13.Rész...A meglepetés

Sziasztok! Na megint hoztam egy rész. Nagyon ajánlom, hogy hallgassátok a számokat közben mert úgy még jobb. Amúgy meg jó olvasást.
*Cara szemszőge*

Fogalmam sem volt, hogy merre mehetünk. A szemem be volt kötve és ha nem is lett volna sem ismerem Londont.
- Merre vagyunk?- kérdeztem Harryt
- Titok!- simított végig a kezemen
- Oké!- mosolyogtam el magam
Még 10 percet autókáztunk, mikor Harry megállította az autót és kiszállt. Kinyitotta az az ajtót és engem is kisegített az autóból.
- Na gyere!- bogozta ki a kendőn levő csomót
A látvány ami fogadott lenyűgöző volt. Előttem állt a London Eye teljes egészében.

 Harry mellém lépett és egy óvatos mozdulattal elkapta a kezem amit összekulcsolt a sajátjával.
- Harry ez...ez egyszerűen...eszméletlen.- mosolyogtam rá
- Gyere...Menjünk fel!- indult el
- Hogy mi? Te fel akarsz ülni rá?- néztem nagyot
- Hát persze!- húzott magával
- De Harry...Tudod, hogy tériszonyom van.- álltam meg
- Tudom, de...a csúzdán is lecsúsztál vele. Most is jó lesz!- hajolt közelebb, hogy megcsókoljon
- De a csúzda nem ennyire magas mint ez.- hajoltam el
- Ennyire félsz?- nézett rám
- Eléggé.- hajtottam le a fejem
- Vigyázok rád. Megígérem.- simított végig az arcomon
Nem tudom honnan jött rá de ez mindig megnyugtat, főleg ha az az ember csinálja akit szeretek.
- Oké!- csókoltam meg
- Szeretlek!- szorított magához

- Én is.- bújtam bele a nyakába
Megfogta a kezem és úgy sétáltunk a jegypénztárhoz. Beszálltunk az egyik fülkébe és mivel más senki nem volt ott rajtunk kívül ezért becsukták az ajtót és elkezdtünk lassan emelkedni. Csodás volt bár nagyon féltem.
- Harry, én annyira félek!- szorítottam meg a kezét
- Nem lesz semmi gond!
- Annyira szép a város!- néztem ki
- Igen! Tényleg csodás.
- Miből gondoltad, hogy meg akartam nézni a London Eyet?- néztem vissza rá
- Hát...Még az első nap említette Emily, hogy megakarjátok nézni és hát....összevesztetek és nem akartam, hogy kimaradjon ez a londoni utazásodból, bár tudtam, hogy félsz a magasban de bíztam benne, hogy ez a gyönyörű látvány majd feledteti veled.- magyarázta el
- Igen! Tényleg szép. Hát...most belegondolva az utunk előtt már két hónappal azt beszéltük Emilyvel, hogy ha nem is ülünk fel de megnézzük a London Eyet...csak...összevesztünk.
- Hát....Nem gondoltam, hogy ennyire rossz a helyzet Emilyvel.
- Én sem. De nem akarok Emilyről beszélni. Komolyan mondom, hogy még látni sem bírom.
- Rendben, ne beszéljünk róla. Van más is amiről beszéljünk.- ölelt át hátulról és belepuszilt a nyakamba
- Most vagyunk a legtetején.- mosolyodtam el
- Igen! Imádom.
- Nagyon szép...De elég ijesztő is.

- Mesélj kicsit a családodról. Nem tudok rólad szinte semmit.- kért meg
Lehajtottam a fejem és kissé elszomorodtam. Nem szeretek róluk beszélni, de tartozom Harrynek ezzel.
- Valami gond van?- fordult felém
- Hát...elég nehéz a családomról mesélnem de...
- Ne! Ha nem akarsz én nem kötelezlek.- ült le
- De. Elmondom. Ideje kimondanom magamból igazából.- ültem melléje
- Akkor hallgatlak.
- Tudod amikor 13 éves voltam...a szüleimmel meg az akkor 19 éves tesómmal elindultunk nyaralni. Minden csodás volt. Már majdnem megérkeztünk a hétvégi házunkhoz, mikor az úton egy kislány előnkbe szaladt. Apa elkapta a kormányt...- gyűltek össze a könnyek a szememben- Szembe jött egy kamion és frontálisan ütköztünk. Apa meg anya nem élték túl.- hajtottam le a fejem

 - Sajnálom! Ha tudtam volna nem kérdezek rá. Ne haragudj.
- Semmi gond. Nem volt honnan tudd. És amúgy is..jót tett, hogy kicsit ki tudtam beszélni magamból.
- De neked meg a tesódnak nem lett bajotok igaz?- kérdezte fájdalommal telt hanggal
- Hát...Jeremynek eltört a bal keze meg a jobb válla és nekem a jobb lábam, ayon belül akkor alakult ki az allergiám és a tériszonyom is. Pszhihésen eléggé megviselt a szüleim elvesztése.
- És akkor most a testvéreddel laktok?- kérdezett rá
- Igen. Amikor megtörtént a baleset akkor Jeremy már elmúlt 19 is, így hivatalosan ő lett a gyámom. De most szeptemberben, mikor betöltöm a 18- at, és azt hiszem, hogy Londonba költözök.- mosolyogtam rá egy halványat
- Szeptemberben leszel 18?- lepődött meg
- Igen. Egy hónap múlva pont. Szeptember 14- én. Mert?
- Én azt hittem, hogy már elmúltál 18. Arra gondoltam kb. egyidősek vagyunk.
- Hát csak két évvel vagy idősebb.
- Akkor még kicsi vagy.- borzolta meg a hajam
- Ja persze. Az a két év....
- Menj el...Én már rég futottam amikor te megszülettél.- vigyorgott rám
- Oh menj el te kis versenyfutó.- csikiztem meg
- Ne csináld!- húzott az ölébe
- Ja persze...Csak neked szabad ilyent csinálni?- csikiztem tovább
- Na várj csak!- fogta le a kezeimet és megcsókolt
Nem tudtam ellene tenni, visszacsókoltam, pedig nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy tudja ő nyert de a testem önálló életre kelt. Hosszas csókcsatába kezdtünk amit a telefonom csörgése zavart meg.
- Várj! Fel kell vennem!- húzódtam el tőle
- Hagyd a francba...-csókolt tovább nem is törődve a telefonnal
- Ne! Ez Jeremy...Azóta nem beszéltem vele amióta eljöttem otthonról.- magyaráztam
- De siess!- puszilt bele a nyakamba
- Szia Jeremy!- vettem fel a telefont- Igen jól vagyok!- próbáltam beszélgetni de Harry csójai közben elég nehezen ment- Igen, igen. Holnap érkezem.
- Aludj ma nálam!- nézett rám Harry
- Hogy mi?- nyitottam nagyra a szemeimet- Ja nem neked mondtam Jer. Itt minden rendben van!- válaszoltam Jeremynek
- Komolyan! Aludj velem ma!- állt fel Harry
- Ezt majd megbeszéljük.- szóltam oda Harrynek- Ja nem jer ezt sem neked mondtam. Figyelj...Ne haragudj de visszahívhatlak kicsit később?? Oké....Szia.- tettem le a telefont
- Cara! Aludj ma nálam.- ült le mellém
- Nem!- jelentettem ki
- De miért nem?Jó lenne.
- Ja persze...Holnap fellépésem lesz és pihennem kell.- magyarázkodtam
- És miért? Nálam nem tudsz pihenni?- nézett rám
- Nem erről van szó csak...Kicsit talán még korai is lenne veled aludnom. Nem?
- Persze! Lefekszel velem, de, hogy mellettem aludj azt már nem!- mosolyodott el
- Hallgass te! A fél világ hallja olyan hangosan beszélsz.- kacagtam el magam
- Nem érdekel. azt akarom, hogy ne a fél hanem az egész világ tuja meg milyen gyönyörű barátnőm van!
- Persze! Az hiányzik csak az életünkből!- kacagtam még mindig
- Várj csak!- állt fel
- Mit tervezel Harry?- néztem rá
Erre kinyitotta a kicsi ablakot és kihajolt rajta.
- Figyelem Világ! Örömmel bejelentem, hogy Cara Watts az én gyönyörű barátnőm akit teljes szívemből imádok!
Ezzel bemászott a kis ablakból és szorosan magához ölelt.
- Annyira bolond vagy!- csókoltam meg
- Igen! De így is jól érzem magam!- kacagott
- Két perc múlva megérkezünk.- mutattam a kis órára
- De kár....
- Szép volt. Köszönöm, hogy elhoztál.
- Nincs mit.
- És akkor most vissza a szállodába és még össze kell pakolnom, meg összeszednem a fellépő és az utazó ruháimat. Rengeteg dolgom van még!- sóhajtottam
- És hánytól lesz holnap a bemutató?
- Hát...12- től fél 1- ig. Aztán szabad vagyok 8- ig, mert akkor indulunk  reptérre.- mondtam
- Na akkor 1- kor ha kész vagy akkor tulajdonképpen 7 óránk lesz még.
- Igen, mert?
- Csak tudni akartam, hogy menyit lehetek még veled.- szomorodott el
- Nem tudom, hogy lesz alkalmunk találkozni.- néztem rá
- Hát...Amilyen gyakran csak tudok odarepülök Magyarországra.
- De ezt én is meg te is tudod, hogy lehetetlen. Egyszerűen nem lehet megoldani.
- Azt mondtad, hogy el akarsz költözni Londonba. Nem?- kérdezte
- De...Azt mondtam. Csak be kell töltenem a 18-at.
- De hát akkor még csak egy hónapot kell kibírnunk.- puszilt meg
- Elég nehéz lesz...És drága is.
- A pénz az nem akadály. Csak annyira távol leszel.
- Hát...Tényleg elég nagy távolság.
- Na gyere...Ki kell szállnunk.- nyújtotta a kezét
- Oké!
Elvettem a táskám és kiléptünk az óriáskerékből.
- Azt hiszem jobb ha visszamegyünk. Pihenni is kéne az éjszaka....Főleg neked!- kacsintott rám
- Igazad van.- értünk az autó mellé
Ebben a percben emberek sokasága rohanni kezdett felénk.
- Te jó isten Harry! Nyisd az autót!- futottam az ajtóhoz
Amilyen gyorsan csak tudtunk beszálltunk és indította a motrot. Alig tudtunk kihajtani a sok rajongó miatt. Nagyon aranyosak voltak meg minden, hogy ennyire odavannak Harryért de azért elég ijesztő amikor egyszerre ennyi ember rohanni kezd feléd.
- Megmenekültünk.- fujtatott
- Igen! Azt hiszem felhívom Jeremyt, mielőtt még aggódni kezdene.- vettem elő a mobilom
- Ahogy gondolod.
Ahogy elővettem a telefont az egyből csörögni kezdett.
- Haló! Szia Jer...
- Nem hívtál Cara!- mondta aggodalmas hangon
- Tudom! Ne haragudj, csak el voltam kicsit foglalva és....
- Ja....És mivel? Vagyis inkább úgy kérdeném, hogy kivel? Mert egy srác hangját hallottam.- kacagott
- Hát igen. Jól hallottad és a London Eye tetején voltam.- meséltem el neki
- Oh! Akkor jól szórakoztatok?
- Igen! Viszont képzeld, előre hozták a bemutatónkat és ezért holnap hazamegyünk.
- Ez komoly? Holnap látlak? De jó!- mosolygott bele telefonba
- Igen. És van egy bejelenteni valóm!- néztem Harryre
- Csak nem azzal a sráccal kapcsolatos?
- De....
- Oké. Amúgy meg nekem is van mondanivalóm számodra.- mondta
- És mi? Történt valami?
- Oh... Hát...- makogott
- Csak nem csaj van a dologban?- kérdeztem
- Hát...De...Csak nem olyan ahogy azt te gondolod....vagyis na.....
- Hagyjuk majd holnap úgy is megtudom.
- Igaz! Ja amíg el nem felejtem....keresett Christian.
- Milyen Christian?- kérdeztem rá
- Tudod...Alex testvére. Állítólag valamit akar kérni tőled.
- Oh! Majd mikor hazaérek felhívom. Addig nem foglalkozok vele. 
- Rendben Cara. Ahogy gondolod. Na még beszélünk. Vigyázz magadra.
- Rendben! Te is.- nyomtam ki a telefont
- Na...Mit akarsz neki bejelenteni?- mosolygott rám Harry kacéran
- Hát téged te!- pusziltam meg
- Szuper. Amúgy lehet ha anya meg Gemma is eljönnek holnap.
- De jó. Legalább megismerném őket.
- Igen. Tényleg jó lenne.
- Már meg is érkeztünk?- néztem ki az ablakon, kicsit hosszabb útra emlékeztem
- Aha. Miért? Nem kellett volna?
- Ja de! Csak elég gyorsak voltunk.- mosolyogtam rá
- Nálam alszol?- fogta meg a kezem
- Már megint kezded?- fordítottam feléje a fejem
- Ne legyél már olyan prűd. Ez az utolsó éjszakánk, de ha ezt szeretnéd...Ígérem, hogy egyetlen újjal sem érek hozzád.Csak legyél mellettem. Kérlek!- nézett rám nagy szemekkel
- Nem vagy prűd. Csak mit fognak szólni a többiek?!
- Oh...Hogy innen fúj a szél....Az zavar téged, hogy a többiek mit mondanak majd. Hát őszintén megvallva és csúnyán kifejezve én szarok a többiek véleményére...De ha téged ennyire zavar akkor nekem úgy is megteszi ha átsurransz miután Ad elaludt.- adott egy puszit a fejemre
- Ezt most komolyan mondtad?- kacagtam
- Persze. Miért?
- Na jó. Benne vagyok!- vontam a vállamon
- Remek! Várni foglak!- csókolt meg és bement a szobájába
És is csendesen besétáltam. Szerencsémre Ad már aludt, így minden egyszerűbb lett. Összeszedtem a cuccaimat és szép csendben elindultam kifele, de szerencsémre Ad megébredt.
- Jó szórakozást!- ült fel mosolyogva
- Köszi! neked meg jó éjt!- intettem és kimentem a szobából
Kimentem, kettőt kopogtam Harry ajtaján és bementem.
- Húú...De gyors voltál!- mosolygott rám az ágyból
- Hát...Ad aludt már. Mondjuk felébredt amikor kijöttem de ez van. Amúgy is észrevette volna, hogy nem vagyok a szobában. Minden éjjel felébred.- ültem le az ágysarkára
- Na gyere!- emelte meg a takarót, hogy bebújhassak
- Aludj jól!- bújtam hozzá
- Te is!- szorított magához.
Hamar elaludtunk. Szerintem mind ketten annyira fáradtak voltunk, hogy azért nem jelentett gondot az alvás......................................

12.Rész...Jobb vagy nálam!

Sziasztok! Tudom, hogy elég rég írtam részt de csak most volt időm a bloggal foglalkozni. Rengeteg sok dolog összefutott az életemben és így azok nyílván fontosabbak voltak. Remélem tetszik majd nektek a rész. Jó olvasást!

*Cara szemszöge*

Kisétáltunk a szobából és elindultunk Zayn ajtaja fele, Harry szorosan összekulcsolta a kezünket majd rámmosolygott. Fura volt ez az egész helyzet, mármint nem az, hogy fogja a kezem hanem "Mi", az, hogy azt mondhatom "Mi".
- Szeretlek!- puszilt meg
- Biztos?- fordultam feléje
- Igen! Soha nem voltam még ennyire biztos semmiben.
Boldog voltam. El sem tudom mondani, hogy mennyire, nem gondoltam, hogy ennyi idő alatt meglehet ismerni annyira valakit, hogy járj vele és tudd, hogy szereted, de ez most bebizonyosodott, hogy létezik ilyen. Harryben nem csak egy csodás embert fedeztem fel hanem egy lelkitársat, ha létezik ilyen. Veszekszünk, de a végén mindig rájövünk, hogy mindketten ugyan azt akarjuk és megtudjuk beszélni, ami szerintem egy kapcsolatban nagyon fontos.
- Cara, Harry?!- szakította félbe gondolkodásomat a szembe jövő párocska
- Emily!- erőltettem egy mosolyt ugyanis nem nagyon volt kedvem jópofizni vele

- Sziasztok!- köszönt Zayn is- Merre mentek?- nézett Harryre majd rám
- Hozzád indultunk, ugyanis Emit kerestem és gondoltam ott majd megtalálom.- grímaszkodtam
- Ja. Hát akkor megtaláltál.- Emi
- Meg akartam kérdezni, hogy akkor ma próbálunk még vagy nem?
- Jó lenne! Merre vannak Alexék?- nézett rám
- Honnan kéne tudnom! Fogalmam sincs!
- Na jó! Én megyek és megkeresem őket. Akkor találkozzunk lent a teremben 10 perc múlva. Oké?- indult el
- Felőlem!- egyeztem bele
- És...Mi ez az "egymás kezét szorongatjuk" dolog?- kacsintott rám Zayn
- Hát...Izé...- makogtam össze vissza
- Arra döntöttünk megpróbáljuk együtt.- puszilt meg Harry
- Oh! Hát akkor gratula!
- Köszi.
- Én...Megyek és átöltözöm.- indultam el
- Jövök én is!- Harry
- Ne! Hamar kész leszek és akkor lemegyünk együtt. Oké?
- Rendben! De siess!- nézett rám
- Sietek!- mentem be a szobába
Gyorsan levettem a rövidnadrágom és felvettem egy laza pamutgatyát meg a tánccipőmet, majd előkaptam a táskámat és belehajigáltam pár cuccot amire a próba alatt szükségem lesz és kimentem a fiúkhoz.
- Na itt is vagyok!
- Csini!- jegyezte meg Zayn
- Dugulj el Zayn! Cara az én csajom!- szorított magához
Hallottam róla, hogy Hrry egy nagyon védelmező típus de nem gondoltam, hogy ennyire.
- Köszönöm Zayn!- böktem meg Harryt
- Semmiség! És a többieknek mikor akarjátok elmondani, hogy....???- nézett ránk
- Hogy együtt vagyunk?- kérdezte hangosan Harry
- Ja. Vagy nem is akarjátok beavatni a többieket?
- De- de..Csak még nem beszélünk erről...- nézett rám Harry
- Aham! Ja Harry...Te is lejössz a próbájukra?- kérdezte Zayn
- Igen!
- Cara....Gyertek!- emelt meg hátulról Alex
- Alex tegyél le!- kacagtam
- Csak egy feltétellel!
- Éspedig?- mosolyogtam feléje
- Szeretném ha velem táncolnál!- tett le
Igazából nagyon meglepett az amire megkért, mivel mi soha nem tudtunk együtt táncolni Emi miatt, mivel ő volt a barátnője és nem én.
- Na..Mit mondasz?- fogta meg a kezem
Harryre pillantottam aki eléggé feszültnek látszott Alex közeledése miatt. Hirtelen nem tudtam, hogy mit válaszoljak, ezért össze vissza makogni kezdtem.
- Hát...én...izé....Eléggé megszoktam, hogy Adel táncolok. Szóval...nem hiszem, hogy menne nekünk együtt.- próbáltam lebeszélni róla
- Próbáljuk meg kérlek!- nézett rám bociszemekkel
Nem értettem, hogy mi van ma. Mindenki arra kér, hogy próbáljak meg vele valamit.
- Nem akarom megbántani Adet.- néztem rá

- Mivel nem akarsz megbántani?- jött ki Ad és Emily a szobából
- Öm...Semmi!- álltam Harry mellé
- Mond el na!- jött közelebb
- Nem akarok erről beszélni!- fordultam el
- Akkor elmondom én!- kezdett bele Alex
- Akkor hallgatlak!- komolyodott el Ad
- Na...Hát...Arról lenne szó, hogy megkértem Carat táncoljon velem ezen a fellépésen...csak ne akar beleegyezni...Ti mit szóltok hozzá?- zúdította rájuk az egészet
- Ez most komoly Alex?- csattant fel Emily
- Igen! Miért olyan meglepő ez?- nézett rá Alex
- Hm...A te bajod!- vonta meg a vállát
- Emily! Ez miért mondtad?- néztem rá én is
Rosszul esett, hogy így beszélt rólam, és fájt, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól.
- Hogy miért mondtam?- jött közelebb- Azért...mert nem gondolom, hogy felérsz arra a szintre, hogy Alexel táncolj!- mosolyodott el
- Ez durva volt Emily!- förmedt rá Alex- Ha tudni akarod Caraval sokkal jobban szeretek táncolni csak azt bánom, hogy eddig vak voltam!- kezdett egyre erélyesebben beszélni
- Ne...Hagy Alex!- léptem melléje- Szóval Emily....- kezdtem el körülötte sétálni- Nem vagyok elég jó ahhoz, hogy Alexel táncoljak...De te...te természetesen igen! Te jobb vagy nálam! Elismerem!- néztem mélyen a szemébe és a tekintetében félelmet véltem felfedezni.- Jobb vagy mert idősebb vagy, jobb vagy mert kijártad a sulit és egy menő egyetem tanulója vagy, jobb vagy mert van családod- gyűltek össze a könnyek a szememben- Jobb vagy mert van egy szerető anyád, meg apád akik ha bajban vagy segítenek és minden kívánságodat teljesítik, jobb vagy mert az egyetemed legmenőbb sráca rád hajt, jobb vagy mert könnyebben a megy a tanulás, rajzolsz, táncolsz...Szóval sokkal jobb vagy mint én...De ezek a dolgok lehet elintézik, hogy sikerüljön az egyetemed és mindent végbevigyél amit elterveztél, de abban, hogy nagyobb és tényleg jó ember legyél..abban csak hátráltat!- halkultam el és egy könnycseppet hullattam a földre- De ha azt hiszed, hogy nem tudnék Alexel táncolni akkor hatalmasat tévedsz..Az egyetlen ok az, hogy féltem tőled Adet, és nagyon sajnálnám ha veled kéne táncolnia! És ha most nem haragszol akkor mennénk próbálni!- fogtam meg Harry kezét és elindultunk lefele
Emily csak állt ott némán, nem mert a szemembe nézni, amit jobban is tett mert ha egy rossz pillantást vetett volna felém kiborultam volna és nekiestem volna gondolkodás nélkül. Így csak szép lassan lesétáltunk és egy kis idő után Ad meg Alex is követni kezdtek minket. Igazából nagyon megviselt, hogy ezeket Emily fejéhez kellett vágnom, de nagyon fájtak azok amiket mondott és ahogy beszélt rólam.
Ahogy leértünk a próbaterembe becsuktam az ajtót és gyengeségemben sírni kezdtem majd a földre estem. Egyszerre mind a három srác szaladni kezdtek felém.
- Cara!- emelt fel Harry- Jól vagy?- nézett rám aggódó szemekkel
- Persze! Rendben vagyok csak...kicsit megviselt ez az egész...- magyaráztam
- Nagyon kemény voltál csajszi, megmondtad neki a tutit. Büszke vagyok rád!- ölelt meg Ad
- Igen! Tényleg ezt már nagyon meg kellett neki mondja valaki.- helyeselte Alex
- De nem akarok Emilyről beszélni. Azt akarom, hogy minél hamarabb lejárjon az a rohadt bemutató és lelépjünk innen, hogy a lehető legmesszebb mehessek Emilytől. Nem akarom minden nap az ő képét bámulni.
- Én nem annyira szeretném ha elmennél.- fogta meg a kezem Harry
- Van valami köztetek?- kérdezett rá Ad
- Öm...Miből gondolod?- kaptam feléje a tekintetem
- Hát...Nem volt túl nehéz kikövetkeztetni a jelekből.- magyrázta
- Milyen jelekből?- tetettem a hülyét
- Jaj Cara! Most komolyan el kell magyaráznom?! Képzeld kb. 10 perce vagyok veletek és azóta el sem engedtétek egymás kezét.
- Elakartam mondani...csak közben...Emily....- de nem tudtam befejezni mert erre az emlegetett személy vágódott be az ajtón.
- Figyeljetek! Csináljuk meg azt a rohadt bemutatót és aztán megy mindenki arra amerre akar. Oké?- nézett a srácokra mert rám nem mert
- Ezt beszéld meg vele!- mutatott rám Alex
- Oh..Cara?- nézett rám
- Igen?- kérettem magam
- Mit szólsz hozzá?- húzta gúnyosan a száját
- Hát...- néztem rá









- Legyen! De csak is a srácok miatt!- jelentettem ki
- Nekem tök mindegy, hogy mi miatt csak essünk már túl rajta.- fordította el a fejét
- Akkor kezdjük.- Alex
- Rendben! akkor álljunk párba!- mondta Ad
- Ad...Nagy gond lenne ha Cara..???- nézett rám Alex majd Adre
- Nem! Nekem nem! Ha szeretnétek együtt táncolni akkor nekem oké!- egyezett bele
- Remek!...Tőlem már meg sem kérditek!- mormogta Emily
- Emily drága...táncolnál Adel, vagy megcsináljuk hárman a koreográfiát?- gúnyoskodott Alex

- Nagyon humoros vagy!- fintorgott Emily
- Örvendek, hogy elnyerte a tetszésed! Na de kezdjünk hozzá!- fogta át a derekam
- Ad! Elindítanád a zenét kérlek?- kértem meg
- Persze!
Ahogy elindult a zene egy órát ha nem többet megállás nélkül letáncoltunk. Végül arra döntöttünk, hogy mára elég volt  a táncból és jobb a egy keveset pihenünk is a holnapi bemutató előtt.
- Na jó! Akkor holnap 11- kor találkozunk.- ittam egy korty vizet
- Oké!- indult ki Alex
- Merre méssz?- kérdezte Ad
- Harryvel megyünk valamerre csak még azt nem tudom, hogy merre.- magyaráztam
- Oké! Akkor én megyek is. Odafent találkozunk.- indult el
- Nem vársz meg? Jövök én is csak még el kell egyem a táskám.
- De! Megvárlak!
- Oké!- vettem el a táskám- Akkor neked szia Alex, és te Harry a szobádban megvársz vagy?...- néztem rá
- Megvárlak csak még nem megyek fel mert még van egy kis dolgom!- zárta le a telefonját
- Ahogy gondolod! akkor fél hétre megyek!- mosolyogtam rá
- Oké.
Adel elindultunk felfele, most kivételesen liftet is használtunk ami nem szokásunk, szerintem most mind ketten túl fáradtak voltunk a gyalogláshoz.
- Nem mondtad el, hogy mi a helyzet Harryvel!- kacsintott Ad
- Hát...Igazából...Szerintem te már rájöttél!- kacagtam el magam
- De a te szádból akarom hallani.
- Persze! Hogy azt mondhasd " Én megmondtam!". Tudom, hogy ezt akarod.- zártam ki az aktót
- Nem is! Mond ki na!- kérlelt befele menet
- Oké! Összejöttünk Harryvel! Most boldog vagy?
- Ha- ha- ha...Én megmondtam!- kacagott
- Ad!- csíptem meg
- Ja...Bocsi...Ez csak úgy kicsúszott. Igazán nem akarattal volt!- kacagott még mindig
- Emlékszel arra a párnára mivel a múltkor megfenyegettelek?- néztem rá
- Viccelsz? Hogy ne emlékeznék! az a párna egy gyilkos párna!- ült le
- Na...Csak, hogy tudd az a párna még mindig meg van...szóval úgy gúnyolódj velem, hogy....Ha érted mire gondolok!- kacagtam el magam
- Jaj ne! Csak azt párnát ne!...- kérlelt
- Még meggondolom!- kacsintottam- De most megyek tusolni.- indultam be
- Jó! Azt hiszem most nem megyek be melléd!- kacagott
- Nem is ajánlom!- csuktam be az ajtót
Bementem a mosdóba és amíg letusóltam Ad előkészített nekem valami ruhát, amit szeretett volna, hogy felvegyem.
- Ez a felső meg a farmer csodás lesz ezzel a cipővel!- mutatta felém

- Hát...Ez tényleg jó! Magamtól nem társítottam volna őket egymással. Komolyan.- mosolyogtam rá
- Hát...Akkor itt az ideje.- adta ide a ruhadarabokat.
- Oké...Akkor bemegyek a mosdóba és felveszem!- indultam be
Gyorsan magamra kaptam a cuccaimat, megszárítottam a hajam, majd feltettem egy kevés sminket és pár kiegészítőt amit jónak találtam és kimentem.
- Megvagyok!- fordultam meg Ad előtt
- Csodás! Csodás vagy tényleg!- mért végig
- Köszönöm! De ezt neked köszönhetem!- öleltem meg
- Jaj ne! Ne ölelgess mert átveszed a jó kis táncpróba szagomat aminek nem hiszem, hogy Harry nagyon örvendene.- kacagott
- Igazad van! De tényleg köszönöm!
- Szivesen!
Ebben a percben kopogtak és nyílott is az ajtó.
- Sziasztok! Mehetünk?- jött be Harry- Cara!- mért végig- Milyen...Milyen más vagy!- mosolygott rám- Persze jó értelemben más
- Igen! Új a Stylistom!- mutattam Ad fele
- Oh! Értem! Akkor indulhatunk?- nyújtotta a kezét
- Persze! Szia Ad!- intettem neki
- Sziasztok! Jó szórakozást!
- Köszi!- csuktam be az ajtót ás elindultunk lefele- És? Hova megyünk?- kérdeztem
- Majd meglátod! Gyere!- szálltunk be a kocsiba
- Na jó!
- Ezt kösd a szemedre!- adott ide egy kendőt
- Minek?- kíváncsiskodtam
- Csak...Meglepetésből!- mosolyodott el és felkötötte ő az illatos anyagot.....................................