok. A tegnapi buli talán kicsit sok volt.- mosolyogtam, bár igazából nem ez volt a baj.
- Meghiszem azt. Én sem vagyok a legjobb formámban.
- Ömmm....Mehetünk?- néztem az üres tányérokra
- Igen!- állt fel
- Odamegyünk Louisékhoz?- indultam el
- Menjünk!
- Sziasztok!- köszöntek ránk
- Helló! Jó étvágyat!- Zayn
- Köszi! Már megvolt.- mosolygott Niall
- Cara és Harry merre vannak?- kérdeztem a nagy csapatot.
- Most mentek fel.- Louis
- Ja.Mi is felmegyünk!- Zayn
- Oké!- válaszolták egyszerre csak Alex nem mondott semmit.
- Akkor fent találkozunk!- intettem Adnek meg Alexnek
- Oké!- mosolygott egy halványat Ad de Alex még rám sem nézett.
Zayn felkísért egészen a szobámig majd megegyeztük, hogy találkozunk a próbateremben tizennégy órakor és onnan megyünk mozizni. Elbúcsúztunk és már akartam volna bemenni, mikor arra gondoltam mi lenne ha megnézném Carat. Úgy is beszélni akartam vele.

- Szia. Bejöhetek?- nyitottam be csendesen
Senki sem válaszolt pedig biztos voltam benne, hogy Cara soha sem hagyná nyitva az ajtót.
- Hahó!- léptem bennebb de csak akkor láttam meg az ágyon fekvő barátnőmet.- Cara! Mi van?- ültem le melléje
- Semmi!- válaszolta tőmören és eréjesen
- Látom! Igazad van! Tényleg szuperül nézel ki! Hagylak is!- csattantam fel és elindultam kifele
- Emi! Várj! Bocsi! Nem akartalak megbántani. Tényleg jól esik, hogy megkérdezted csak......nem....Hagyjuk!- fordult el
- Na...Mesélj! Mi a gond?- ültem vissza melléje
- Oh! Csak tudod...Harry felhívott mert beszélni szeretett volna velem, és aztán egy hülyeségen felkaptam a vizet és elakartam menni, persze Harry megállított és megcsókolt.- halkult el
- És???? Olyan szarul csókol?- mosolyodtam el
- Jaj dehogy is! Pont ez a baj, hogy nagyon is jól csókol, és én hülye visszacsókoltam.- magyarázta de én még mindig nem értettem mi baj lehet egy csókkal
- És mi van akkor ha visszacsókoltad? Csinos vagy, szingli vagy....Milyen bűnt követtél el? Nem értelek!
- Emily...Nem vágyom most egy futókalandra sem. Nem akarom a saját lelkivilágomat és a Harryét sem tönkretenni. Mi nem illünk össze. Ő Londonban él és rengeteget utazik. Én meg Magyarországon és én is rengeteget utazok. Szóval....Nem működne ez.- mondta elszomorodva.
- Hát...Lehet ha igazad van....- akaratom ellenére is de beleképzeltem a helyzetbe magamat Zaynnel. Abból sem lehet semmi. Zaynnek barátnője van és az  érvek amiket Cara felsorolt nagyon erősek, nem érdemes ellenük kűzdeni.
- Nem lehet hanem biztos. De annyira szeretek vele lenni.- hajtotta le a fejét
- Akkor használd ki még ezt a pár napot amíg vele lehetsz....- mosolyogtam rá
- Azt mondod?- nézett fel rám könnyes szemekkel
- Azt!
- Úgy szeretlek Emily- ölelt át
- Én is téged!
- Ömmm... Nem gond ha most kicsit szeretnék egyedül lenni?- nézett rám
- Nem, persze! Majd próbán találkozunk!- mosolyogtam rá és kimentem a szobából

*Zayn szemszöge*

Ahogy elindultam Emily szobájától gondolkodni kezdtem. Mostanában Perrievel rengeteget veszekszünk és nem jövünk ki egyáltalán, de ezzel szemben Emilyvel nagyon jól egyezünk és azt hiszem nagyon is kedvelem azt a lányt. Gondolataimat megzavarta, hogy a szoba ajtóm nyitva volt.
- Hahó!- kiabáltam be
- Szia!- állt fel Perrie a kanapéról
- Oh! Felébredtél?- mosolyogtam rá
- Képzeld el, hogy fel!- a hangjában düht véltem felfedezni
- Valami baj van? Figyelj ha azért haragszol mert itt hagytalak akkor bocsi...csak már nagyon éhes voltam...- magyarázkodtam
- Jó volt a kis társaságod a reggelinél?- tért el a témától
- Hogy érted ezt?- néztem rá de tudtam, hogy mire gondol
- Úgy értem, hogy elindulok reggelizni és ahogy leértem megláttam a többieket, persze te nem voltál velük. Körül néztem és? Hol voltál?- emelte meg a hangját- Azzal a....Hogy is hívják...Emilyvel enyelegtetek a többiektől távol.- kezdett el sírni- Legalább ne ilyen feltűnően csalnál meg!
- Perrie...Én nem!- ellenkeztem
- Ne Zayn! Ne próbáld megmagyarázni ezt! Azzal csak még méllyebre döfnéd a tőrt a szívemben.- törölte le könnyeit
- Perrie! Én tényleg sajnálom!
- Ne sajnáld! Én...én végeztem veled!- rohant ki
- Perrie!- kiáltottam utána de, hogy utána is menjek ahhoz már nem volt erőm.
Egyszerre rengeteg érzés kavargott bennem. Fájdalom, szerelem, bánat, sajnálat, öröm. És bár nehéz volt elfogadnom, hogy Perrie így döntött, de talán így még jobb neki is és nekem is
Kinéztem az ablakon és csak bámultam a semmit...Próbáltam gondolkodni........................................

7.Rész...Igazi csók

Sziasztok! Itt a hetedik rész. Eddig írtuk a barátnőmmel. Ezek után már a saját alkotásomat hozom nektek. Remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást.

*Louis szemszöge*

Untam magam egyedül, mivel Niall elment gitározni, Liam Danivel volt, a többieket meg elnyelte a föld. Még Kevin is unta magát a sarokban. Mi tagadás, nem volt mit csináljak. Nagy gondban voltam. Nem tudtam eldönteni, hogy öngyilkos legyek-e vagy igyak valami erőset. Végül nem lettem öngyilkos, de mit kerteljek?!? Egy ilyen remekmű, mint én, nem hagyhatja magára a világot. Mit is csinálnának nélkülem?
Szóval, elindultam a club-ba, de nem tudtam elmenni Harry ajtaja előtt. Gondoltam, hogy szép barátomnak (persze nem olyan szép mint én) van dugi piája. Ahogy benyitottam egyből szívstoppot kaptam, mert megláttam egy tucat embert, aki mind az én piámra szomjazik.
- Hello srácok! Indul a buli!!- én
- Ne már Loui!- Harry

*Emily szemszöge*
Lisa valamit mormolt nekem az este, de nem voltam olyan állapotban (egy szó, mint 100) részeg voltam. Ha jól emlékszem valami csókról volt szó, vagy mi?
Az vajon gáz, hogy nem hallgattam meg? De nem voltam 100%-os, és ahogy ismerem magam.....inkább nem részletezem.
Szóval, ha jól emlékszem belődörögtem a szobámba és leborultam az ágyba.
*5 óra múlva*

- Jó reggelt piás kislány, a hasadra süt a nap- vinnyogott Alex a fülembe.- Alex bácsi nem szereti, ha délig aluszkáznak a kicsi kislányok.
- Dugulj el!!!- mormoltam és a fejemre húztam a párnám
- Jól van na, nem én itattalak le, úgyhogy pofa be és ki az ágyból.....
Felkapva a fejemet, hangosan mondani kezdtem (na jó orditotam):
- Ha jól emlékszem nem csak én jártam a folyósókon lődörögve....
- Az más..
- Tényleg? És mivel különb???
- Hogy én pasi vagyok és ez nem szégyen. Ez az én hivatásom a perverzitás után.
- Aha, én meg Katalin hercegnő vagyok.- röhögtem szembe
Megfordult és karba tette a kezeit:
- Aki itt kérdez az én vagyok!!!- hozzám futott és a hátamra ült, úgy, hogy mozdulni se tudtam.- Hol jártál az éjjel???
- Áhhh....csak Harrynél.- nyöszörögtem
- És???
- Mi és???
- Mit csináltatok?
- Tömegszexet.
- Tényleg?!?
- Dehogy is, te marha; csak iszogattunk
- Na jó na....kopás menj öltözni!!!- Alex
- Akkor vedd fel a terebéjes segged a hátamról, mert így nem megy!!!!
- Ja, bocs.- vigyorgott és lepattant rólam
Feltápászkodtam és a bőröndből kikaptam valami pulcsit és felvettem. Miután felöltöztem elindultam az étkező felé, de mikor kiléptem az ajtón Zayn jött velem szembe.
- Szia Emi!
- Sziaaa!- köszöntem- Hogy vagy? Ne tán egy kis fejfájás???
- Jah, nem is kicsi, de jó volt.- vigyorgott Zayn.
- Kajálni indultál?
- Igen. Gondolom te is.- Zayn
- Aha.
- Gyere velem!!!- nyújtotta a kezét.
- Oké, menjünk- és elindultam vele. Jelzem VELE .

*Cara szemszöge*

Arra ébredtem, hogy valaki a fülemet piszkálja. Gondoltam valamivel megtréfálom. Egy hírtelen mozdulattal ledöntöttem az ágyba és ráugottam.
- Most megvagy!!!! Haha! Hogy képzeled, hogy hajnalok hajnalán felébresztessz??? Hmmm? Válaszolj!!!- röhögtem a hasán ülve.
- Az én ágyamban aludtál!- tette védekező állásba a kezét
- Hát igen, mert valaki az én ágyamban szunyált, amikor hazajöttem.
- És mégis hol voltál???? Hm?- vonogatta meg a szemöldökét
- Harrynél!- dőltem vissza az ágyba.
- Ohhh...a hercegednél. És mi romantikusat csináltatok????
- Semmit, mert Emi, Zayn és Louis is ott voltak, de ha nem lettek volna ott se történt volna semmi.
- Ne mond, hogy nincs köztetek semmi....- Ad
- De mondom...nincs köztünk semmi...csak barátok vagyunk....
- Jaja....a fiú-lány barátság...- vigyorgott Ad.
- Mi is barátok vagyunk, vagy nem???
- De!- Ad
- És?.... Te lányból vagy???- vigyorogtam rá
- Nem.- Ad
- Akkor???
- Jó na....A franc, hogy mindig neked van igazad.
- Csak a rosszullétem miatt voltam a szobájában.- én
- Mi??? Mi lett veled?????- aggodalmaskodott
- Ohhh...csak tudod egy roham.....a süti miatt volt amit Harryvel ettem.!!!
- Ja...De nem lett semmi bajod??? Tudsz táncolni???
- Persze, nem látod milyen eleven vagyok???-ugrottam vissza rá
- Jól van! Látom! Leszállhatsz rólam!- kacagott
- Elmentem tusolni.- álltam fel
- Oké jövök é....
- És nem kell, hogy utánam gyere!- mondtam megelőzve ezzel őt

*Később*

- Kész vagyok!- fordultam meg Ad előtt
- Szép...Harrynek biztos tetszeni fog!!!
- Ne szívass már Harryvel!!!- morrogtam
- Oké...bocs...De olyan jó látni, hogy felhúzod magad rajta.- sóhajtott
- Nagyon!
- Mehetünk kajálni?- indult az ajtó fele Ad
- Igen, de hívjuk a többieket is....ne???- én
- Harryt??- vigyorgott, ezért vetettem rá egy szúrós pillantást- Oké- oké! Befogtam!- indult el kifele
- Na azért!- zártam be az ajtót
Kopogtam Emiék ajtaján de csak Alexet találtam meg, aki azt mondta, hogy Emi már elment. Ezután Louishoz mentünk aki jobb volt mint újkorában egy fájdalomcsillapítónak köszönhetően. Niallhoz indultunk aki boldogan csatlakozott reggelizni induló csapatunkhoz. Liamet kerestük, de ő valószínüleg Danivel volt az éjjel. Sajna Zaynt sem találtuk otthon. Már csak Harry maradt hátra aki valószínű mélyen aludt mivel nem nyitott ajtót. Végül arra döntöttem benyitok.
- Jó reggelt!!!- köszöntem
- Cara!- ült fel
- Szia! Bocsi csak nem nyitottál ajtót és meg akartam kérdezni, hogy nem akarsz e jönni velünk reggelizni?!
- Ja semmi gond! És ha már megkérdezted akkor de! Amúgy, hogy vagy? -kezdett el öltözködni
- Jól! És te? Hogy aludtál?
- Hát....Az igazság az, hogy nagyon lelkiismeret fúrdalásom volt a tegnapi csók miatt. Szóval sajnálom!
- Ne legyen Harry!!! Én is benne voltam, és még piásak is voltunk.Végül is nem történt semmi! Nem igaz?
- Köszi...- ölelt meg
- Menj öltözni!!
- Oké!!!

*10 perccel később*
- Sziasztok!- Harry
- Hello!- köszönt mindenki
Elindultunk lefele, mikor Niall odajött mellém és azt mondta:
- Cara, egyre csinibb vagy!!!
- Köszi, te sem panaszkodhatsz!!!
- Na mi van???- bökött meg Ad
- Semmi!!!- válaszoltam határozottan
- Majd még beszélünk!- kacsintott Ad Niallre célozva
Leértünk. És kit láttunk lent?!? Zaynt és Emit. Láttam Alexen, hogy majd felrobban az irigységtől meg a féltékenységtől.
- Figyeljetek, hagyjuk most Zaynéket. Oké??? Üljünk le oda!- mutattam egy asztal felé.
Mindenki bólintott majd elindultak. Megfogtam Alex kezét és a többiek után szóltam:
- Egy perc és jövünk!
- Oké...de siessetek!- kiáltott utánunk Harry
Kimentünk a hotel parkjába és leültünk egy padra.
- Mi a baj Alex??
- Semmi Car (van, hogy így becéz), csak tudod...Emi.
- Igen?!?- biztattam, hogy kimondja magából
- Zavar, hogy azzal a Zayn alakkal mászkál....Szeretem Emit!!!
- Tudom, de meg kell értened őt is.- mondtam csendesen
- De nem megy érted?!? Nem megy!!!
- Dehogy nem....segítek!!!- öleltem meg
- Úgy szeretlek Car, köszönöm....- simította meg a hátam.
- Gyere, menjünk enni!!!
- Oké.
Bementünk és leültünk az asztalhoz. Ad fúrcsán nézett, gondoltam ebből még faggatózás lesz. Csend volt, senki sem szólalt meg, csak a tányérok kocogása hallattszott. -Kínos csend volt
- Ahm...ma próbánk lesz, ugy-e???- törtem meg a csendet
- Igen...- válaszolt Ad
- Akkor ma megyünk mozizni??- Harry
- Tőlem mehetünk! Jön még valaki???- én
- Én szívesen jövök...!- vigyorgott Niall
- Nem Niall, nincs neked időd...!- bökte meg Loui
- Jajj...tényleg! Bocsi!- Niall

*Harry szemszöge*

Jó étvággyal ettünk, amikor eszembe jutott, hogy Zayn megkért engem, hogy kérdezzem meg Carat van-e pasija Eminek! Már rég óta ismerem Zaynt, de még ilyennek sosem láttam. Egész nap csak bambul és ha teheti bámulja Emit. Mondjuk nem néz ki a csajszi rosszúl és találnnak is Zaynel, mikor Zayn a közelében van Eminek lenyugszik és sokkal többet mosolyog. Nem tudom, hogy csinálom, nem akarom, hogy Cara félre értse a szándékaimat Emivel.

- Cara, befejezted???- én
- Igen, köszi!
- Akkor feljönnél velem? Szeretnék veled beszélni!- kértem
- Oké...további jó étvágyat!- mosolygott Cara
Elindultunk felfele és beszélgetni kezdtünk.
- Örülök, hogy megismertük egymást, tényleg!!!- kezdtem bele a beszédembe
- Én is, nagyon...- Cara
- Figyelj, nem veszed tolakodásnak úgy- e ha ennyit veled szeretnék lenni???- mosolyogtam rá
- Nem, dehogy! Én nagyon is kedvellek!!
- És most mi van? Eminek van barátja?- én
- Ez most, hogy jött ide?
- Hát....Nem is tudom.
- Most nincs!!!
- Értem.- én
- Van még valami??? Vagy mehetek???-mondta kicsit ingerülten
Pont ettől féltem, nem akartam, hogy azt higgye, hogy Emily miatt vagyok vele. Mert nem.
- Ammm....én...Cara!!!- és megcsókoltam.
Eleinte ellenkezett de aztán ő is visszacsókolt. Ajkaink lassan váltak el egymástól. Rámosolyogtam. Az eddigi életem során ez volt a legjobb 5 másodperces csókom.
- Ömmm....bocsi...mennem kell.- és ezzel elrohant.
Talán neki nem volt olyan jó mint nekem??? Pedig visszacsókolt. Eddig még senki nem mondta, hogy szarul csókolnék.
Tiszta hülye vagyok. Ezután már tényleg nem jön el velem sehova....Basszus...Hogy tudok én így mindent elcseszni?????
- Mi az haver?- jött be Louis- Épp most futott el Cara, mit mondtál neki?
- Semmit...csak megint megcsókoltam, és az a legrosszabb, hogy most nem tudom eldönteni, hogy mi van, mert ő is visszacsókolt, aztán elment, jobban mondva elrohant. Loui ennyire szarul csókólnék???
- Szerintem, csak meglepődött és nem tudta hova tegye ezt az egészet. Különben Niall elmondta, hogy neki is tetszik Cara, de amíg te randizgatsz vele addig nem csinál semmit.
- Remek. Még csak ez hiányzott! Amúgy köszi, hogy elmondtad!
- Nah én megyek...vigyázz magadra haver!!!!
- Oké...Ja és Loui!- szóltam utána
- Igen?
- Beszélnél Caraval?
- Igen, mihelyt lesz rá alkalom.
- Köszönöm és azzal becsuktam az ajtót.
Ledőltem az ágyamba és gondolkodni kezdtem. Gondolkodásomba hamar belealudtam...........................