*Cara szemszöge*
Kisétáltunk a szobából és elindultunk Zayn ajtaja fele, Harry szorosan összekulcsolta a kezünket majd rámmosolygott. Fura volt ez az egész helyzet, mármint nem az, hogy fogja a kezem hanem "Mi", az, hogy azt mondhatom "Mi".
- Szeretlek!- puszilt meg
- Biztos?- fordultam feléje
- Igen! Soha nem voltam még ennyire biztos semmiben.
Boldog voltam. El sem tudom mondani, hogy mennyire, nem gondoltam, hogy ennyi idő alatt meglehet ismerni annyira valakit, hogy járj vele és tudd, hogy szereted, de ez most bebizonyosodott, hogy létezik ilyen. Harryben nem csak egy csodás embert fedeztem fel hanem egy lelkitársat, ha létezik ilyen. Veszekszünk, de a végén mindig rájövünk, hogy mindketten ugyan azt akarjuk és megtudjuk beszélni, ami szerintem egy kapcsolatban nagyon fontos.
- Cara, Harry?!- szakította félbe gondolkodásomat a szembe jövő párocska
- Emily!- erőltettem egy mosolyt ugyanis nem nagyon volt kedvem jópofizni vele
- Sziasztok!- köszönt Zayn is- Merre mentek?- nézett Harryre majd rám
- Hozzád indultunk, ugyanis Emit kerestem és gondoltam ott majd megtalálom.- grímaszkodtam
- Ja. Hát akkor megtaláltál.- Emi
- Meg akartam kérdezni, hogy akkor ma próbálunk még vagy nem?
- Jó lenne! Merre vannak Alexék?- nézett rám
- Honnan kéne tudnom! Fogalmam sincs!
- Na jó! Én megyek és megkeresem őket. Akkor találkozzunk lent a teremben 10 perc múlva. Oké?- indult el
- Felőlem!- egyeztem bele
- És...Mi ez az "egymás kezét szorongatjuk" dolog?- kacsintott rám Zayn
- Hát...Izé...- makogtam össze vissza
- Arra döntöttünk megpróbáljuk együtt.- puszilt meg Harry
- Oh! Hát akkor gratula!
- Köszi.
- Én...Megyek és átöltözöm.- indultam el
- Jövök én is!- Harry
- Ne! Hamar kész leszek és akkor lemegyünk együtt. Oké?
- Rendben! De siess!- nézett rám
- Sietek!- mentem be a szobába
Gyorsan levettem a rövidnadrágom és felvettem egy laza pamutgatyát meg a tánccipőmet, majd előkaptam a táskámat és belehajigáltam pár cuccot amire a próba alatt szükségem lesz és kimentem a fiúkhoz.
- Na itt is vagyok!
- Csini!- jegyezte meg Zayn
- Dugulj el Zayn! Cara az én csajom!- szorított magához
Hallottam róla, hogy Hrry egy nagyon védelmező típus de nem gondoltam, hogy ennyire.
- Köszönöm Zayn!- böktem meg Harryt
- Semmiség! És a többieknek mikor akarjátok elmondani, hogy....???- nézett ránk
- Hogy együtt vagyunk?- kérdezte hangosan Harry
- Ja. Vagy nem is akarjátok beavatni a többieket?
- De- de..Csak még nem beszélünk erről...- nézett rám Harry
- Aham! Ja Harry...Te is lejössz a próbájukra?- kérdezte Zayn
- Igen!
- Cara....Gyertek!- emelt meg hátulról Alex
- Alex tegyél le!- kacagtam
- Csak egy feltétellel!
- Éspedig?- mosolyogtam feléje
- Szeretném ha velem táncolnál!- tett le
Igazából nagyon meglepett az amire megkért, mivel mi soha nem tudtunk együtt táncolni Emi miatt, mivel ő volt a barátnője és nem én.
- Na..Mit mondasz?- fogta meg a kezem
Harryre pillantottam aki eléggé feszültnek látszott Alex közeledése miatt. Hirtelen nem tudtam, hogy mit válaszoljak, ezért össze vissza makogni kezdtem.
- Hát...én...izé....Eléggé megszoktam, hogy Adel táncolok. Szóval...nem hiszem, hogy menne nekünk együtt.- próbáltam lebeszélni róla
- Próbáljuk meg kérlek!- nézett rám bociszemekkel
Nem értettem, hogy mi van ma. Mindenki arra kér, hogy próbáljak meg vele valamit.
- Nem akarom megbántani Adet.- néztem rá
- Mivel nem akarsz megbántani?- jött ki Ad és Emily a szobából
- Öm...Semmi!- álltam Harry mellé
- Mond el na!- jött közelebb
- Nem akarok erről beszélni!- fordultam el
- Akkor elmondom én!- kezdett bele Alex
- Akkor hallgatlak!- komolyodott el Ad
- Na...Hát...Arról lenne szó, hogy megkértem Carat táncoljon velem ezen a fellépésen...csak ne akar beleegyezni...Ti mit szóltok hozzá?- zúdította rájuk az egészet
- Ez most komoly Alex?- csattant fel Emily
- Igen! Miért olyan meglepő ez?- nézett rá Alex
- Hm...A te bajod!- vonta meg a vállát
- Emily! Ez miért mondtad?- néztem rá én is
Rosszul esett, hogy így beszélt rólam, és fájt, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól.
- Hogy miért mondtam?- jött közelebb- Azért...mert nem gondolom, hogy felérsz arra a szintre, hogy Alexel táncolj!- mosolyodott el
- Ez durva volt Emily!- förmedt rá Alex- Ha tudni akarod Caraval sokkal jobban szeretek táncolni csak azt bánom, hogy eddig vak voltam!- kezdett egyre erélyesebben beszélni
- Ne...Hagy Alex!- léptem melléje- Szóval Emily....- kezdtem el körülötte sétálni- Nem vagyok elég jó ahhoz, hogy Alexel táncoljak...De te...te természetesen igen! Te jobb vagy nálam! Elismerem!- néztem mélyen a szemébe és a tekintetében félelmet véltem felfedezni.- Jobb vagy mert idősebb vagy, jobb vagy mert kijártad a sulit és egy menő egyetem tanulója vagy, jobb vagy mert van családod- gyűltek össze a könnyek a szememben- Jobb vagy mert van egy szerető anyád, meg apád akik ha bajban vagy segítenek és minden kívánságodat teljesítik, jobb vagy mert az egyetemed legmenőbb sráca rád hajt, jobb vagy mert könnyebben a megy a tanulás, rajzolsz, táncolsz...Szóval sokkal jobb vagy mint én...De ezek a dolgok lehet elintézik, hogy sikerüljön az egyetemed és mindent végbevigyél amit elterveztél, de abban, hogy nagyobb és tényleg jó ember legyél..abban csak hátráltat!- halkultam el és egy könnycseppet hullattam a földre- De ha azt hiszed, hogy nem tudnék Alexel táncolni akkor hatalmasat tévedsz..Az egyetlen ok az, hogy féltem tőled Adet, és nagyon sajnálnám ha veled kéne táncolnia! És ha most nem haragszol akkor mennénk próbálni!- fogtam meg Harry kezét és elindultunk lefele
Emily csak állt ott némán, nem mert a szemembe nézni, amit jobban is tett mert ha egy rossz pillantást vetett volna felém kiborultam volna és nekiestem volna gondolkodás nélkül. Így csak szép lassan lesétáltunk és egy kis idő után Ad meg Alex is követni kezdtek minket. Igazából nagyon megviselt, hogy ezeket Emily fejéhez kellett vágnom, de nagyon fájtak azok amiket mondott és ahogy beszélt rólam.
Ahogy leértünk a próbaterembe becsuktam az ajtót és gyengeségemben sírni kezdtem majd a földre estem. Egyszerre mind a három srác szaladni kezdtek felém.
- Cara!- emelt fel Harry- Jól vagy?- nézett rám aggódó szemekkel
- Persze! Rendben vagyok csak...kicsit megviselt ez az egész...- magyaráztam
- Nagyon kemény voltál csajszi, megmondtad neki a tutit. Büszke vagyok rád!- ölelt meg Ad
- Igen! Tényleg ezt már nagyon meg kellett neki mondja valaki.- helyeselte Alex
- De nem akarok Emilyről beszélni. Azt akarom, hogy minél hamarabb lejárjon az a rohadt bemutató és lelépjünk innen, hogy a lehető legmesszebb mehessek Emilytől. Nem akarom minden nap az ő képét bámulni.
- Én nem annyira szeretném ha elmennél.- fogta meg a kezem Harry
- Van valami köztetek?- kérdezett rá Ad
- Öm...Miből gondolod?- kaptam feléje a tekintetem
- Hát...Nem volt túl nehéz kikövetkeztetni a jelekből.- magyrázta
- Milyen jelekből?- tetettem a hülyét
- Jaj Cara! Most komolyan el kell magyaráznom?! Képzeld kb. 10 perce vagyok veletek és azóta el sem engedtétek egymás kezét.
- Elakartam mondani...csak közben...Emily....- de nem tudtam befejezni mert erre az emlegetett személy vágódott be az ajtón.
- Figyeljetek! Csináljuk meg azt a rohadt bemutatót és aztán megy mindenki arra amerre akar. Oké?- nézett a srácokra mert rám nem mert
- Ezt beszéld meg vele!- mutatott rám Alex
- Oh..Cara?- nézett rám
- Igen?- kérettem magam
- Mit szólsz hozzá?- húzta gúnyosan a száját
- Hát...- néztem rá
- Legyen! De csak is a srácok miatt!- jelentettem ki
- Nekem tök mindegy, hogy mi miatt csak essünk már túl rajta.- fordította el a fejét
- Akkor kezdjük.- Alex
- Rendben! akkor álljunk párba!- mondta Ad
- Ad...Nagy gond lenne ha Cara..???- nézett rám Alex majd Adre
- Nem! Nekem nem! Ha szeretnétek együtt táncolni akkor nekem oké!- egyezett bele
- Remek!...Tőlem már meg sem kérditek!- mormogta Emily
- Emily drága...táncolnál Adel, vagy megcsináljuk hárman a koreográfiát?- gúnyoskodott Alex
- Nagyon humoros vagy!- fintorgott Emily
- Örvendek, hogy elnyerte a tetszésed! Na de kezdjünk hozzá!- fogta át a derekam
- Ad! Elindítanád a zenét kérlek?- kértem meg
- Persze!
Ahogy elindult a zene egy órát ha nem többet megállás nélkül letáncoltunk. Végül arra döntöttünk, hogy mára elég volt a táncból és jobb a egy keveset pihenünk is a holnapi bemutató előtt.
- Na jó! Akkor holnap 11- kor találkozunk.- ittam egy korty vizet
- Oké!- indult ki Alex
- Merre méssz?- kérdezte Ad
- Harryvel megyünk valamerre csak még azt nem tudom, hogy merre.- magyaráztam
- Oké! Akkor én megyek is. Odafent találkozunk.- indult el
- Nem vársz meg? Jövök én is csak még el kell egyem a táskám.
- De! Megvárlak!
- Oké!- vettem el a táskám- Akkor neked szia Alex, és te Harry a szobádban megvársz vagy?...- néztem rá
- Megvárlak csak még nem megyek fel mert még van egy kis dolgom!- zárta le a telefonját
- Ahogy gondolod! akkor fél hétre megyek!- mosolyogtam rá
- Oké.
Adel elindultunk felfele, most kivételesen liftet is használtunk ami nem szokásunk, szerintem most mind ketten túl fáradtak voltunk a gyalogláshoz.
- Nem mondtad el, hogy mi a helyzet Harryvel!- kacsintott Ad
- Hát...Igazából...Szerintem te már rájöttél!- kacagtam el magam
- De a te szádból akarom hallani.
- Persze! Hogy azt mondhasd " Én megmondtam!". Tudom, hogy ezt akarod.- zártam ki az aktót
- Nem is! Mond ki na!- kérlelt befele menet
- Oké! Összejöttünk Harryvel! Most boldog vagy?
- Ha- ha- ha...Én megmondtam!- kacagott
- Ad!- csíptem meg
- Ja...Bocsi...Ez csak úgy kicsúszott. Igazán nem akarattal volt!- kacagott még mindig
- Emlékszel arra a párnára mivel a múltkor megfenyegettelek?- néztem rá
- Viccelsz? Hogy ne emlékeznék! az a párna egy gyilkos párna!- ült le
- Na...Csak, hogy tudd az a párna még mindig meg van...szóval úgy gúnyolódj velem, hogy....Ha érted mire gondolok!- kacagtam el magam
- Jaj ne! Csak azt párnát ne!...- kérlelt
- Még meggondolom!- kacsintottam- De most megyek tusolni.- indultam be
- Jó! Azt hiszem most nem megyek be melléd!- kacagott
- Nem is ajánlom!- csuktam be az ajtót
Bementem a mosdóba és amíg letusóltam Ad előkészített nekem valami ruhát, amit szeretett volna, hogy felvegyem.
- Ez a felső meg a farmer csodás lesz ezzel a cipővel!- mutatta felém
- Hát...Ez tényleg jó! Magamtól nem társítottam volna őket egymással. Komolyan.- mosolyogtam rá
- Hát...Akkor itt az ideje.- adta ide a ruhadarabokat.
- Oké...Akkor bemegyek a mosdóba és felveszem!- indultam be
Gyorsan magamra kaptam a cuccaimat, megszárítottam a hajam, majd feltettem egy kevés sminket és pár kiegészítőt amit jónak találtam és kimentem.
- Megvagyok!- fordultam meg Ad előtt
- Csodás! Csodás vagy tényleg!- mért végig
- Köszönöm! De ezt neked köszönhetem!- öleltem meg
- Jaj ne! Ne ölelgess mert átveszed a jó kis táncpróba szagomat aminek nem hiszem, hogy Harry nagyon örvendene.- kacagott
- Igazad van! De tényleg köszönöm!
- Szivesen!
Ebben a percben kopogtak és nyílott is az ajtó.
- Sziasztok! Mehetünk?- jött be Harry- Cara!- mért végig- Milyen...Milyen más vagy!- mosolygott rám- Persze jó értelemben más
- Igen! Új a Stylistom!- mutattam Ad fele
- Oh! Értem! Akkor indulhatunk?- nyújtotta a kezét
- Persze! Szia Ad!- intettem neki
- Sziasztok! Jó szórakozást!
- Köszi!- csuktam be az ajtót ás elindultunk lefele- És? Hova megyünk?- kérdeztem
- Majd meglátod! Gyere!- szálltunk be a kocsiba
- Na jó!
- Ezt kösd a szemedre!- adott ide egy kendőt
- Minek?- kíváncsiskodtam
- Csak...Meglepetésből!- mosolyodott el és felkötötte ő az illatos anyagot.....................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése