*Cara szemszöge*
Miután eljöttem Harrytől felfutottam a szobámba és beledőltem az ágyba. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy most mi van. Alig ismerem Harryt és megcsókolt, nem azt mondom ezzel, hogy rossz is volt csak kicsit gyors ez nekem. Gondolkodásomat Emily zavarta meg, ugyanis benyitott és beszélni akart velem. Végül elmondtam neki a Harryvel kapcsolatos érzéseimet, majd miután megkértem, hogy kicsit hagyjon magamra el is ment. Jól esett, hogy odajött megvigsztalni de úgy éreztem, hogy egy kicsit egyedül kell maradnom a gondolataimmal. Persze a gondolkodás sem ment sokáig, már körbejártam az egész szobát, feküdtem, ültem, sétáltam, nézelődtem míg végül arra az elhatározásra jutottam, hogy megyek és megkeresem Alexet, hogy megkérdezzem mikor szándékoznak próbálni. Bezártam az ajtót és elindultam Alexék szobája fele. Bekopogtam és benyitottam. Meglepetésemre Adet is ott találtam.
- Sziasztok!- köszöntem hangosan mivel egy egy nagy fülhallgató volt mindkettőjük fején- Hahó!- kiáltottam hangosabban mert az előbbit nem hallották meg- Srácok!- még mindig semmi
Erre fogtam magam és kihúztam a a fejhallgatókat mire ők értetlenül bámultak rám.
- Car! Miért?- nyúlt a fejhallgató után Alex
- Nektek is sziasztok!- vigyorogtam rájuk
- Mikor jöttél?- állt fel
- Hát...Most az előbb de nem hallottátok amint látom.
- Nem! Ne haragudj.- Ad
- Semmi gond. Amúgy azért jöttem, hogy megkérdezzem, mikor lesz a próba de amint látom ti nem nagyon készültök.- néztem a nagy kupira a szobában
- Hát......Készülünk....- szolt bele Ad is
- Persze Ad....Készültök. Gondolatban igaz?- vetettem rá egy gúnyos mosolyt
- Az is több mint a semmi. Nem igaz?- vonta meg a vállát és szedelőzködni kezdett.
- Igazad van! A semminél biztos több. N de ha nincs meg a próbaidő akkor én most szolok, hogy fél óra múlva találkozunk a próbateremben.- mondtam komolyan
- Oké! Akkor megyek és addig letusolok!- indult el Ad
- Rendben! Szia Alex! És egy fél óra. Ne feledd!- kötöttem az órára
- Oké!- csukta be az ajtót
- És miért nem mentél a mi szobánkba?- kérdeztem Adet
- Hát...A kulcsom...izé...Bent maradt...- vigyorgott rám ártatlanul
- Jaj te!
- Cara, Ad!- kiáltott utánunk Emily
- Szia!- fordultam meg
- Sziasztok! Merre mentek?
- Azt beszéltük a srácokkal, hogy fél óra múlva találkozunk a próbateremben és sietünk átöltözni.- magyaráztam
- Ja értem. Akkor én is megyek....
- Várj! Bocsi Niall írt.- vettem elő a telefonomat- Azt írja, hogy menjünk át hozzá mert valamit el akar mondani.- tettem vissza a telefonomat a zsebembe.
- De hát....Próbánk van- Ad
- Igen! Hamar átmegyünk, elmondja és aztán irány a próbaterem. Oké?- néztem rájuk
- OKé! Szolok Alexnek is.- indult el Emily
- Akkor Niallnál találkozunk.- kiáltottam utána
- Oké!
- Na gyere Ad!- nyitottam ki a szobaajtót.
- Köszi!
Bementünk és amíg Ad letusolt addig én előszedtem egy fehér rövidnadrágot meg egy szürke laza inget hozzá és a kedvenc sarumat és hamar felöltöztem. Kiengedtem a hajamat és kész is voltam.
- Kész vagyok!- Jött ki Ad a mosdóból
- Csodás vagy!- mosolyogtam rá
- Tisztára összeöltöztünk!- állt mellém
Valóban volt hasonlóság ugyanis rajta is egy fehér rövidgatya meg egy szürke izompóló volt. Mindketten elvettük a napszemüvegjeinket és úgy vágódtunk ki a szobánk ajtaján.
- Siessünk mert szerintem Niallék már várnak.- mondtam
- Oké...
Szerencsére Niall szobája csak pár ajtóval volt arrébb ezért hamar odaértünk. Bekopogtam és benyitottam, már mindenki ott volt csak mi nem.
- Sziasztok! Bocsi, hogy késtünk csak....Adam....- néztem barátomra- Szeret hosszasan tusolni
- Semmi gond! Emilyék még úgysincsenek itt- Niall
- Harry sincs....- mondta Zayn
- Oh...Akkor időben ideértünk.- ültem le
- Sziasztok! Bocsi!- vágódott be az ajtón Emi meg Alex.
- Semmi gond! Nem késtetek! Még várjuk Harryt.- mondta Niall
- Cara! Merre van Harry?- kérdezte Liam
- Honnan kéne tudjam? Nem vagyok vele összekötve, semmi közöm Harryhez.- csattantam fel
Persze, hogy Harry is ebben a percben érkezett meg és gondolom mind hallotta amit mondtam.
- Sziasztok!- jött be
Rám nézett, majd csalódott mosolyra húzta a száját és tőlem a legtávolabb leült.
- Na...Ha már mindenki itt van akkor elkezdeném- kezdett bele Niall- Szóval....Azt beszéltük a srácokkal, hogy ma elmehetnénk abba az új vizicsúzda parkba. Mit szóltok?- nézett ránk
- Hát....Mára a mozit terveztük.- mondta Zayn
- Ja...Tényleg! Akkor felejtsétek el. Majd máskor elmegyünk.- szomorodott el Niall
- Ne! Menjünk el ma a parkba és majd máskor megyünk mozizni. Használjuk ki ez a kevéske jóidőt. Ritka ez Londonban.- mondtam
- Komolyan?- nézett rám boldogan a szőkeség
- Nekem ok így!- mondtam
- Emily, Zayn, Harry?- kérdezte meg a többieket is
- Részemről rendben van!- mondta Emi
- Nekem is oké!-Zayn
- Harry? -kérdezte Niall
- Nekem tök mindegy!- mondta érzelemmentesen
Tudtam, hogy én vagyok ezért a felelős, miattam viselkedik most így, de nem hazudtam, tényleg nincs semmi közöm Harryhez, nem járunk, sőt...alig ismerjük egymást.
- Hát jó...Akkor ma megyünk.- állt fel Niall
- Oké! Csak nekünk előtte még próbálnunk kell.- mondtam
- Nekünk is. Úgyhogy siessünk. Két óra múlva a halban okés?- Niall
- Hát....Legyen kettő és fél.- Emily
- Oké...Akkor kettő és fél.- mondta boldogan Niall
- Akkor sziasztok!- köszöntünk el
- Sziasztok!
Emi, Ad és Alex már kimentek és mikor én készültem kimenni Harry kivágódott előttem, mintha észre sem vett volna, levegőnek nézett.
- Mi bajod van?- szóltam utána
- Mi lenne?- fordult vissza
- Miért nézel át rajtam?- vontam kérdőre
- Micsoda kérdés. Hogy miért nézek át rajtad?!- jött közelebb
- Cara! Gyere!- hívott Ad
- Hagyd!- csitította Emily és elmentek
Mindenki szép lassan elment, így kettesben hagyva minket.
- Igen! Miért nézel levegőnek?- merettem rá és gyönyörű zöld szemeibe
- Miért esik rosszul? Hm?- emelte meg a hangját
- Mert...Mert....- makogtam össze vissz
- Mert...Mert...Mi? Nem azt mondta, hogy nincs hozzám semmi közöd? Akkor miért fáj?- fakadt ki
- Én.....Hm...- sóhajtottam
- Igen?- nézett rám
- Én nem azért mondtam...Csak....Tudom, hogy hülye voltam, ne haragudj...csak most kicsit össze vagyok kavarodva.- hajtottam le a fejem- Sajnálom!- mondtam csendesen
- Én is sajnálom! Tudom, hogy azzal a csókkal....felkavartalak....Nem kellett volna.- emelte meg a fejem az államnál fogva
- Én...Tudod....Azt hiszem, hogy jobb ha mi barátok maradunk.
Bár nem így gondoltam amit mondtam, de nem szabad, hogy még ennél jobban is beleszeressek. Ez nem helyes.
- Igazad van! Maradjunk barátok!- mondta egy kis gondolkodás után.
Titkon azt reméltem, hogy majd azt mondja ő többet érez de nem. Neki csak egy barát vagyok. És az is maradok. Talán jobb is ez így.
- Ömmm....Én...Megyek....Tudod...Próbám van...- erőltettem egy mosolyt de
most legszivesebben sírtam volna.
- Oké...Akkor majd a halban találkozunk.- adott egy puszit a fejemre és elment.
Ott lődörögtem a folyósón és azon gondolkodtam, hogy helyesen döntöttem vagy nem. Végül elindultam a táncterem fele ahol meglepetésemre nagy csend volt, ahelyett, hogy táncoltak volna.
Benyitottam és mind a hárman ott ültek a földet bámulva.
- Veletek meg mi a fene történt?-néztem a szomorú társaságra
Mintha az összes örömöt és jókedvet kiszívták volna belőlük-
- Most hívott a programtervező, hogy az előadásunkat áttették holnapra...-mondta Alex
- Tessék?- nyitottam nagyra a szemeimet
- Jól hallottad. Vagy holnap lépünk fel, vagy nem lépünk fel..- Ad
- Húúú....- ültem le és is
- Le kell mondanunk a fellépést.- Emily
- Emi! Hogy mondhatsz ilyent? Nem adhatod fel ilyen könnyen!- ellenkeztem
- De Cara! Én nem feladom csak észszerűen gondolkodom, és tudom, hogy nem tudjuk megcsinálni.
- Srácok? Ti is így gondoljátok?- néztem rájuk
- Hát...Én...Nem tudom....- nézett rám Ad bizonytalanul
- Ad?
- Nem hiszem, hogy menni fog Cara!- állt fel Emily mellé
- Alex?- néztem utolsó reményemre
- Szerintem Caranak igaza van. Nem kéne ilyen könnyen feladnunk. Végül is a koreográfián az megvan. És két óra elég, hogy begyakoroljuk.Szerintem megtudjuk csinálni.- fogta meg a kezem
- Hát...Lehet igazad van Cara.- jött oda Ad is mellénk
- Emily?- mosolyogtam rá
- Nem is tudom....szerintem akkor sem fog menni.
- Emi!- szóltam rá, hogy már tényleg hagyja abba
- Jó...- sóhajtott- Benne vagyok!
- Az az!- öleltem át
A próbánk többi része elég lassan telt mivel eléggé elfáradtunk de kész vagyunk. Megcsináltuk. Volt 10 percünk, hogy időben leérjünk a halba, ezért sietnünk kellett. Hamar felszaladtunk a szobánkba fürdőruháért meg fürdőlepedőért. A hírtelen keresgélésben sehol sem kaptam a fürdőruhámat. Végül megkerült. Többet is hoztam de a fekete virámintás a kedvencem.
Hamar betettem egy táskába az Ad cuccaival együtt és elindultunk lefele a halba............................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése