9.Rész...Maradjunk barátok!

Sziasztok! Hoztam még egy részt. Ez az egyik kedvencem, remélem nektek is tetszik majd. Jó olvasást.

*Cara szemszöge*

Miután eljöttem Harrytől felfutottam a szobámba és beledőltem az ágyba. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy most mi van. Alig ismerem Harryt és megcsókolt, nem azt mondom ezzel, hogy rossz is volt csak kicsit gyors ez nekem. Gondolkodásomat Emily zavarta meg, ugyanis benyitott és beszélni akart velem. Végül elmondtam neki a Harryvel kapcsolatos érzéseimet, majd miután megkértem, hogy kicsit hagyjon magamra el is ment. Jól esett, hogy odajött megvigsztalni de úgy éreztem, hogy egy kicsit egyedül kell maradnom a gondolataimmal. Persze a gondolkodás sem ment sokáig, már körbejártam az egész szobát, feküdtem, ültem, sétáltam, nézelődtem míg végül arra az elhatározásra jutottam, hogy megyek és megkeresem Alexet, hogy megkérdezzem mikor szándékoznak próbálni. Bezártam az ajtót és elindultam Alexék szobája fele. Bekopogtam és benyitottam. Meglepetésemre Adet is ott találtam.
- Sziasztok!- köszöntem hangosan mivel egy egy nagy fülhallgató volt mindkettőjük fején- Hahó!- kiáltottam hangosabban mert az előbbit nem hallották meg- Srácok!- még mindig semmi
Erre fogtam magam és kihúztam a a fejhallgatókat mire ők értetlenül bámultak rám.
- Car! Miért?- nyúlt a fejhallgató után Alex
- Nektek is sziasztok!- vigyorogtam rájuk
- Mikor jöttél?- állt fel
- Hát...Most az előbb de nem hallottátok amint látom.
- Nem! Ne haragudj.- Ad
- Semmi gond. Amúgy azért jöttem, hogy megkérdezzem, mikor lesz a próba de amint látom ti nem nagyon készültök.- néztem a nagy kupira a szobában
- Hát......Készülünk....- szolt bele Ad is
- Persze Ad....Készültök. Gondolatban igaz?- vetettem rá egy gúnyos mosolyt
- Az is több mint a semmi. Nem igaz?- vonta meg a vállát és szedelőzködni kezdett.
- Igazad van! A semminél biztos több. N de ha nincs meg a próbaidő akkor én most szolok, hogy fél óra múlva találkozunk a próbateremben.- mondtam komolyan
- Oké! Akkor megyek és addig letusolok!- indult el Ad
- Rendben! Szia Alex! És egy fél óra. Ne feledd!- kötöttem az órára
- Oké!- csukta be az ajtót
- És miért nem mentél a mi szobánkba?- kérdeztem Adet
- Hát...A kulcsom...izé...Bent maradt...- vigyorgott rám ártatlanul
- Jaj te!
- Cara, Ad!- kiáltott utánunk Emily
- Szia!- fordultam meg
- Sziasztok! Merre mentek?
- Azt beszéltük a srácokkal, hogy fél óra múlva találkozunk a próbateremben és sietünk átöltözni.- magyaráztam
- Ja értem. Akkor én is megyek....
- Várj! Bocsi Niall írt.- vettem elő a telefonomat- Azt írja, hogy menjünk át hozzá mert valamit el akar mondani.- tettem vissza a telefonomat a zsebembe.
- De hát....Próbánk van- Ad
- Igen! Hamar átmegyünk, elmondja és aztán irány a próbaterem. Oké?- néztem rájuk
- OKé! Szolok Alexnek is.- indult el Emily
- Akkor Niallnál találkozunk.- kiáltottam utána
- Oké!
- Na gyere Ad!- nyitottam ki a szobaajtót.
- Köszi!
Bementünk és amíg Ad letusolt addig én előszedtem egy fehér rövidnadrágot meg egy szürke laza inget hozzá és a kedvenc sarumat és hamar felöltöztem. Kiengedtem a hajamat és kész is voltam.
- Kész vagyok!- Jött ki Ad a mosdóból
- Csodás vagy!- mosolyogtam rá
- Tisztára összeöltöztünk!- állt mellém
Valóban volt hasonlóság ugyanis rajta is egy fehér rövidgatya meg egy szürke izompóló volt. Mindketten elvettük a napszemüvegjeinket és úgy vágódtunk ki a szobánk ajtaján.
- Siessünk mert szerintem Niallék már várnak.- mondtam
- Oké...
Szerencsére Niall szobája csak pár ajtóval volt arrébb ezért hamar odaértünk. Bekopogtam és benyitottam, már mindenki ott volt csak mi nem.
- Sziasztok! Bocsi, hogy késtünk csak....Adam....- néztem barátomra- Szeret hosszasan tusolni
- Semmi gond! Emilyék még úgysincsenek itt- Niall
- Harry sincs....- mondta Zayn
- Oh...Akkor időben ideértünk.- ültem le
- Sziasztok! Bocsi!- vágódott be az ajtón Emi meg Alex.
- Semmi gond! Nem késtetek! Még várjuk Harryt.- mondta Niall
- Cara! Merre van Harry?- kérdezte Liam
- Honnan kéne tudjam? Nem vagyok vele összekötve, semmi közöm Harryhez.- csattantam fel
Persze, hogy Harry is ebben a percben érkezett meg és gondolom mind hallotta amit mondtam.
- Sziasztok!- jött be
Rám nézett, majd csalódott mosolyra húzta a száját és tőlem a legtávolabb leült.
- Na...Ha már mindenki itt van akkor elkezdeném- kezdett bele Niall- Szóval....Azt beszéltük a srácokkal, hogy ma elmehetnénk abba az új vizicsúzda parkba. Mit szóltok?- nézett ránk
- Hát....Mára a mozit terveztük.- mondta Zayn
- Ja...Tényleg! Akkor felejtsétek el. Majd máskor elmegyünk.- szomorodott el Niall
- Ne! Menjünk el ma a parkba és majd máskor megyünk mozizni. Használjuk ki ez a kevéske jóidőt. Ritka ez Londonban.- mondtam
- Komolyan?- nézett rám boldogan a szőkeség
- Nekem ok így!- mondtam
- Emily, Zayn, Harry?- kérdezte meg a többieket is
- Részemről rendben van!- mondta Emi
- Nekem is oké!-Zayn
- Harry? -kérdezte Niall
- Nekem tök mindegy!- mondta érzelemmentesen
Tudtam, hogy én vagyok ezért a felelős, miattam viselkedik most így, de nem hazudtam, tényleg nincs semmi közöm Harryhez, nem járunk, sőt...alig ismerjük egymást.
- Hát jó...Akkor ma megyünk.- állt fel Niall
- Oké! Csak nekünk előtte még próbálnunk kell.- mondtam
- Nekünk is. Úgyhogy siessünk. Két óra múlva a halban okés?- Niall
- Hát....Legyen kettő és fél.- Emily
- Oké...Akkor kettő és fél.- mondta boldogan Niall
- Akkor sziasztok!- köszöntünk el
- Sziasztok!

Emi, Ad és Alex már kimentek és mikor én készültem kimenni Harry kivágódott előttem, mintha észre sem vett volna, levegőnek nézett.
- Mi bajod van?- szóltam utána
- Mi lenne?- fordult vissza

- Miért nézel át rajtam?- vontam kérdőre
- Micsoda kérdés. Hogy miért nézek át rajtad?!- jött közelebb
- Cara! Gyere!- hívott Ad
- Hagyd!- csitította Emily és elmentek
Mindenki szép lassan elment, így kettesben hagyva minket.
- Igen! Miért nézel levegőnek?- merettem rá és gyönyörű zöld szemeibe
- Miért esik rosszul? Hm?- emelte meg a hangját
- Mert...Mert....- makogtam össze vissz
- Mert...Mert...Mi? Nem azt mondta, hogy nincs hozzám semmi közöd?  Akkor miért fáj?- fakadt ki
- Én.....Hm...- sóhajtottam

- Igen?- nézett rám
- Én nem azért mondtam...Csak....Tudom, hogy hülye voltam, ne haragudj...csak most kicsit össze vagyok kavarodva.- hajtottam le a fejem- Sajnálom!- mondtam csendesen
- Én is sajnálom! Tudom, hogy azzal a csókkal....felkavartalak....Nem kellett volna.- emelte meg a fejem az államnál fogva
- Én...Tudod....Azt hiszem, hogy jobb ha mi barátok maradunk.
Bár nem így gondoltam amit mondtam, de nem szabad, hogy még ennél jobban is beleszeressek. Ez nem helyes.
- Igazad van! Maradjunk barátok!- mondta egy kis gondolkodás után.
Titkon azt reméltem, hogy majd azt mondja ő többet érez de nem. Neki csak egy barát vagyok. És az is maradok. Talán jobb is ez így.
- Ömmm....Én...Megyek....Tudod...Próbám van...- erőltettem egy mosolyt de
most legszivesebben sírtam volna.
- Oké...Akkor majd a halban találkozunk.- adott egy puszit a fejemre és elment.
Ott lődörögtem a folyósón és azon gondolkodtam, hogy helyesen döntöttem vagy nem. Végül elindultam a táncterem fele ahol meglepetésemre nagy csend volt, ahelyett, hogy táncoltak volna.
Benyitottam és mind a hárman ott ültek a földet bámulva.
- Veletek meg mi a fene történt?-néztem a szomorú társaságra
Mintha az összes örömöt és jókedvet kiszívták volna belőlük-
- Most hívott a programtervező, hogy az előadásunkat áttették holnapra...-mondta Alex
- Tessék?- nyitottam nagyra a szemeimet
- Jól hallottad. Vagy holnap lépünk fel, vagy nem lépünk fel..- Ad
- Húúú....- ültem le és is
- Le kell mondanunk a fellépést.- Emily
- Emi! Hogy mondhatsz ilyent? Nem adhatod fel ilyen könnyen!- ellenkeztem
- De Cara! Én nem feladom csak észszerűen gondolkodom, és tudom, hogy nem tudjuk megcsinálni.
- Srácok? Ti is így gondoljátok?- néztem rájuk
- Hát...Én...Nem tudom....- nézett rám Ad bizonytalanul
- Ad?
- Nem hiszem, hogy menni fog Cara!- állt fel Emily mellé
- Alex?- néztem utolsó reményemre
- Szerintem Caranak igaza van. Nem kéne ilyen könnyen feladnunk. Végül is a koreográfián az megvan. És két óra elég, hogy begyakoroljuk.Szerintem megtudjuk csinálni.- fogta meg a kezem
- Hát...Lehet igazad van Cara.- jött oda Ad is mellénk
- Emily?- mosolyogtam rá
- Nem is tudom....szerintem akkor sem fog menni.
-  Emi!- szóltam rá, hogy már tényleg hagyja abba
- Jó...- sóhajtott- Benne vagyok!
- Az az!- öleltem át
A próbánk többi része elég lassan telt mivel eléggé elfáradtunk de kész vagyunk. Megcsináltuk. Volt 10 percünk, hogy időben leérjünk a halba, ezért sietnünk kellett. Hamar felszaladtunk a szobánkba fürdőruháért meg fürdőlepedőért. A hírtelen keresgélésben sehol sem kaptam a fürdőruhámat. Végül megkerült. Többet is hoztam de a fekete virámintás a kedvencem.

Hamar betettem egy táskába az Ad cuccaival együtt és elindultunk lefele a halba............................

8.Rész...Eseménzdús reggel

Sziasztok!Meghoztam az első egyedülálló részemet. Remélem tetszeni fog. Nyugodtan lehet kommenteli, nem fogok megharagudni. Jó olovasást!

*Emily szemszöge*

Sétáltunk lefele a lépcsőn, ugyanis nem volt kedvünk liftezni. Furi volt ez a helyzet, hogy mi Zayn-nel sétálunk. A lépcső mellett hatalmas panoráma ablakok voltak, amin keresztül szinte be lehetett látni az egész várost. Gyönyörű látvány volt, főleg, hogy Zayn arcát bearanyozta az ablakon átszűrődő reggeli napsugár.
- Amúgy mi van most Perrie-vel? Tudod a múltkor mondtad, hogy nem igazán jösztök ki.
- Ja, azóta sem javult a kapcsolatunk! - felelte Zayn
- Sajnálom! - mondtam szomorúan de valójában örvendtem neki.
- Ne sajnáld! Ez van. - mondta Zayn
Leértünk az étkezőbe és egy asztalnál helyet foglaltunk. Gyönyörű asztal volt, gyertyatartó, rózsa csokor a vázában..... egyszóval cool volt.
- Helló, mit hozhatok?- jött mellénk a pincércsaj.
- A mai reggeli menüt, nekem! Neked? te mit kérsz? - nézett rám Zayn.
- Ugyan azt. - válaszoltam és rámosolyogtam.
- Oké, máris hozom. - mondta a csaj
- Én még szeretnék rendelni - mondtam - kérek 2 alma levet frissen facsarva .
- Ok - és ezzel lelépett
- Honnan tudtad? - kérdezte Zayn mosolyogva. - Csak nem kutakodtál utánam a neten???
- Ugyan... - nevettem - Női megérzés volt.
- Kezdek megijedni tőled- Zayn
- Szerinted nem fognak haragudni a többiek, hogy őket nem hívtuk reggelizni? - én
- Nem tudom, de most nem is érdekel igazán... Amúgy is Liam és Eleonor is szoktak ilyet csinálni. Éljünk a percnek!!! - kacagott
- Igazad van.- Ekkor pillantottam meg Louis álmos fejé.
Basszus, vajon megharagszanak ezért? Néztem ahogy Cara áttereli őket egy másik asztalhoz és ő meg kimegy Alex-el. Nem tudom mit akarhatnak együtt, kettesben, de az biztos, hogy nem bujocskázni röhögve.
- Itt vannak az ételek! Tessék! - jött vissza a csajszi megviselt arccal, látszott rajta, hogy kemény éjszakája volt.
- Köszi - mondta Zayn - Hé, Emi, itt vagy??? - legyezett az orrom előtt a kezével.
- Ja, bocsi... csak elgondolkodtam.
- Min töröd a fejed? - kérdezte
- Áhh, nem fontos, jó étvágyat.
- Oké. Jó étvágyat. Amúgy ma megyünk moziba Harry-vel meg Caraval ugye?- juttatta eszembe
- Hát, tegnap azt beszéltük.
- Csúúúúúúúcs. - csillant fel a szeme.
- De várj, nekünk ma délelőtt próbánk van.
- De mi Harryvel megvárunk titeket! És minden áron elmegyünk moziba. - Zayn
- Na jó, akkor egyeztessünk Harryékkel. - és elindultam feléjük.
- Hé várj, ne menj még, bőven lesz még rá időd- és megfogta a kezem.... JAJ ennek nem tudok ellenállni. Visszaültem.
- Csinálhatnánk még ilyen közös programokat, amíg mindannyian itt vagyunk még. - Zayn
- Jaaah, szeretek a srácokkal lógni - nevettem
- Én is... de én most konkrétan kettőnkre gondoltam- ezt nem hittem el, hogy mit mondott WOOOW.
- Benne vagyok - és lesütöttem  szemem, mint ahogy az amerikai szirupos filmekben is szokták a csajok Talán bejön.
- Egyszer eljöhetnél egy próbánkra - Zayn
- Szívesen meghallgatlak téged.... khm.... illetve titeket - mondtam és azt hiszem le is égettem magamat, de már késő volt
- Akkor majd szólók, oké?
- Persze. Képzeld, Cara mesélte, hogy felkerültünk a netre. Te meg én. Mikor le kellett rohannom, hogy Caranak beadjam a gyógyszert, emlékszel?
- Viccelsz? Hogyne emlékeznék arra az estére!?!?!?!?!?!!! - mondta Zayn
- Hát ami igaz az igaz. Emlékezetes kis este volt.
- Ja.
Megint elgondolkodtam. Cara és Alex most jöttek vissza kintről, még mindig nem tudom elképzelni hogy miért mentek ki kettesben de talán nem is kellene ezzel foglalkoznom. Alex már azzal van akivel akar.
- Neked jó így?- nézett rám
- Bocsi! Nem figyeltem. Megismételnéd kérlek?- kértem meg
- Emily! Valami gond van? Olyan fura voltál az egész reggelinél.
- Nincs semmi tényleg csak....fáradt vagyok. A tegnapi buli talán kicsit sok volt.- mosolyogtam, bár igazából nem ez volt a baj.
- Meghiszem azt. Én sem vagyok a legjobb formámban.
- Ömmm....Mehetünk?- néztem az üres tányérokra
- Igen!- állt fel
- Odamegyünk Louisékhoz?- indultam el
- Menjünk!
- Sziasztok!- köszöntek ránk
- Helló! Jó étvágyat!- Zayn
- Köszi! Már megvolt.- mosolygott Niall
- Cara és Harry merre vannak?- kérdeztem a nagy csapatot.
- Most mentek fel.- Louis
- Ja.Mi is felmegyünk!- Zayn
- Oké!- válaszolták egyszerre csak Alex nem mondott semmit.
- Akkor fent találkozunk!- intettem Adnek meg Alexnek
- Oké!- mosolygott egy halványat Ad de Alex még rám sem nézett.
Zayn felkísért egészen a szobámig majd megegyeztük, hogy találkozunk a próbateremben tizennégy órakor és onnan megyünk mozizni. Elbúcsúztunk és már akartam volna bemenni, mikor arra gondoltam mi lenne ha megnézném Carat. Úgy is beszélni akartam vele.

- Szia. Bejöhetek?- nyitottam be csendesen
Senki sem válaszolt pedig biztos voltam benne, hogy Cara soha sem hagyná nyitva az ajtót.
- Hahó!- léptem bennebb de csak akkor láttam meg az ágyon fekvő barátnőmet.- Cara! Mi van?- ültem le melléje
- Semmi!- válaszolta tőmören és eréjesen
- Látom! Igazad van! Tényleg szuperül nézel ki! Hagylak is!- csattantam fel és elindultam kifele
- Emi! Várj! Bocsi! Nem akartalak megbántani. Tényleg jól esik, hogy megkérdezted csak......nem....Hagyjuk!- fordult el
- Na...Mesélj! Mi a gond?- ültem vissza melléje
- Oh! Csak tudod...Harry felhívott mert beszélni szeretett volna velem, és aztán egy hülyeségen felkaptam a vizet és elakartam menni, persze Harry megállított és megcsókolt.- halkult el
- És???? Olyan szarul csókol?- mosolyodtam el
- Jaj dehogy is! Pont ez a baj, hogy nagyon is jól csókol, és én hülye visszacsókoltam.- magyarázta de én még mindig nem értettem mi baj lehet egy csókkal
- És mi van akkor ha visszacsókoltad? Csinos vagy, szingli vagy....Milyen bűnt követtél el? Nem értelek!
- Emily...Nem vágyom most egy futókalandra sem. Nem akarom a saját lelkivilágomat és a Harryét sem tönkretenni. Mi nem illünk össze. Ő Londonban él és rengeteget utazik. Én meg Magyarországon és én is rengeteget utazok. Szóval....Nem működne ez.- mondta elszomorodva.
- Hát...Lehet ha igazad van....- akaratom ellenére is de beleképzeltem a helyzetbe magamat Zaynnel. Abból sem lehet semmi. Zaynnek barátnője van és az  érvek amiket Cara felsorolt nagyon erősek, nem érdemes ellenük kűzdeni.
- Nem lehet hanem biztos. De annyira szeretek vele lenni.- hajtotta le a fejét
- Akkor használd ki még ezt a pár napot amíg vele lehetsz....- mosolyogtam rá
- Azt mondod?- nézett fel rám könnyes szemekkel
- Azt!
- Úgy szeretlek Emily- ölelt át
- Én is téged!
- Ömmm... Nem gond ha most kicsit szeretnék egyedül lenni?- nézett rám
- Nem, persze! Majd próbán találkozunk!- mosolyogtam rá és kimentem a szobából

*Zayn szemszöge*

Ahogy elindultam Emily szobájától gondolkodni kezdtem. Mostanában Perrievel rengeteget veszekszünk és nem jövünk ki egyáltalán, de ezzel szemben Emilyvel nagyon jól egyezünk és azt hiszem nagyon is kedvelem azt a lányt. Gondolataimat megzavarta, hogy a szoba ajtóm nyitva volt.
- Hahó!- kiabáltam be
- Szia!- állt fel Perrie a kanapéról
- Oh! Felébredtél?- mosolyogtam rá
- Képzeld el, hogy fel!- a hangjában düht véltem felfedezni
- Valami baj van? Figyelj ha azért haragszol mert itt hagytalak akkor bocsi...csak már nagyon éhes voltam...- magyarázkodtam
- Jó volt a kis társaságod a reggelinél?- tért el a témától
- Hogy érted ezt?- néztem rá de tudtam, hogy mire gondol
- Úgy értem, hogy elindulok reggelizni és ahogy leértem megláttam a többieket, persze te nem voltál velük. Körül néztem és? Hol voltál?- emelte meg a hangját- Azzal a....Hogy is hívják...Emilyvel enyelegtetek a többiektől távol.- kezdett el sírni- Legalább ne ilyen feltűnően csalnál meg!
- Perrie...Én nem!- ellenkeztem
- Ne Zayn! Ne próbáld megmagyarázni ezt! Azzal csak még méllyebre döfnéd a tőrt a szívemben.- törölte le könnyeit
- Perrie! Én tényleg sajnálom!
- Ne sajnáld! Én...én végeztem veled!- rohant ki
- Perrie!- kiáltottam utána de, hogy utána is menjek ahhoz már nem volt erőm.
Egyszerre rengeteg érzés kavargott bennem. Fájdalom, szerelem, bánat, sajnálat, öröm. És bár nehéz volt elfogadnom, hogy Perrie így döntött, de talán így még jobb neki is és nekem is
Kinéztem az ablakon és csak bámultam a semmit...Próbáltam gondolkodni........................................

7.Rész...Igazi csók

Sziasztok! Itt a hetedik rész. Eddig írtuk a barátnőmmel. Ezek után már a saját alkotásomat hozom nektek. Remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást.

*Louis szemszöge*

Untam magam egyedül, mivel Niall elment gitározni, Liam Danivel volt, a többieket meg elnyelte a föld. Még Kevin is unta magát a sarokban. Mi tagadás, nem volt mit csináljak. Nagy gondban voltam. Nem tudtam eldönteni, hogy öngyilkos legyek-e vagy igyak valami erőset. Végül nem lettem öngyilkos, de mit kerteljek?!? Egy ilyen remekmű, mint én, nem hagyhatja magára a világot. Mit is csinálnának nélkülem?
Szóval, elindultam a club-ba, de nem tudtam elmenni Harry ajtaja előtt. Gondoltam, hogy szép barátomnak (persze nem olyan szép mint én) van dugi piája. Ahogy benyitottam egyből szívstoppot kaptam, mert megláttam egy tucat embert, aki mind az én piámra szomjazik.
- Hello srácok! Indul a buli!!- én
- Ne már Loui!- Harry

*Emily szemszöge*
Lisa valamit mormolt nekem az este, de nem voltam olyan állapotban (egy szó, mint 100) részeg voltam. Ha jól emlékszem valami csókról volt szó, vagy mi?
Az vajon gáz, hogy nem hallgattam meg? De nem voltam 100%-os, és ahogy ismerem magam.....inkább nem részletezem.
Szóval, ha jól emlékszem belődörögtem a szobámba és leborultam az ágyba.
*5 óra múlva*

- Jó reggelt piás kislány, a hasadra süt a nap- vinnyogott Alex a fülembe.- Alex bácsi nem szereti, ha délig aluszkáznak a kicsi kislányok.
- Dugulj el!!!- mormoltam és a fejemre húztam a párnám
- Jól van na, nem én itattalak le, úgyhogy pofa be és ki az ágyból.....
Felkapva a fejemet, hangosan mondani kezdtem (na jó orditotam):
- Ha jól emlékszem nem csak én jártam a folyósókon lődörögve....
- Az más..
- Tényleg? És mivel különb???
- Hogy én pasi vagyok és ez nem szégyen. Ez az én hivatásom a perverzitás után.
- Aha, én meg Katalin hercegnő vagyok.- röhögtem szembe
Megfordult és karba tette a kezeit:
- Aki itt kérdez az én vagyok!!!- hozzám futott és a hátamra ült, úgy, hogy mozdulni se tudtam.- Hol jártál az éjjel???
- Áhhh....csak Harrynél.- nyöszörögtem
- És???
- Mi és???
- Mit csináltatok?
- Tömegszexet.
- Tényleg?!?
- Dehogy is, te marha; csak iszogattunk
- Na jó na....kopás menj öltözni!!!- Alex
- Akkor vedd fel a terebéjes segged a hátamról, mert így nem megy!!!!
- Ja, bocs.- vigyorgott és lepattant rólam
Feltápászkodtam és a bőröndből kikaptam valami pulcsit és felvettem. Miután felöltöztem elindultam az étkező felé, de mikor kiléptem az ajtón Zayn jött velem szembe.
- Szia Emi!
- Sziaaa!- köszöntem- Hogy vagy? Ne tán egy kis fejfájás???
- Jah, nem is kicsi, de jó volt.- vigyorgott Zayn.
- Kajálni indultál?
- Igen. Gondolom te is.- Zayn
- Aha.
- Gyere velem!!!- nyújtotta a kezét.
- Oké, menjünk- és elindultam vele. Jelzem VELE .

*Cara szemszöge*

Arra ébredtem, hogy valaki a fülemet piszkálja. Gondoltam valamivel megtréfálom. Egy hírtelen mozdulattal ledöntöttem az ágyba és ráugottam.
- Most megvagy!!!! Haha! Hogy képzeled, hogy hajnalok hajnalán felébresztessz??? Hmmm? Válaszolj!!!- röhögtem a hasán ülve.
- Az én ágyamban aludtál!- tette védekező állásba a kezét
- Hát igen, mert valaki az én ágyamban szunyált, amikor hazajöttem.
- És mégis hol voltál???? Hm?- vonogatta meg a szemöldökét
- Harrynél!- dőltem vissza az ágyba.
- Ohhh...a hercegednél. És mi romantikusat csináltatok????
- Semmit, mert Emi, Zayn és Louis is ott voltak, de ha nem lettek volna ott se történt volna semmi.
- Ne mond, hogy nincs köztetek semmi....- Ad
- De mondom...nincs köztünk semmi...csak barátok vagyunk....
- Jaja....a fiú-lány barátság...- vigyorgott Ad.
- Mi is barátok vagyunk, vagy nem???
- De!- Ad
- És?.... Te lányból vagy???- vigyorogtam rá
- Nem.- Ad
- Akkor???
- Jó na....A franc, hogy mindig neked van igazad.
- Csak a rosszullétem miatt voltam a szobájában.- én
- Mi??? Mi lett veled?????- aggodalmaskodott
- Ohhh...csak tudod egy roham.....a süti miatt volt amit Harryvel ettem.!!!
- Ja...De nem lett semmi bajod??? Tudsz táncolni???
- Persze, nem látod milyen eleven vagyok???-ugrottam vissza rá
- Jól van! Látom! Leszállhatsz rólam!- kacagott
- Elmentem tusolni.- álltam fel
- Oké jövök é....
- És nem kell, hogy utánam gyere!- mondtam megelőzve ezzel őt

*Később*

- Kész vagyok!- fordultam meg Ad előtt
- Szép...Harrynek biztos tetszeni fog!!!
- Ne szívass már Harryvel!!!- morrogtam
- Oké...bocs...De olyan jó látni, hogy felhúzod magad rajta.- sóhajtott
- Nagyon!
- Mehetünk kajálni?- indult az ajtó fele Ad
- Igen, de hívjuk a többieket is....ne???- én
- Harryt??- vigyorgott, ezért vetettem rá egy szúrós pillantást- Oké- oké! Befogtam!- indult el kifele
- Na azért!- zártam be az ajtót
Kopogtam Emiék ajtaján de csak Alexet találtam meg, aki azt mondta, hogy Emi már elment. Ezután Louishoz mentünk aki jobb volt mint újkorában egy fájdalomcsillapítónak köszönhetően. Niallhoz indultunk aki boldogan csatlakozott reggelizni induló csapatunkhoz. Liamet kerestük, de ő valószínüleg Danivel volt az éjjel. Sajna Zaynt sem találtuk otthon. Már csak Harry maradt hátra aki valószínű mélyen aludt mivel nem nyitott ajtót. Végül arra döntöttem benyitok.
- Jó reggelt!!!- köszöntem
- Cara!- ült fel
- Szia! Bocsi csak nem nyitottál ajtót és meg akartam kérdezni, hogy nem akarsz e jönni velünk reggelizni?!
- Ja semmi gond! És ha már megkérdezted akkor de! Amúgy, hogy vagy? -kezdett el öltözködni
- Jól! És te? Hogy aludtál?
- Hát....Az igazság az, hogy nagyon lelkiismeret fúrdalásom volt a tegnapi csók miatt. Szóval sajnálom!
- Ne legyen Harry!!! Én is benne voltam, és még piásak is voltunk.Végül is nem történt semmi! Nem igaz?
- Köszi...- ölelt meg
- Menj öltözni!!
- Oké!!!

*10 perccel később*
- Sziasztok!- Harry
- Hello!- köszönt mindenki
Elindultunk lefele, mikor Niall odajött mellém és azt mondta:
- Cara, egyre csinibb vagy!!!
- Köszi, te sem panaszkodhatsz!!!
- Na mi van???- bökött meg Ad
- Semmi!!!- válaszoltam határozottan
- Majd még beszélünk!- kacsintott Ad Niallre célozva
Leértünk. És kit láttunk lent?!? Zaynt és Emit. Láttam Alexen, hogy majd felrobban az irigységtől meg a féltékenységtől.
- Figyeljetek, hagyjuk most Zaynéket. Oké??? Üljünk le oda!- mutattam egy asztal felé.
Mindenki bólintott majd elindultak. Megfogtam Alex kezét és a többiek után szóltam:
- Egy perc és jövünk!
- Oké...de siessetek!- kiáltott utánunk Harry
Kimentünk a hotel parkjába és leültünk egy padra.
- Mi a baj Alex??
- Semmi Car (van, hogy így becéz), csak tudod...Emi.
- Igen?!?- biztattam, hogy kimondja magából
- Zavar, hogy azzal a Zayn alakkal mászkál....Szeretem Emit!!!
- Tudom, de meg kell értened őt is.- mondtam csendesen
- De nem megy érted?!? Nem megy!!!
- Dehogy nem....segítek!!!- öleltem meg
- Úgy szeretlek Car, köszönöm....- simította meg a hátam.
- Gyere, menjünk enni!!!
- Oké.
Bementünk és leültünk az asztalhoz. Ad fúrcsán nézett, gondoltam ebből még faggatózás lesz. Csend volt, senki sem szólalt meg, csak a tányérok kocogása hallattszott. -Kínos csend volt
- Ahm...ma próbánk lesz, ugy-e???- törtem meg a csendet
- Igen...- válaszolt Ad
- Akkor ma megyünk mozizni??- Harry
- Tőlem mehetünk! Jön még valaki???- én
- Én szívesen jövök...!- vigyorgott Niall
- Nem Niall, nincs neked időd...!- bökte meg Loui
- Jajj...tényleg! Bocsi!- Niall

*Harry szemszöge*

Jó étvággyal ettünk, amikor eszembe jutott, hogy Zayn megkért engem, hogy kérdezzem meg Carat van-e pasija Eminek! Már rég óta ismerem Zaynt, de még ilyennek sosem láttam. Egész nap csak bambul és ha teheti bámulja Emit. Mondjuk nem néz ki a csajszi rosszúl és találnnak is Zaynel, mikor Zayn a közelében van Eminek lenyugszik és sokkal többet mosolyog. Nem tudom, hogy csinálom, nem akarom, hogy Cara félre értse a szándékaimat Emivel.

- Cara, befejezted???- én
- Igen, köszi!
- Akkor feljönnél velem? Szeretnék veled beszélni!- kértem
- Oké...további jó étvágyat!- mosolygott Cara
Elindultunk felfele és beszélgetni kezdtünk.
- Örülök, hogy megismertük egymást, tényleg!!!- kezdtem bele a beszédembe
- Én is, nagyon...- Cara
- Figyelj, nem veszed tolakodásnak úgy- e ha ennyit veled szeretnék lenni???- mosolyogtam rá
- Nem, dehogy! Én nagyon is kedvellek!!
- És most mi van? Eminek van barátja?- én
- Ez most, hogy jött ide?
- Hát....Nem is tudom.
- Most nincs!!!
- Értem.- én
- Van még valami??? Vagy mehetek???-mondta kicsit ingerülten
Pont ettől féltem, nem akartam, hogy azt higgye, hogy Emily miatt vagyok vele. Mert nem.
- Ammm....én...Cara!!!- és megcsókoltam.
Eleinte ellenkezett de aztán ő is visszacsókolt. Ajkaink lassan váltak el egymástól. Rámosolyogtam. Az eddigi életem során ez volt a legjobb 5 másodperces csókom.
- Ömmm....bocsi...mennem kell.- és ezzel elrohant.
Talán neki nem volt olyan jó mint nekem??? Pedig visszacsókolt. Eddig még senki nem mondta, hogy szarul csókolnék.
Tiszta hülye vagyok. Ezután már tényleg nem jön el velem sehova....Basszus...Hogy tudok én így mindent elcseszni?????
- Mi az haver?- jött be Louis- Épp most futott el Cara, mit mondtál neki?
- Semmit...csak megint megcsókoltam, és az a legrosszabb, hogy most nem tudom eldönteni, hogy mi van, mert ő is visszacsókolt, aztán elment, jobban mondva elrohant. Loui ennyire szarul csókólnék???
- Szerintem, csak meglepődött és nem tudta hova tegye ezt az egészet. Különben Niall elmondta, hogy neki is tetszik Cara, de amíg te randizgatsz vele addig nem csinál semmit.
- Remek. Még csak ez hiányzott! Amúgy köszi, hogy elmondtad!
- Nah én megyek...vigyázz magadra haver!!!!
- Oké...Ja és Loui!- szóltam utána
- Igen?
- Beszélnél Caraval?
- Igen, mihelyt lesz rá alkalom.
- Köszönöm és azzal becsuktam az ajtót.
Ledőltem az ágyamba és gondolkodni kezdtem. Gondolkodásomba hamar belealudtam...........................

6.Rész...A buli

*Harry szemszöge*

Ahogy kivettem Carat Zayn karjai közül, egyből elindultam vele felfele. Izgultam, hogy mikor fog majd felébredni és mit mond majd. Remélem nem lesz semmi komolyabb baj ebből. Már az ajtajuk előtt voltam mikor rájöttem, hogy nincs kulcsom, amivel bemehetnék hozzájuk, ezért az én szobámba vittem és lefektettem az ágyra. Leültem mellé és hosszasan néztem. Nem tudom magam előtt tagadni, hogy érzek iránta valamit, még nem vagyok biztos benne, hogy mi az, de sejtek valamit. Csak néztem, ahogy az én ágyamban pihen, de eszembe jutott, hogy kéne csináljak egy teát neki, mert biztos jól esik, majd amikor felébred. El is mentem, de amikor kinyitottam a konyhaszekrényt rájöttem, hogy nagy bajban vagyok...ANYU SEGÍTS!!!!
Elkaptam a mobilomat és felhívtam anyut, mert ő mindig tudja mit kell csinálni.
-Szia kincsem, hogy vagy?- szólt bele
- Anya segíts! Hogy kell a teát főzni??? -visítottam a telefonba
- Ó...kisfiam, vedd a teafőzőt és a teafüvet. Majd tölts vizet a teafőzőbe.- utasított
- De anya, az egy szűrő!!!
- Oda a teafüvet kell rakni és a másik edénybe a vizet. - röhögött a telefonba.
- Köszi, ja és különben jól vagyok...
- Nincs mit...és mióta iszol te teát?
- Nem nekem lesz...de most megyek...még hívlak. Életmentő vagy. Szia. - és azzal letettem a telefont.
Mikorra beértem a szobába a teával a kezemben (mellesleg remélem, hogy nem lesz semmi baja tőle) Cara már az ágyon ült.
- Úr isten... hogy keveredtem ide?- nézett körül
- Ohh...Cara...jól vagy??? - szaladtam felé a teával.

 *Emily szemszöge*

Arra gondoltam, hogy mielőtt átvinném Zaynek a dzsekit még felöltözöm. A mosdóban voltam és kezdtem öltözködni, amikor észrevettem, hogy a dzseki leesett a földre. Felvettem és a vállamra terítettem, hírtelen megcsapott egy ismerős illat, pár másodpercre mámoros állapotba estem. Lassan futott végig rajtam a hideg. Egyszerre csak azon kaptam magam, hogy mosolygok és nem tudok leállni.
Összeszedtem magam és kiléptem a mosdó ajtaján (Alex épp a plüss mókusát szorongatta, amit tőlem kapott szülinapjára és aludt.) Elmosolyodtam és kiléptem az ajtón. Furi volt este ekkora mozgást látni, mindenkinek most volt bulizhatnéka....És én? A felhők fölött járok.
- Hy Emily, hova, hova?- jött a hang a hátam mögül
Egy 180 fokos fordulatot vettem és vigyorogva néztem Perriere, aki épp a Zayn szobájából tartott kifele.
- Carahoz megyek, meg tudnád mondani, hogy hol van Harry szobája?- én
- Carahoz mész, és még is Harry szobáját keresed?- mosolyodott el
- Igen, ara ott van Harrynél...- mosolyogtam
- Ja, két ajtóval alrébb...olyan ismerős ez a kabát márka, ami rajtad van.- jegyezte meg
- Öhh...az a helyzet, hogy ez a Zayn kabátja, vissza szeretném adni neki- én
- Öhmm...szóval így! - komorodott el- Még találkozunk Emily- fordult sarkon és elrohant a lift fele.
- Oké, szia.- néztem rá
Már az ajtó elé értem és láttam, hogy résnyire nyitva van. Kopogtam:
- Hahó, bejöhetek?- én
- Gyere, már vártunk!- mondta Harry
- Rám? Miért?- érdeklődtem és megpillantottam a romantikus helyzetet. Cara az ágyon feküdt, szerencsére már magához volt térve és teát kortyolgatott, Harry meg ült az ágy szélén és hosszan bámulta a barátnőmet.
Be akartam csukni az ajtót, amikor Zaynt pillantottam meg az ajtó előtt, egyből visszarántottam....Idegesen a hajamhoz kaptam és beletúrtam (rossz szokásom, olyankor csinálom, amikor zavarban vagyok). Gáz volt ez a helyzet, nem tudtam megszólalni.
- Szia Emily, látom te is átjöttél- mosolygott
- Öhh...igen, amint látod.- vörösödtem el.- Tudod nálam maradt a kabátod....
- Igen, észre vettem- szakított félbe
- Tessék- nyújtottam oda a dzsekit, lassan elvette a kezemből és közelebb jött hozzám.
- Azt hiszem ezt a kabátomat nagy becsben fogom tartani- suttogta
Lábujjhegyre emelkedtem és odahajoltam hozzá...Újra az az illat, és a pillangók a hasamban....lassan az ajkaim az arcához értek. Azt hittem elolvadok. Megpusziltam. Éreztem ahogy egy önelégült mosolyra húzza a száját. Hirtelen észbe kaptam és eltávolodtam tőle, mert mindenki minket figyelt.
- Ha lehet ne az én ágyamban intézkedjetek! De nem akarok lemaradni semmiről...légyszi a kanapén, az is kényelmes és pont jól látlak titeket. Nem akarom kihagyni- vigyorgott Harry ránk
- Dugulj már el!- Zayn- Cara! jobban vagy?- terelte a szót, amivel az esetleges gyanút is rólam. Remélem Cara nem vette észre.

*Cara szemszöge*
Arra ébredtem, hogy egy ismeretlen ágyban vagyok.
- Úr isten, hogy keveredtem ide?- kérdeztem hangosan
- Ohhh...Cara...Jól vagy?- rohant felém Harry egy csésze forró teával
- Megvagyok, köszi!- motyogtam- Hogy kerültem ide?
- Hát mascarponet ettél...majd elájultal...Emit lerángattam egy szál törölközőben, hogy csináljon valamit. Zaynel valami gyógyszert adtak be neked, aztán felhoztalak és mivel nem volt kulcsom hozzátok, ezért ide hoztalak, ha nem baj.- hadarta el
- Nem, sőt, nagyon szépen köszönöm, hogy ennyit tettél értem és nagyon sajnálom, hogy elrontottam az esténket!- hajtottam le a fejem
- Ne már Cara! Ne magad okold!- Harry
- De hát....!- én
- Csss...tette ujját számra! Az, hogy allergiás vagy nem a te hibád! Ez meg, hogy a sütiben volt mascarpone ...na hát istenem...ez van. Bepótóljuk majd! Oké?....- nézett rám gyönyörű szemeivel
- Oké!- én
- Amúgy szerintem tök szép esténk volt, ezt leszámítva- próbált nyugtatni
- Igen, és ezt neked köszönhetem
- Biztos jól vagy?- fogta meg a kezem
- Persze, most már igen.
- Sokszor van ilyen rohamod? Vagy még valamire allergiás?
- Nem túl gyakran van roham és másra nem vagyok allergiás! Szedek gyógyszert ami enyhíti ezt az egészet és idővel talán el is mulasztja.
- Az jó!
- Igen- mosolyogtam
- Mit szolnál ha holnap vagy holnapután moziznánk a vacsi kárpótlása alkalmából?- fogalmazta meg értelmes kérdését, amit szívem mélyén vártam.
- Hát nekem oké!- vettem elő a telefonomat és megnyitottam a Twittert
- Akkor ezt megbeszéltük...mi jót nézegetsz?- kíváncsiskodott
- Hát csak...basszus....ezt nem hiszem el!!!- hangoskodtam
- Mi az?- Harry
- Nézd már!- egy egész cikk volt rólam meg Harryről. Idézem:" Ki ez a lány? Talán Harry Styles új kiszemeltje? " és egy kép a ma estéről amint a kezemet fogja.
- Hát ez szép...De nem érdekel, hogy mit gondolnak!- mondta Harry magabiztosan
Tovább keresgéltem, amíg rá nem találtam Emire meg Zaynre, ahogy épp felfele haladnak. Persze Emi egy gyönyörű kis törölközőt viselt. A kép alatt meg csak annyi állt " Zayn Malik törölközős, táncos lányokat csábít? ". Na ekkor szakadt el az a bizonyos cérna.
- Ezt nem hiszem el! Ezek mindenhol ott vannak?- kapcsóltam ki a telefonomat
- Igen, ezt meg kell szokni!- Harry
- Ezt, hogy lehet megszokni?
- Nekem is sokáig tartott!- Harry
- Remélem nekem nem tart majd sokáig!- kortyoltam bele a teámba
Ekkor kopogást hallottunk! Emily volt az! Megkérdezte, hogy hogy vagyok meg ilyesmi! Épp csukta volna be az ajtót de ekkor más társaság is érkezett, aki mellesleg Zayn volt! Valamit beszélgettek, amit bevallom nem igazán figyeltem meg csak azt, hogy Emi valami kabátot ad Zaynek, ja és, hogy Hary valamit beszólt nekik, persze poénból! Erre Zayn felém vette az irányt! Leült mellém majd megkérdezte:
- Cara, jobban vagy?
- Persze..semmi bajom már. Hála Harry csodát tévő teájának.- vigyorogtam Harry fele

- Ohh...hát az szuper!- Emi
- Aham. Holnap megyünk mozizni. Nem jöttök?- kérdeztem
- Hát...- Emi
- Hát nekem nincs dolgom!- Zayn
- Én nem akarok zavarni!- Emi
- Nem zavarsz, gyere..- én
- Tényleg Emi, gyere na....!!!!- Zayn
- Na jó, meggyőztetek!- egyezett bele
Ezzel a mondattal bezárólag Louis vágódott be az ajtón, nagy mosollyal a száján.
- Hello srácok! Indul a bulee!!!!- Louis

- Ne már Loui!- Harry
- De na, mindenki elment! Liam Danival, Niall gitározik valami csajjal, aztán meg randija van a szendvicsével! Eleanor pedig az anyukajához utazott, szóval mi maradtunk. Bulizzunk!- kapcsolta be a zenét majd táncolni kezdett és önteni magába a piát.
- Nem Lou, ez most nem jó...Cara nincs jól!!!- ellenkezett Harry
- Hagyd már, nekem is jól esne egy kis lazulás!- mosolyogtam majd betettem egy jó zenét és bulizni kezdtünk
- Biztos, hogy ez jó ötlet Cara?- suttogta Emily
- Nem, de hallottad mi a helyzet, nem hagyhatjuk egyedül Louit!
-Oké..igazad van! De ha rosszul érzed magad szólj!
- Megígérem!- pusziltam meg
Már elég hosszú ideje , hogy buliztunk és volt bennünk egy "kis" pia. Harryt láttam közelebb jönni ugyanis behúzódtam a sarokba.
- Mi az?- jött közelebb és egymáshoz bújva táncolni kezdtünk
- Semmi!- bújtam hozzá még jobban
- Cara én....az a helyzet, hogy....- és abban a percben a szám fele hajolt, hogy megcsókoljon. Először akartam engedni de még mielőtt valami történt volna elhúzódtam tőle.

- Ne Harry! Csak az ital miatt ne tegyünk olyant amit majd holnap megbánunk. Oké?
- Oké...talán igazad van....nagyon sajnálom!- hajolt félre
- Semmi gond...ezt felejtsük el oké???
- Megbeszéltük.
Miután eléggé elfáradtunk úgy döntöttünk, hogy elmegyünk és lefekszünk. Harry megpuszilt majd elváltunk egymástól. Nem tudom meddig buliztak még de mi már eléggé kiütöttük magunkat.
- Jól vagy?- Emi
- Ja. Képzeld Harry megpróbált megcsókolni!!!
- Ja...az jó...tessék??? Mi van??? Ezt nem hiszem!!!
- De igen...de szerintem csak az ital tette ezt!!!
- Hát Cara...tudod...lehet ha...szerintem ezt inkább akkor dumáljuk meg amikor nem vagyok ennyire...tudod milyen. Na puszi csajszi- és azzal  már be is ment.
Én is így tettem, meglepett, hogy Ad ott feküdt az ágyamban, de annyira fáradt voltam, hogy ez nem is érdekelt! Átvettem a pizsamámat és befeküdtem az Ad ágyába, mivel ő az enyémben aludt. Nem kellett sokat várjak, kb. két perc és elaludtam...............

5.Rész...A rosszullét

*Cara szemszöge*
Mikor kiértem a mosdóból minden tekintet felém szegeződött. Niall még meg is jegyezte, hogy csini vagyok ami jól esett.
Kicsit beszélgettünk még, aztán elindultunk a nightclub fele.
- Nagyon jól áll neked ez a ruha!
Elvörösödtem majd kis résre nyitottam szám
- Köszönöm......- erre már beértünk, és leültünk
- Mit szeretnél inni? -Harry
- Hát nem tudom....talán csak egy kis vizet, mert eléggé megszomjaztam...
- Ok...:), egy vizet meg 2 poharat kérnénk -szólt Harry a ránk néző szőke csajszinak
- Hozom. -válaszolta
- Amúgy...tudod...itt van egy nagyon finom süti, ki kéne próbálnod, nekem nagyon bejött! -vigyorgott
- Oké...de van még arra időnk, nem?...-én
- De!...hosszú még az este! -Harry

Erre már jött is vissza a szőke hajú csajszi a vízzel.
- Kösz szépen....és tudnál hozni abból a sütiből amit a múltkor ajánlottál?
- Persze, most hozzam? -kérdezte a csaj, látszólag nagyon tetszett neki Harry ezért néha vetett rám egy pár szúró tekintetet.
-Igen, légyszi... - vigyorgott Harry, és a csaj csak repült a szavak hallatára
- Úgy látom valakinek nagyon bejössz...- mondtam mosolyogva
- Tudom...- mosolygott rám kínosan
-Kíváncsi vagyok, hogy milyen az a süti..- tereltem a témát
- Olyan szép..! -Harry
- Mi, a süti?- néztem rá elég furán
- Nem, nem arra gondoltam...hanem rád amikor így mosolyogsz...
- Nah...hát ezzel sikerült zavarba hoznod... -én
- Ez volt a célom! -kacsintott, majd kezem után nyúlt ami az asztalon pihent
Ezt a pillanatot a visszaérkező lány zavarta meg. Elhúztam a kezem, majd a csaj fele intéztem egy halvány mosoly, aztán elvettem a sütit.
- Kóstold meg! - Harry
Már emeltem a kanalat a számhoz de...ekkor észre vettem a púltnál iszogató Zaynt'
- Hát ő meg mit csinál? Egyedül inni? Fura!- mondtam Harrynek.
- Hát...Nem tudom mi van vele mostanában...általában nem ilyen.
- Oda megyek ha nem gond.- álltam fel
- Oké!- sóhajtott
Elindultam Zayn felé és leültem melléje.
- Hát veled meg mi van? Miért iszogatsz itt ilyen magányosan, magadba fordulva? -én
- Áhhh...csak unom magam...!!! -Zayn
- Miért vagy szomorú? -én
- Nem vagyok szomorú...!! -Zayn
- Ne mondd....már látom!
- Te meg mit csinálsz itt Zayn?? -ért oda Harry is
- Csak kicsit iszogatok..!!
- Mi lett haver?? - érdeklődött Harry
- Semmi mondom...csak szar a kedvem!!!! - förmedt ránk Zayn.
- Oké megértettük...!! - álltam fel mellőle
- Ne haragudj nem akartam veled bunkózni...csak tényleg szar a kedvem...!!! -Zayn
- Oké, semmi gond!!! -mondtuk egyszerre Harryval
- Bocsi, hogy rontom a hangulatot, menjetek folytassátok amit abbahagytatok... -Zayn
- Gyere te is!! -mondtam neki
- Nem köszi, most inkább maradnék...
-Oké maradj ha akarsz...- válaszolta Harry

Ezzel visszamentünk az asztalunkhoz és egyből belekóstoltam a sütimbe!
- Szegény Zayn! Vajon mi lehet a baj?- kérdeztem
- Fogalmam sincs! Na? Milyen a süti?- érdeklődött Harry
- Hű. ez...!!! - de ebben a pillanatban szédülni kezdtem és dagadni kezdett a torkom
- Úr isten, Cara...!!!
Ez a hang volt az utolsó amire emlékszem mielőtt leestem volna a székről. Már csak az maradt meg, hogy Zayn a karjában tart és Harry kotorászik a táskámban.

*Harry szemszöge*

Mikor Cara mosolygott a süti ízén gondoltam, hogy ízlik neki.
- Hű ez.....!!! - és egyszerre elvörösödött és majdnem leesett a székről
- Úr isten....Cara!!! - ugrottam fel
Erre már Zayn is ott volt és gyorsan felkapta a földről. Kotorászni kezdtem Cara táskájában, hogy felhívhassam Emilyt de sehol sem kaptam a telefonját.
- Mi lett...?? -kérdezte Zayn aggodalmasan
- Nem tudom, bele kóstolt a sütibe és rosszul lett
- Kit hívsz??? -Zayn
- Emilyt!!! -válaszoltam idegesen a telefon kicsörgését várva.

*Emily szemszöge*

- Mi? - lepődtem meg
- Le kéne gyere, nagy baj van!!! - hadarta el
- Mi az a "nagy baj"...? -én
- Cara rosszul lett!!! - jött a válasz a telefonból
- Úr isten, mi lett???
- Belekóstolt egy sütibe és...- válaszolta Harry még mindig nagyon ingerülten
- Volt benne mascarpone???
- Fogalmam sincs....De lehetséges. Zayn, tartsd már a fejét egyenesen!!! - hallatszott ahogy kiabált idegesen
- 2 perc és lent vagyok!!!
- Siess kérlek.
- Oké!
Visszarohantam a fürdőbe és magam köré csavartam egy törölközőt, gyorsan elkaptam a táskám, benne a Cara gyógyszerével, mert biztonság esetén nálam is volt belőle.  Egyértelmű, hogy a mascarpone-tól lett rosszul, hisz allergiás rá.
Pár pillanat múlva már a liftben voltam egy szál törölközőben. Majd mikor kinyílt az ajtó, elkezdtem rohanni a club fele, csak ekkor vettem észre, hogy nincs rajtam cipő. Könnyű volt megtalálnom, hogy hol van Lisa mert addigra már mindenki köréjük gyűlt.
- Engedjenek kérem -mondtam izgatottan, majd megpillantottam Harryt, aki meglepődve nézett rám, gondolom a szellős öltözetem miatt.
- Vére itt vagy!! -Harry
- Siettem amint tudtam...!!! -én
- Mi van vele? -Harry
- Allergiás a mascarponera!!!
Rohantam Carahoz, hogy beadjam a gyógyszert, Zayn segített kinyittani a száját és vegül sikerült beadni .
- Mikor fog hatni??? - érdeklődött Harry
- Nem tudom, kb. 20 perc... -én
- Akkor felviszem őt.
Erre Zayn felemelte Carat és Harry kezébe adta.
- Felviszem és vele is maradok... -Harry
- Rendben - kedztem összeszedni a táskámat, amit széthajigáltam a földön.
- Látom tényleg siettél - nézett végig rajtam Zayn
- Muszáj volt. -mosolyodtam el. Ekkor vettem észre, hogy a törölköző rövidebb a kelleténél. (de nem látszott ki semmi)
- Nem fázol??? -Zayn
- Nincs melegem, úgyhogy indulok felfele...-vettem az irányt a lift fele
- Nehogy megfázz nekem... -vette le a bőrkabátját és terítette a hátamra
- Jaj, nagyon köszi, meghálálom valamivel, ígérem.
- Nem szeretem ha az emberek ígérnek, mert soha nem tartják be... -mosolygott rám
- Én általában betartom...-kacsintottam rá biztatóan - Hány óra van???
- 9:50. Mert?
- Nem láttam senki ismerőst lent a clubban...- gondolkoztam hangosan
- Miről beszélsz??? - nézett rám és fürkészte a tekintetem
- Csak egy szalvétára írt üzenet jutott az eszembe..!!!..Amit a táskámban kaptam.- magyaráztam- Valaki találkozni akart velem 9:40-kor, lent a clubban.
- Biztos nagyon el lehetett szontyolodva, hogy nem mentél le. Nem mindennap találkozik az ember egy ilyen csinos lánnyal -nézett rám a hatalmas barna szemeivel
- De végül is lementem a "találkára" -én
- Szerintem nagyon csinosnak talált téged, ha egyáltalán még ott volt. Egy kis tör9lközőben...sok minden át fut az ember agyán....
- Ne is mondd!!! - néztem végig magamon
- És Alexék hol vannak???
- Valahol csajoznak szerintem, legalábbis ha Aden múlik biztosan. -nevettem el magam
- Szólsz nekik, hogy mi történt Caraval??
- Majd ha hazajönnek elmondom nekik, úgy is csak lábalatt lennének.
- Sokszor szokott Cra rosszul lenni??? -Zayn
- Nem, az utolsó allrgiás rohama....ezelőtt...2 évvel volt. -feleltem
- Be fogsz még este menni Carahoz???
- Persze, csak átöltözöm.
Ekkor már az ajtóm elé értünk.
- Pedig gyönyörű vagy így..-simított végig a karomon. - az ígéretre még visszatérve...Mit szólnál ha lemennénk egyet sörözni...persze a srácokkal és Alexel???- Zayn
- Tök jó lenne.... - ekkor érkeztek meg Alexék tök részegen, ahogy megláttak egyből felénk jöttek. -Bocs de ezt el kell intéznem -mondtam
- Nem gond, jó éjt!!! -mosolyodott el és vettünk búcsút egymástól.
Alexet kézen fogva vittem be a szobába....Írtó hülye amikor részeg, de sikerült lefektetnem.
Ezután átléptem Ad szobájába, gondoltam meg nézem, hogy sikerült-e bejutnia egy darabban. Szerencsére nem volt gond mert Ad már nyomta a szunyát....csendben lépkedtem ki, majd vissza a szobánkba.
Mind aki jól végezte dolgát végignéztem magamon és megpillantottam, hogy a Zayn kabátja még mindig rajtam van..........................

4.Rész...A kezdet

*Cara szemszöge*

Reggel a nap simogatására ébredtem és egyből Alex és Emi jutottak az eszembe. Azon tűnődtem, hogy hogyan beszéljem meg ezt Emivel, mert őszintén nem tudtam mit mondjak neki. Forgolódni kezdtem az ágyban, amire Ad is felébredt.
- Jó reggelt! - Ad.
- Neked is.Mit csináltok ma próba után?
- Fogalmam sincs. Miért? - Ad.
- Hát csak mert ha valami közös programot szerveztek akkor én sajna nem tudok menni.- mondtam
- Oh! És milyen programod van?- ült fel
- Hát....
- Ha titkos ne mond el!
- Nem titkos... találgass! - néztem rá huncutul.
- Alex?
- Hülye vagy? Minden vágyam, hogy kavarjak Alexel... - gúnyoskottam.
- Áááááá. Szóval randi? És Niall-lékkal kapcsolatos?
- Oh, yeah - énekeltem boldogan.
- Harry, Niall, Louis, Zayn vagy Liam az a szerencsétlen? Mikor lesz az esküvő? -ült át az én ágyamra
- Ne ökörködj már... Harry az. - én
- Áhhh... Avass be a pajzánkodásotokba, mert kíváncsi vagyok - vigyorgott rám.
- Ezt, hogy...? De hülye vagy... - jöttem rá mire gondol.
- Hisz férfiből vagyok, nem? - röhögött szembe.
- Ez látszik is rajtad... be kell menj a fürdőbe? Mert ha nem én bemennék.- álltam fel
- Menj be nyugodtan - Ad - majd érkezem én is.
- Te csak ülj a fenekeden. -kacagtam és elvettem a törölközőmet
A nap többi része izgalomban telt el, mert egész nap Harry járt az eszemben. Tényleg tetszem neki? Egy ilyen édi és híres srácnak??? Na és a keleti kérdés MIT VEGYEK FEL? HELP ME!!!!
Ránéztem az órámra... már alig volt 20 percem a próbánkig. Neki iramodtam a ruhásszekrénynek és felkaptam egy lenge rucit, a randira szánt ruhámat pedig betettem a táskámba.
- Siess, elkésünk Ad! - mondtam türelmetlenül
- Jól van naaa..... pedig a kedvenc csapatom játszik - nyöszörögte és felpattant a fotelből
Lefutottunk az előadó terembe, szokás szerint most sem használtuk a liftet. Nem tudom minek is van egyáltalán ha nem használja senki. Bár lehet ha csak mi vagyunk ilyen hülyék Adel.
- 10 percet késtetek. - kötötte fel a kontyát és nézett ránk mosolyogva Emily.
- Ne már, így is alig tudtam Adet elszedni a TV elől.- nyavajogtam
- Miért, mit néztél Ad? - vigyorgott sokatmondóan Alex és mindenki tudta mire gondol
- Gyerünk srácok dolgozzunk! - Emi
Kemény próbánk volt, rengeteget dolgoztunk a majdnem készen levő koreográfiánkon, de alig vártam már a végét, hogy beszélni tudjak Emivel.

                                                          ~*****************~

- Mi van veled és Alexel? - súgtam oda.
- Hm.... - sóhajtott - szakítottunk, de kért egy utolsó napot. Nem mondhattam nemet, másfél év járás után.
- Ez az utolsó napotok együtt? - én
- Igen, ez az, de....
Félbe szakította valami a beszélgetésünket, megjött Harry... de nem egyedül, hanem , a többi sráccal.
- Sziasztok csajok! - jött oda és megpuszilt 
- Bocsi srácok, de mégegyszer el kell próbáljuk a táncot. - Emi
- Oké, megvárunk - kacsintott rám Harry.
Elindult a zene és Ad felém vette az irányt, majd nyújtotta a kezét, ekkor már Emiék táncoltak. Ránéztem Zaynre, aki le nem tudta venni a szemét a legjobb barátnőmről. Nem értettem miért nézi mindig, hisz barátnője van és ő még úgy tudja, hogy együtt vannak Alexel. A tánc végén Alex (mintha ő is észre vette volna Zaynt) felkapta Emilyt és úgy csókolta meg, mintha azzal jelezte volna, hogy csak az övé. Emi vissza csókolt. Bár nem értettem minek kell ez, hisz elvileg már nincsenek is együtt. De ezt inkább rájuk hagyom.
Kíváncsi voltam Zayn reakciójára, aki egyből felém fordult, majd kínos mosollyal nézett rám. Nem volt időm mélázgatni, mert Harry kikapott Ad karjai közül, megpörgetett majd rám nézett.
- Mehetünk?
- Persze, csak megyek és átöltözöm.- én
- Rendben, itt megvárlak. - Harry.
Rohantam a mosdóba öltözni és Emit is hívtam magammal.
- Ne haragudj, csajszi, de én megyek fel a fiúkkal, mert megígértem anyának, hogy felhívom. - Emi- De miért is kell átöltözz?
- Harryvel töltöm az estét.
- Wow.... dúl a LOVE. Jó szórakozást... smárold majd le! - nevetett és futott ki a mosdóból, mert nekihajítottam a cipőmet, ami sajna nem kapta el őt.
- Ezt még vissza kapod !!!!! - röhögött vissza az ajtóból.
- Haha....
Ezután öltözködni kezdtem. Átvettem a farmerem és felkaptam a randira szánt fekete blúzot és a kiegészítőket.Feltettem egy kis natúr sminket, megigazítottam a hajam és elindultam kifele.

*Emily szemszöge*

Mikor kiléptem a mosdóból Alexék éppen Zaynékkel dumáltak.
- Folytassátok nyugodtan, mintha itt se lennék. -mentem oda
- Na jó, akkor mi indulunk... aztán ne huncutkodj sokat Harry, Cara megijed. - kacagta el magát Zayn
- Felfele mentek? - én
- Igen -  válaszolt Louis- Gyere te is.
- Éppen ezt akartam kérdezni, úgy-e nem fogok zavarni?
A fiúk egyenként néztek Zaynre vigyorogva.
- Dehogy is, gyere nyugodtan - felelte Zayn mosolyogva.
- Na akkor mi leléptünk- Liam
- Jó szórakozást Harry - mosolygott Niall- De menjünk, mert már éhes vagyok.
- Köszi srácok- Harry

Ekkorra már Cara is kilépett a mosdóból.
- Húúúú... Jó csajt fogtál ki Harry. Cara nincs véletlenül egy lánytesód még? - Niall



- Ő az enyém, legalábbis ma estére........... ne gondoljatok semmi rosszra- vörösödött el Harry mikor rájött mit mondott.
- Na én megyek - gondoltam, hogy oldom a hangulatot -Sziasztok!
Zaynék is észbe kaptak és mindannyian követték a példámat. Elindultunk felfele és Zayn előre engedett, ami elég szép volt tőle. Ekkor vettem észre, mekkora boci szemei vannak és milyen szép a mosolya.
- Mondd Emi, mióta táncolsz? - jött a kérdés a hátam mögül.
- 12 éve - én
- Huh, az hosszú idő- jött mellém Zayn- És gondolom szereted is...- mosolygott rám.
Wow , milyen jóképű srác, idáig nem is vettem észre. Lekötötte a figyelmemet Alex. De most már szabad vagyok.
- Igen, szeretem. - én
- Nincs kedved ma lejönni a nightculb-ba? - Zayn
- Köszi, hogy rám gondoltál, de ma nem megy.
- Semmi gond, majd máskor - biggyesztette le a száját.
- El kell mennem Danielle után, megígértem neki - Liam - Én itt is hagylak titeket - fogott kezet mindenkivel és engem MEGPUSZILT.

- Szia Emi, még talizunk.
- Szia. -én
Lassan a többiek is elmentek, lemaradoztak, kettesben maradtunk Zaynnel.
- Tetszenek a táncos csajok.- jegyezte meg
- Lisára gondolsz? Szerintem is nagyon édi. -én
- Lisa is aranyos.... de nem rá gondoltam.
Elvörösödtem, olyan édi, ahogy ezt mondja azzal a nagy boci szemeivel.
- Köszi, nagyon édi vagy.- én
- Mindent mondtak már rám, csak ezt nem, hogy édi vagyok. Te vagy az első.
- Perrie nem szokta mondogatni neked?- én
Kínos mosolyra húzta a száját:
- Mostanában nem olyan a kapcsolatunk, mint amilyen kéne legyen.
- Nem akartam beletrafálni a magánéletedbe, ne haragudj. -én
- Semmi gond. Tulajdon képpen tanácsot szerettem volna kérni tőled, ha van időd rám, mert az előbb mondtad, hogy sietsz.
- Nem sűrgős, van időm - mosolyogtam rá.
- Egy barátom szeretne szakítani a barátnőjével, de nem tudja, hogy mondja el neki. Megtetszett neki egy másik lány, akinél tökéletesebbet nem tud elképzelni magának. Mindent feladna a csajért, bár neki barátja van. Tőlem kért tanácsot, de én az ilyesmiben nem vagyok jó. Segítenél? - nézett rám bizalmasan.
- Wow..... nehéz lesz válaszolnom.... nem is tudom... talán el kellene hívja a barátnőjét vacsorázni és ott kíméletesen közölni vele.... - mondtam.
Egyre közelebb jött hozzám és átkarolta a derekam, majd a fülembe súgta:
- Köszi, életmentő vagy.- és gyengéden megpuszilt, mert a szobájához értünk és el kellett köszönjünk egymástól. Nem ellenkeztem.... nem tudom mi történt, de mozdulni sem tudtam. Olyan közel hajolt hozzám, mikor megpuszilt, hogy éreztem az arcomon a szempilláit és a lélegzetét.
- Szia Emi, jó éjt- Zayn
- Szia, neked is - eszméltem fel végre, de akkor már az ajtó csukódott.
Gépiesen lépkedve mentem a szobám felé, ahol egyből a mosdót támadtam le.
Zuhanyozni készültem. Már törülközdtem mikor megcsörrent a telefonom.
- Basszus.... - léptem ki mesztelenül a fürdőből és felkaptam a telefonom, tudtam, hogy Cara hív:
- Mondjad Cara!
- Szia Harry vagyok....- mondta idegesen
- Mi?!?
- Le kéne gyere, nagy baj van...... - hadarta el.......................................

3.Rész...A randi

*Emily szemszöge*

Mikor kiértünk a hotelből Alex szorosan megölelt.
- Szeretlek!
- Tudom - mosolyogtam, bár rosszul éreztem magam, hogy én nem mondhatom ugyan ezt neki - Szeretnék veled valami komoly dologról beszélni.
- Jól van, Emi, rád mindig van időm. - Alex.
Egy gyönyörű étterembe vitt, látszott rajta, hogy a legjobbat akarja kihozni ebből az estéből. Úgy döntöttem csak a vacsi végén mondom meg neki, hogy szakítani akarok. Ahogy beértünk mindketten egyszerre huppantunk le a kárpitozott székekbe.

- Tudom, baby, hogy már rég nem volt időm rád. Most mindent bepótolunk, amit csak lehet- mondta és belekortyolt az italába. - Tudod mit éreztem mikor először megláttalak?
- Mit? -én.
- Éreztem, hogy te vagy az igazi.... olyan édesen aludtál a kocsiban.... igaz, hogy csak kintről nézhettelek.... olyan hideg volt aznap éjjel.
- Te meg vártál 2 órát a kocsi mellett gubbasztva, hogy felébredjek, és meghívtál egy italra.... Ha jól emlékszem a blúzomon végezte, pedig a kedvencem volt, citromos - nevettem el magam.
- Ja... pedig mondtam Ad-nek, hogy ne jégkását vegyen, de mit is várhattam egy flúgostól, aki ráadásul totál részeg volt. -Alex
- De finom volt... nem?
- Nem lett volna olyan finom, ha te nem lettél volna ott. És emlékszel az első csókra?
- Ne is mondd... egyből lebuktunk, de ez az én formám - röhögtem.
- Emlékszem, hogy a szobádban voltunk éppen, és egy nyálas filmet nézettél végig velem... azt hiszem a Napfelkelte volt az... -Alex
- Azt hittem szereted, vagyis azt mondtad, hogy szereted... amúgy meg az Alkonyat volt az. Apáék pont akkor nyitottak be, amikor te a popcorn szüneted alatt csókolgattál. Írtó ciki volt.... - én.
- Most mi van?? Nem tehetek róla, ha az érzelgős filmek alatt mindig megéhezek.
Hirtelen megcsörrent a telefonja, vagyis üzenete érkezett vagy mi. Ez szakította félbe az amúgy is kínos beszélgetésünket. Ahogy láttam az arckifejezését, valami ökörködésről lehetett szó, mert egyből röhögni kezdett.
- Várj egy percet, kimegyek a mosdóba - mondta
- Csak nyugodtan - esett le egy kő a szívemről, mert nem akartam végighallgatni a hülyeségekről való csacsogását... szóval megúszta.
Mikor kiment eszembe jutott, hogy most van lehetőségem közölni Cara-val, hogy szakítani akarok Alex-szel. Belenyúltam a táskámba a napszemüvegem és a telefonomat keresve és a nagy kupiban kaptam valami összehajtogatott szalvétát, kivettem és el akartam dobni, de eszembe jutott, hogy anya azt mondta, hogy leírja egy darab papírra a londoni rokonaink lakcímét, hogy aztán keressem fel őket, ha lesz időm. A poharam mellé tettem a szalvétát, hogy majd megnézem mi van rajta, majd előkaptam a telefonomat, hogy megírjam az SMS-t. Elég szánalmasra sikerült, de nekem megfelelt és Lisa érteni fogja, hogy miről van szó remélem....
Előkaptam azt a szalvétát és unottan nyitottam ki, de nem azt kaptam amire vártam... nem anya írása volt rajta.
" Találkozzunk lent a nightculb-ba holnap 9:40-kor"
Fura volt az a gondolat, hogy valaki direkt a táskámba tette volna, így inkább arra gondoltam, hogy a fürdőbe öltözködés közben szedtem össze valahonnan. Erre már Alex is visszaért és szólt, hogy indulnunk kéne. Olyan meggyötört képet vágott, mint aki 3 hete nem aludt... de tudtam, hogy csak halálra röhögte magát, szóval semmi komoly baja nincs.
- Várj, szeretnék még valamiről beszélni.... fontos!- pirultam el az izgalomtól.
- Hallgatlak - nézett rám és visszaült a helyére a pincérnek intve, hogy kéri a számlát.
- Hosszú utat jártunk be együtt... visszatekintve a kapcsolatunkra nem mondhatok mást csak azt, hogy gyönyörű volt - most jön a legnehezebb része, nagyon feszülten figyelt rám, tudja, hogy ez nem jelenthet jót - Tudod.... - idegességemben reszketni kezdett a kezem, bár ő ezt nem látta- Tudod, nekem most időre van szükségem.
- Hogy hogy visszatekintve? Ezt nem értem. Megbántottalak? Pedig én próbáltam, nem is tudod mennyire......... Szakítani akarsz? Pedig apa már olyan boldog volt, hogy együtt látott minket... Ez nem hiszem el....- hadarta el
Lassan a szájára helyeztem a mutató ujjamat és ő megértette, hogy ezt akarom.
- Nem, semmi ilyesmiről nincs szó, nem bántottál meg ...- csuklott el a hangom- Velem van a baj. Szabadság nélkül nem tudok élni, és...... szabadságra vágyom. Nem tehetek róla.... ilyen vagyok, ilyen az egész lényem. - éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe ezért hirtelen az asztalra szegeztem a tekintetem, hogy ne vegye észre azt, ahogy pityergek.
- Nem tudom hol rontottam el... tudod, hogy nem tudnám végignézni azt, hogy valaki más ölel téged. Bíztam benne, hogy ez a pillanat soha nem fog eljönni .. de tévedtem.... hatalmasat! - bár nem láttam Alex arcát, de a hangjából megéreztem, hogy ő is küszködik a könnyeivel.
- Köszönök mindent neked.- mondtam halkan és zaklatottan, mert nem tudtam, hogy ilyenkor mit szoktak mondani. Nem éreztem bűntudatot, csak a legelején, mert tudom, hogy Alex könnyen kiheveri az ilyen dolgokat. Még pár percig csendben meredtünk az asztalra mindketten, majd így szólt:
- Hát jó, baby - a baby szóra fájdalmasan átható hangsúlyt tett - csak egy utolsó napot kérek tőled, szépen szeretnék elbúcsúzni, akárhogy is másfél évet voltunk együtt. -simogatta meg a kezem.
Lassan emeltem fel a tekintetem Alexre, aki homályosan meredt rám.
- Rendben van.... - suttogtam- egy utolsó nap....
- Na jó.... Gyere Emi, késő van már. - vett erőt magán és érzésein - Induljunk!
- Oké, menjünk. - vettem fel a kabátom.
Tudtam, hogy hatalmas változás lesz az életemben ezek után. Idáig úgy éltem, mintha mókuskerékben lennék, mindig megvolt a biztonságot nyújtó érzés és egy perc alatt elszállt. Már-már kezdtem úgy érezni, hogy nem kellett volna szakítanom vele.... de anya szavaira gondoltam "Hibáiból tanul az ember. És a hibák elviselése erősebbé teszi a lelkedet, tedd azt amit jónak látsz és nem lesz baj." Rájöttem hirtelen, hogy ezt hamarabb meg kellett volna tennem.... az első lépés mindig a legnehezebb, de megéri.
Egész úton egymás mellett mentünk Alexel, automatikusan lépkedve, mint két robot. Mind a ketten gondolatainkba merültünk és észre sem vettük, hogy fogjuk egymás kezét. Ahogy beléptünk a hotel szobánk ajtaján egyből átvettem a pizsamám és lefeküdtem... valahogy nem volt kedvem semmi beszélgetéshez. Szerencsémre bele is aludtam a nagy gondolkodásba és nem kellett látnom azt, ahogy Alex kijön a fürdőből. Nem akartam tudni semmiről és senkiről...és főként nem róla.


*Cara szemszöge*

Mikor nekikezdtem olvasni, nem gondoltam, hogy komoly dologról lesz szó. Nem tudom leírni, hogy mit éreztem akkor, mikor elolvastam:
"Már a repülőn el akartam mondani neked, de nem volt rá alkalmam. Szakítani szeretnék Alexel, mert akárhányszor ránézek egy fiúra, egyből féltékenykedni kezd és nem mehetek sehova nélküle, nem bírom már. Most akarom elmondani neki. Emily"
Azt hittem, hogy viccel, de utána rá kellett jönnöm, hogy tényleg így gondolja. Nem tudom, milyen arcot vághattam, de annyi szent, hogy Ad úgy nézett rám, mintha szellemet látott volna.
- Mi az Cara? Megettem a sütidet, tudom, hogy hibát követtem el, de nem kell így kiborulni, hozok újat!- magyarázkodott
- Te megetted a sütimet?- kaptam fel a fejemet a telefonomról- Amúgy nem az a gond..... de tiszta nyugodtan hozhatnál még egy csokis sütit akkor. - nevettem el magam.
- Akkor mi a gond? - nézett rám értetlenkedve Ad, miközben a konyha fele vette az irányt.
- Emily abban az SMS-ben..... hát nem azt írta le, hogy milyen volt a randijuk, hanem azt mondta, hogy szakítani akar Alexel.-mondtam halkan
Ad arcára fagyott a mosoly, egy darabig csak meredt ki a fejéből, majd azt mondta:
- De hát olyan jól kijönnek most is, nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Tök édik voltak együtt.
- Igen.... Én is meglepődtem. - odanyújtottam a telefonomat, hogy olvassa el az üzenetet.
- Ezt még mindig nem tudom elhinni. - Ad.
- Vettem észre kisebb-nagyobb furcsaságokat, de nem gondoltam, hogy szétválnak. Azt hittem ismerem Emi-t, de úgy látszik, hogy még mindig nem ismerem elég jól. -én
- És mikor akar szakítani vele?
- Talán már megtette... - én - de nem hiszem, mert még csak azt írta, hogy szakítani akar.
- Akkor lehetséges, hogy holnap fog.... Na de ez az ők dolguk - hozta be végre a sütiket, egyből nekiugrottunk, mert éhesek voltunk. Miután eltüntettük az egész tál csokis sütit ismét beszélgetni kezdtünk.

- Szerintem is jobb ha hagyjuk őket.- és lefeküdtem aludni.
Alig vártam már a holnapot, mert Harryvel megyünk valami randi félére ezért gyorsan álomba is merültem..........................

2.Rész...A nightclub

*Cara szemszöge*

Miután Ad letusolt én is bementem majd követtem a példáját. Gyors voltam, mert minél hamarabb le akartam menni. Előkaptam egy szürke, szűkített szárú nadrágot, egy laza polót és a kedvenc cipőmet, majd feltettem egy kis szempillaspirált és kimentem a fürdőből.

Ad végig nézett rajtam majd megjegyezte:
- Milyen kis csini vagy ebben a szerkóban.- mosolygott rám
- Ja persze. Azért köszi.- kacagtam el magam
- Indulhatunk? -Ad.
- Persze, csak elveszem a telefonom.
- Oké,kint megvárlak - és az ajtó fele vette az irányt.
- De mi van Emiékkel, szóltál nekik?
- Igen és 5 perccel ezelőtt lett volna a tali a hallban... Szóval gyere!!!!- nézett vissza rám
Mind a ketten rohanni kezdtünk annyira, hogy majdnem leestünk a lépcsőn mivel untuk megvárni a liftet.


*Emily szemszöge*

Amikor beléptem a szobába azt hittem eláll a lélegzetem.
- Basszus... ez tényleg a mi szobánk Alex?? Luxushoz fogok szokni és mikor haza megyek anyáék kidobnak. - nevettem fel.
- Igen baby, neked foglaltam. Úgy-e tetszik?? - Alex.
- Nagyon édi vagy. - ugrottam a nyakába.
- Tudom, Emi... Oh, Ad írt egy SMS-t. "Gyertek le 9-re a nightcub-ba." Akkor csak utána mehetünk vacsizni, ugy-e nem gond babám? Talán addig kibírom, hogy ne csak velem foglalkozz. - mondta és adott egy csókot.
- Nem, persze. - nevettem el magam- Akkor viszek csereruhát.
- Ahogy gondolod drága.
Nem tudtam sokat öltözködni, mert már 8:49 volt. Felkaptam egy fehér farmert, egy lenge anglia zászlós blúzzal és piros topánkával, majd belegyúrtam a fekete miniruhát a táskámba.



- Gyere Emi! - mondta Alex és megragadta a kezemet, úgy mintha csak az övé lennék, így léptünk ki a szobából. Miközben zárta az ajtót a fülembe súgta:
- Remélem ma este csak az enyém leszel és majd csinálunk valamit... - kacsintott Alex.
- Mire gondolsz?? - néztem rá értetlenkedve.
- Hát valami jóra... - nézett rám huncutul.
- Nem is te lennél, ha nem mondanád ezt... - jöttem rá mire gondol.
De elszomorodva gondoltam bele, hogy nem várhatok vele tovább, el kell mondanom, hogy szakítani akarok vele, túl sokat féltékenykedik és nem bízik meg bennem, csak ne szeretném ennyire. Arra gondoltam majd ma este elmondom mikor kettesben leszünk.
- Szóval megkaptátok az üzenetem - hallatszott Ad hangja a hátunk mögül.
- Igen.
- Oké, akkor indulhatunk - mondta Cara mosolyogva.

*Cara szemszöge*

Ahogy leértünk egyből megláttam Emit és Alexet. Nem tudtam merre van a club, ezért mentem a többiek után. Amikor beértünk a club-ba Alex kiszemelt egy jó asztalt, ahova leültünk majd megkérdezte:
- Mit isztok?
- Sört!!! - vágtuk rá egyszerre Emilyvel
- Na! A csajok bepiálnak!- kacagott Ad
Amíg a srácok elmentek az italainkért, addig mi úgy döntöttünk, hogy szét nézünk. Ahogy haladtunk előre egyből ismerős arcok tűntek fel. Persze, hogy az az öt srác volt, akikkel a folyosón találkoztunk. Miután észrevettek minket egyből megszólítottak:
- Heló lányok!- mosolygott ránk a göndör
Mi elindultunk feléjük és fogadtuk a köszönésüket.
- Heló.
- Gyertek, üljetek le mellénk.- hívott oda a szőkeség
- Az a helyzet, hogy várnak minket a srácaink a másik asztalnál - mondta Emi mosolyogva.
- Akkor hívjátok ide őket is, ha gondoljátok. - vágott bele a fekete hajú srác, aki elég sokat mosolygott Emire.
- Hát... oké. Szólunk nekik. - Elindultunk Adék fele átinvitálni őket is.
- Lenne kedvetek átülni a másik asztalhoz? -mosolyogtam rályuk
- Kik azok a srácok? -komolyodott el Alex
- Hát... a folyosón találkoztunk velük. - magyarázta Emi.
- Felőlem aztán mehetünk - szólt Ad és megfogta a kezem (barátilag).
Alex még egy kicsit gondolkodott rajta majd megkérdezte Emire nézve:
- Neked így jó, baby?
Emi bólintott, majd enyhe mosolyra húzta a száját. Alex magabiztosan magához húzta és nyomott egy puszit az arcára. Mindezek után ránéztem a srácokra, akik az asztalnál vártak minket, majd arra lettem figyelmes, hogy a fekete hajú, Emit bámuló srác furán elkapta a fejét a göndör hajúra nézve mikor Alex megpuszilta a barátnőmet. Elindultunk és mikor megérkeztünk Alexék minden sráccal kezet fogtak és bemutatkoztak.
- Sziasztok én Harry vagyok... ő itt Louis, Niall, Liam és Zayn. - mosolyogva nézett rám.
- Bocsi ki kell mennem a mosdóba - hívóan néztem barátnőmre, aki bólintott és elindult kifele. Miután bementünk a WC-re Emi izgatottan nézett rám.
-Láttad, hogy amíg be nem értünk a mosdóba Harry végig követett a szemével?
- Jaj, hagyj már!!.... zavarba hozol. - mondtam kissé elpirulva, amit azzal próbáltam leplezni, hogy bementem a WC fülkébe.
 Miután végeztem kijöttem és átengedtem Eminek a fülkét. Vártam még 5 percet de Emi nem nagyon akart kijönni ezért odaszóltam neki, hogy az asztalnál várom.
Kimentem és csak Harry mellett volt hely, amit kicsit fúrcsáltam de nem foglalkoztaqm vele csak mosolyogtam egyet és leültem melléje. Ő is visszamosolygott rám majd megjegyezte:
- Szép párt alkottok Ad-del.
- Hát... ömm... az a helyzet, hogy mi nem vagyunk egy pár!- pirultam el
- Jaj, bocsi a kombinálásért...csak azt hittem...- mosolygott rám 
- Semmi gond! Abból gondoltad, hogy megfogta a kezem?- fogalmaztam meg értelmes kérdésem
- Hát igen.
- Tudod...Csak nagyon jóban vagyunk, kiskorom óta ismerem és ezért.- magyaráztam meg
- Értem.
- Akkor ez esetben mit szólnál ha holnap elmennénk valamerre?- vetette fel az ötletet
- Hát..Oké, csak az a gond, hogy 7-ig próbám van... de tudod mit? ... gyere a próbaterembe 6:40-re.- és akkor onnan mehetünk.
- Oké. Úgy is 6-ig próbálunk mi is a srácokkal. Onnan meg majd érted megyek.- fogta meg az asztalon levő kezemet
Próbáltam megnyugodni, de a szívem csak jobban kalapált.
Ránézve a Harry mellett ülő Zaynre láttam, hogy le nem veszi a szemét a mosdó bejáratáról, mintha várna valakit. A mosdóról eszembe jutott Emi, aki már egy jó ideje, hogy bent van.
- Cara! Mi van Emivel?- kérdezte Alex
Emi abban a pillanatban lépett ki a mosdóból és indult el felénk. Zayn és Alex mintha összebeszéltek volna, mindketten hátrakapták a fejüket és rámosolyogtak a legcsábosabb mosolyukkal a barátnőmre. Gondolom, hogy ennek a kis fekete miniruha is volt az okozója, persze igaz ami igaz Emi tényleg nagyon csini volt.



















- Nem semmi ez a csaj! - hallottam, ahogy Louis mondta Zayn fele nézve.
- Én megmondtam, hogy nagyon ... - vigyorgott Zayn vissza majd sóhajtott egyet.
- Mikor megyünk?- jött oda Emily
- Most.- válaszol Alex
- Hova mentek? - kérdeztem izgatottan.
- Elviszem Emit vacsorázni - Alex.
- És itt hagytok engem 6 fiúval?- nyitottam nagyra a szemeimet és végignéztem a srácokon
- Bocsi, de  Alex-szel már rég megbeszéltük ezt.- Emily
- Semmi gond! Érezzétek jól magatokat. mosolyogtam rájuk
- Köszi! Sziasztok!
- Sziasztok!- mentek ki az épületből
Ezalatt az idő alatt Zaynt figyeltem, aki végig furcsán viselkedett,és mielőtt Emilyék elmentek volna firkantott valamit egy szalvétára és finoman táskájába csúsztatta azt. Nem tudtam mi lehetett azon a szalvétán de nem is nagyon érdekelt ezért nem foglalkoztam vele. 



                                         

                                                     ~*************~

- Ez a kedvenc számom, hölgyem nekem adná ezt a táncot? - térdelt le Harry.
Erre a többiek hangosan nevetni kezdtek.
- Most mi van? Én legalább udvarias vagyok. - erre odanyújtottam a kezem, majd táncolni kezdtünk.
- Elnézést, hogy ilyen udvariatlan voltam- ereszkedett térdre Niall Louis előtt.
- Óh, semmi baj kedves uram. Tudtam, hogy hű marad hozzám.
Erre mindenki újra felröhögött.
- Hogy képzeled, hogy megcsalsz?!? - sértődötten nézett Zayn Niallra.
- Már bocs, de Louis sokkal finomabb szendvicset csinál, mint te... szóval átpártoltam.- röhögött Niall
Zayn tetetni kezdte a sírást. Erre Harry közelebb ment Zaynhez és azt mondta neki:
- Ne sírj Zayn, hamarosan újra látni fogod!- majd kacsintott egyet
Zayn hirtelen felkapta a fejét és idegesen nézett Harryre.
Két másodperc alatt átfutott az agyamon, hogy Emire gondoltak, de aztán rájöttem, hogy ez lehetetlen, ugyanis Zaynnek van barátnője.
Gyorsan kivertem a gondolatokat a fejemből és csak a pillanatra koncentráltam. Egy lassú zene ment, Harry olyan közel fogott magához, hogy egy hajszál alig fért volna el köztünk, de nem húzódtam el tőle mert én is jól éreztem magam vele.. Úgy táncoltunk még pár percig, majd mikor épp leülni készültünk ránéztem az órámra és megláttam, hogy már 3 óra. Szóltam Adnek, hogy már mennünk kéne, mert elég fáradt vagyok és, hogy holnap elég fárasztó napunk lesz. Ad helyeselte, majd kezet fogott a fiúkkal, én megöleltem őket és elindultunk.
Harry utánunk jött, megölelt és a fülembe súgta:
- Holnap érted megyek 6:40-re. - mosolygott majd megpuszilt
- Szia!
- Sziasztok!


Felmentünk és egyből az ágyamnak estem. Ad csak nézett és nem értette mi van velem.
- Nem tudom mi van velem de nagyon fáradt vagyok!- panaszkodtam el Adnek
- Cara... te szerelmes vagy!- jelentette ki a diagnózist
- Dehogy vagyok!!!!!! Csak egyszerűen boldog...- mosolyogtam
- Persze, boldog a szerelemtől.- dőlt le ő is az ágyába
- Oh, menj már! - vágtam egy párnát az arcába.
Ezután egy nagy párnacsatába kezdtünk, sokat szórakoztunk. Szórakozásunkat a telefonom zavarta meg, ugyanis kaptam egy üzit.
- Kitől jött?- kíváncsiskodott
- Emilytől...
- Áh... akkor titkos!
- Az...- mosolyogtam el magam......................................

1.Rész...Érkezés Londonba

Sziasztok! Hát itt van az első rész. A helyzet az, hogy elég rövidre sikeredett, de tudjátok, hogy van ez. Na hát jó olvasást és véleményeket kérek. Köszi

Emily szemszöge (a repülőn):
Mikor elindultunk nem gondoltam, hogy ilyen hosszú lesz az út....... Pár perce voltam fent, de máris izgultam, hogy hogy néz ki London élőben. A mellettem ülő Alexre néztem, aki békésen aludt.... és azon gondolkoztam, hogy hogyan mondjam el neki az érzéseimet, hogy ne bántsam meg...
Még 5 percig néztem őt gondolataimba merülve, mintha kislány lettem volna, aki bámulja a legújabb babát a bolt kirakatában. De hamar vissza kellett jönnöm a valóságba, mert éreztem, hogy megérint egy kéz, a legjobb barátnőm keze volt az (Caraé).
Cara rámmosolygott és megkérdezte:
- Készen állsz?...  Hamarosan leszállunk!
- Igen.... persze - feleltem kábultan- akarok...... akkor felébresztem a srácokat.- tereltem el a gondolataimat de tudtam, hogy vele is muszáj lesz beszélnem előbb vagy utóbb
Alexet könnyű volt felébresztenem, de Adam egy igazi mormota fülhallgatóval a fülében és spongyabobos párnával a feje alatt. :D De végül sikerült és készülődni kezdtünk a leszálláshoz, ami nem ment éppen a legsimábban....
- Cara, hol van az órám? - kiáltotta Ad (Adam) csípőre tett kézzel a fejét rázva.
- Ott a táskámban , rózsaszín puma-s az!- magyarázta Adnek- Neeeee!!!!! A szürke Nike-s az Emily táskája. Várj, megyek megmutatom.- mondta unottan Cara.
A nagy kavarodásban valaki hátulról átölelt és a fülembe súgta: - Szeretlek!Soha nem akarlak elveszíteni.- fogta meg a kezem Alex
Én erre elmosolyodtam, de belül éreztem, hogy nem várhatok sokáig ezzel.... el kell mondanom neki. Nem játszhatok az érzéseivel.
Ezután megfordított és ajkaink összesimultak. Hirtelen az előadásunkra gondoltam, amit majd Londonban, nagy közönség előtt adunk  elő, és még nincs meg a koreográfiánk vége....  De tudtam , hogy nem okoz nekünk problémát, a srácok majd kitalálnak valamit.
Alex rámnézett és nem szólt semmit csak bámult.
- Min gondolkodsz olyan édesen?- szólalt meg végre
- Semmi érdekesen - túrtam bele a hajamba mosolyogva.
- Emy, nem vagy éhes? - kérdezte Ad egy szendvicset majszolva.
- Nem köszi. Amúgy meg hol van Cara? Akartam mondani neki valamit... de azt hiszem ez nem megfelelő alkalom - nevettem fel amikor megláttam őt, ahogy a székek alatt keres valamit.
- Nem láttátok a fülbevalómat a földön? Az előbb még a kezemben volt de leejtettem. - nyöszörögte fel-feltekintve ránk.
Nem bírtuk már visszatartani a röhögést és egyszerre robbantunk ki mindannyian. Ad a hasát fogva fetrengett a földön, majd kivette a zsebéből a fülcsit, amit Cara keresett.
- Emy, te tudtad, hogy nála volt? - kérdezte neheztelően.
- Nem tudtam semmiről...... - nevettem újra fel- Na de most már szedelőzködjünk, mert mindjárt le kell szálljunk.- indultam el a táskámért

*Cara szemszöge*

Épp hogy leszálltunk a repülőről egyből megakadt a szemem a városon, ahol az elkövetkező heteinket tölteni fogjuk. Ránéztem Adre aki csak mosolyogni tudott rajtam, hogy gyönyörködöm mindenben.
Odajött mellém és ő is bámulni kezdett a semmibe.
- Valami gond van?- nézett rám
- Semmi csak olyan furcsa és nagy itt minden. Nem olyan, mint Magyarországon. - válaszoltam neki kissé elmosolyodva saját magamon.
- Szerintem menjünk a csomagjainkért. - jött oda Alex.
Együttértően, bólogatva indultunk a csomagmegőrzőhöz. Miután minden csomagot elvettünk megláttuk a sárga taxit, amit értünk küldtek a szállodától. Bepakoltunk az autóba majd elindultunk a szállásunk felé. Az úton nem beszélgettünk túl sokat, hisz elég hamar odaértünk. Kiszállva az autóból egyből a luxus hotelre pillantottunk, hisz ki ne venne észre egy ekkora, fényben pompázó épületet. Ott álltunk mind a négyen és tátott szájjal nézelődtünk míg a sofőr ránk nem szólt, hogy jó lenne ha elvennénk a csomagjainkat. Kiszedtük az összes bőröndöt az autó csomagtartójából és már indultunk volna mikor a két srác megszólított minket.


- Menjetek csak előre, mi majd visszük a csomagokat. - szóltak a fiúk lovagiasan, de még nem tudták mi vár rájuk.
Mi bólintottunk majd kézi poggyászainkkal a kezünkben elindultunk az épület felé. Beérve Emily egyből a recepció fele vette az irányt, ahol bejelentett minket és átvette a szobáink kulcsát. Elindultunk felfele a lifttel, majd kiszállva a hetedik emeleten mentünk 5 lépcsőfokot és felkanyarodtunk a folyósóra.









 Nézelődve sétáltunk a folyósón a szobáinkat keresve míg Emily neki nem ment egy srácnak aki velünk szembe jött egész csapatjával.
- Ne haragudj! Az én hibám!- mondta sajnálattal a hangjában a srác
- Semmi gond! Én nem figyeltem eléggé!- mosolygott rá Emy
 - Azta! - rikoltott ránk a bandából a szőke  hajú csaj izgatottan. - Ti vagytok azok a híres táncosok akik Magyarországból jöttek?- mért végig minket
- Talán..... - rajzoltuk fel arcunkra az erőltetett mosolyt. Általában kedvesek vagyunk z érdeklődőkkel de most mindketten nagyon fáradtak voltunk a jópofizáshoz.
- A barátnőm és én nagyon szeretjük amit csináltok. Már minden koreográfiátokat megnéztünk. Mikor lesz az előadásotok?- érdeklődött
- Mához egy hétre. - felelte Emily meglepődve.- Gyertek el ha van kedvetek... - túrt bele a táskájába kihalászva 6 VIP jegyet.
A csaj már nyúlt volna a jegyekért, de az egyik srác közbe szólt:
- Srácok???? nekünk nem akkor lesz a koncertünk??? - nézett a többiekre kérdően majd vissza  Emy-re aki a kezében szorongatta a jegyeket.
A csaj elszomorodva nézett a srácokra majd rám de, hogy jobb kedvre derítsem meghívtam az előadás utáni tanításra amit mi tartunk.Ezek után a csajszi boldogan elvette a jegyeket.
 Emily rám nézett és megértettem, hogy elfáradt és mennünk kéne......
- Ömmm...Örvendtünk de mi most ha ne haragszotok mennénk. Hosszú volt az út.- magyaráztam
- Semmi gond! Még látjuk egymást. - mosolygott rám a csaj és elindultak
Mikor tovább mentünk az újonnan szerzett barátainkat elhagyva nevetve odasúgtam Emi-nek:
- Láttad azt a barna, göndör hajú srácot?- mosolyogtam el magam
- Hogyne láttam volna, hisz végig őt bámultad és ahogy láttam neki is tetszettél ..... - mondta kicsit gúnyosan, és levette a napszemüvegét.
Hátranéztem és megpillatottam Adamat meg Alexet, ahogy vonszolják magukat a csomagokkal felfele a lépcsőn. Erre hangosan felnevettem.Emi is hátrafordult és ő is nevetni kezdett.
- Khm.... khm..... nem ismerősek ezek a nagyon udvarias, elszánt fiatal emberek?- kacagott még mindig
- Hát mintha láttam volna már őket valahol.....
Erre a srácok gúnyosan mosolyogtak egyet és lerakták a csomagokat.
Megálltunk a folyósón és szét néztünk a szobáinkat keresve. Alex és Emily hamar megkapták a szobát, majd bementek és magukra zárták az ajtót. Mi is így tettünk Addel bár mi nem járunk és nem alkotunk egy párt, úgy mint ők.
Miután kipakoltunk Ad elment tusolni és az az ötlete támadt, hogy lemehetnénk a szálloda nightclub-jába este kipihenni az utazást....................................................

Előzetes

Sziasztok! Amint látjátok itt egy új blog! Az a helyzet, hogy ennek a történetnek az írását egy barátnőmmel közösen kezdtük el írni, de miután belekezdtünk pár hónapra rá külön iskolába kerültünk és nem tudtuk folytatni. De én most arra döntöttem, hogy bár egyedül de folytatni fogom a blogot. Remélem itt is lesznek olvasóim és kommentelőim. :D
A történet röviden arról szól, hogy Cara, Emily, Adam meg Alex Magyarországi híres táncosok és meghívták őket Londonban, hogy adjanak egy előadást. A történet nagyrésze arról fog szólni, hogy miként ismerkednek meg a One Directionnal és, hogy hogyan telik az a tíz nap amit Londonban töltenek. Jó olvasást.

                                                                                                        ~Roxi ~