*Cara szemszőge*
Fogalmam sem volt, hogy merre mehetünk. A szemem be volt kötve és ha nem is lett volna sem ismerem Londont.
- Merre vagyunk?- kérdeztem Harryt
- Titok!- simított végig a kezemen
- Oké!- mosolyogtam el magam
Még 10 percet autókáztunk, mikor Harry megállította az autót és kiszállt. Kinyitotta az az ajtót és engem is kisegített az autóból.
- Na gyere!- bogozta ki a kendőn levő csomót
A látvány ami fogadott lenyűgöző volt. Előttem állt a London Eye teljes egészében.
Harry mellém lépett és egy óvatos mozdulattal elkapta a kezem amit összekulcsolt a sajátjával.
- Harry ez...ez egyszerűen...eszméletlen.- mosolyogtam rá
- Gyere...Menjünk fel!- indult el
- Hogy mi? Te fel akarsz ülni rá?- néztem nagyot
- Hát persze!- húzott magával
- De Harry...Tudod, hogy tériszonyom van.- álltam meg
- Tudom, de...a csúzdán is lecsúsztál vele. Most is jó lesz!- hajolt közelebb, hogy megcsókoljon
- De a csúzda nem ennyire magas mint ez.- hajoltam el
- Ennyire félsz?- nézett rám
- Eléggé.- hajtottam le a fejem
- Vigyázok rád. Megígérem.- simított végig az arcomon
Nem tudom honnan jött rá de ez mindig megnyugtat, főleg ha az az ember csinálja akit szeretek.
- Oké!- csókoltam meg
- Szeretlek!- szorított magához
- Én is.- bújtam bele a nyakába
Megfogta a kezem és úgy sétáltunk a jegypénztárhoz. Beszálltunk az egyik fülkébe és mivel más senki nem volt ott rajtunk kívül ezért becsukták az ajtót és elkezdtünk lassan emelkedni. Csodás volt bár nagyon féltem.
- Harry, én annyira félek!- szorítottam meg a kezét
- Nem lesz semmi gond!
- Annyira szép a város!- néztem ki
- Igen! Tényleg csodás.
- Miből gondoltad, hogy meg akartam nézni a London Eyet?- néztem vissza rá
- Hát...Még az első nap említette Emily, hogy megakarjátok nézni és hát....összevesztetek és nem akartam, hogy kimaradjon ez a londoni utazásodból, bár tudtam, hogy félsz a magasban de bíztam benne, hogy ez a gyönyörű látvány majd feledteti veled.- magyarázta el
- Igen! Tényleg szép. Hát...most belegondolva az utunk előtt már két hónappal azt beszéltük Emilyvel, hogy ha nem is ülünk fel de megnézzük a London Eyet...csak...összevesztünk.
- Hát....Nem gondoltam, hogy ennyire rossz a helyzet Emilyvel.
- Én sem. De nem akarok Emilyről beszélni. Komolyan mondom, hogy még látni sem bírom.
- Rendben, ne beszéljünk róla. Van más is amiről beszéljünk.- ölelt át hátulról és belepuszilt a nyakamba
- Most vagyunk a legtetején.- mosolyodtam el
- Igen! Imádom.
- Nagyon szép...De elég ijesztő is.
- Mesélj kicsit a családodról. Nem tudok rólad szinte semmit.- kért meg
Lehajtottam a fejem és kissé elszomorodtam. Nem szeretek róluk beszélni, de tartozom Harrynek ezzel.
- Valami gond van?- fordult felém
- Hát...elég nehéz a családomról mesélnem de...
- Ne! Ha nem akarsz én nem kötelezlek.- ült le
- De. Elmondom. Ideje kimondanom magamból igazából.- ültem melléje
- Akkor hallgatlak.
- Tudod amikor 13 éves voltam...a szüleimmel meg az akkor 19 éves tesómmal elindultunk nyaralni. Minden csodás volt. Már majdnem megérkeztünk a hétvégi házunkhoz, mikor az úton egy kislány előnkbe szaladt. Apa elkapta a kormányt...- gyűltek össze a könnyek a szememben- Szembe jött egy kamion és frontálisan ütköztünk. Apa meg anya nem élték túl.- hajtottam le a fejem
- Semmi gond. Nem volt honnan tudd. És amúgy is..jót tett, hogy kicsit ki tudtam beszélni magamból.
- De neked meg a tesódnak nem lett bajotok igaz?- kérdezte fájdalommal telt hanggal
- Hát...Jeremynek eltört a bal keze meg a jobb válla és nekem a jobb lábam, ayon belül akkor alakult ki az allergiám és a tériszonyom is. Pszhihésen eléggé megviselt a szüleim elvesztése.
- És akkor most a testvéreddel laktok?- kérdezett rá
- Igen. Amikor megtörtént a baleset akkor Jeremy már elmúlt 19 is, így hivatalosan ő lett a gyámom. De most szeptemberben, mikor betöltöm a 18- at, és azt hiszem, hogy Londonba költözök.- mosolyogtam rá egy halványat
- Szeptemberben leszel 18?- lepődött meg
- Igen. Egy hónap múlva pont. Szeptember 14- én. Mert?
- Én azt hittem, hogy már elmúltál 18. Arra gondoltam kb. egyidősek vagyunk.
- Hát csak két évvel vagy idősebb.
- Akkor még kicsi vagy.- borzolta meg a hajam
- Ja persze. Az a két év....
- Menj el...Én már rég futottam amikor te megszülettél.- vigyorgott rám
- Oh menj el te kis versenyfutó.- csikiztem meg
- Ne csináld!- húzott az ölébe
- Ja persze...Csak neked szabad ilyent csinálni?- csikiztem tovább
- Na várj csak!- fogta le a kezeimet és megcsókolt
Nem tudtam ellene tenni, visszacsókoltam, pedig nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy tudja ő nyert de a testem önálló életre kelt. Hosszas csókcsatába kezdtünk amit a telefonom csörgése zavart meg.
- Várj! Fel kell vennem!- húzódtam el tőle
- Hagyd a francba...-csókolt tovább nem is törődve a telefonnal
- Ne! Ez Jeremy...Azóta nem beszéltem vele amióta eljöttem otthonról.- magyaráztam
- De siess!- puszilt bele a nyakamba
- Szia Jeremy!- vettem fel a telefont- Igen jól vagyok!- próbáltam beszélgetni de Harry csójai közben elég nehezen ment- Igen, igen. Holnap érkezem.
- Aludj ma nálam!- nézett rám Harry
- Hogy mi?- nyitottam nagyra a szemeimet- Ja nem neked mondtam Jer. Itt minden rendben van!- válaszoltam Jeremynek
- Komolyan! Aludj velem ma!- állt fel Harry
- Ezt majd megbeszéljük.- szóltam oda Harrynek- Ja nem jer ezt sem neked mondtam. Figyelj...Ne haragudj de visszahívhatlak kicsit később?? Oké....Szia.- tettem le a telefont
- Cara! Aludj ma nálam.- ült le mellém
- Nem!- jelentettem ki
- De miért nem?Jó lenne.
- Ja persze...Holnap fellépésem lesz és pihennem kell.- magyarázkodtam
- És miért? Nálam nem tudsz pihenni?- nézett rám
- Nem erről van szó csak...Kicsit talán még korai is lenne veled aludnom. Nem?
- Persze! Lefekszel velem, de, hogy mellettem aludj azt már nem!- mosolyodott el
- Hallgass te! A fél világ hallja olyan hangosan beszélsz.- kacagtam el magam
- Nem érdekel. azt akarom, hogy ne a fél hanem az egész világ tuja meg milyen gyönyörű barátnőm van!
- Persze! Az hiányzik csak az életünkből!- kacagtam még mindig
- Várj csak!- állt fel
- Mit tervezel Harry?- néztem rá
Erre kinyitotta a kicsi ablakot és kihajolt rajta.
- Figyelem Világ! Örömmel bejelentem, hogy Cara Watts az én gyönyörű barátnőm akit teljes szívemből imádok!
Ezzel bemászott a kis ablakból és szorosan magához ölelt.
- Annyira bolond vagy!- csókoltam meg
- Igen! De így is jól érzem magam!- kacagott
- Két perc múlva megérkezünk.- mutattam a kis órára
- De kár....
- Szép volt. Köszönöm, hogy elhoztál.
- Nincs mit.
- És akkor most vissza a szállodába és még össze kell pakolnom, meg összeszednem a fellépő és az utazó ruháimat. Rengeteg dolgom van még!- sóhajtottam
- És hánytól lesz holnap a bemutató?
- Hát...12- től fél 1- ig. Aztán szabad vagyok 8- ig, mert akkor indulunk reptérre.- mondtam
- Na akkor 1- kor ha kész vagy akkor tulajdonképpen 7 óránk lesz még.
- Igen, mert?
- Csak tudni akartam, hogy menyit lehetek még veled.- szomorodott el
- Nem tudom, hogy lesz alkalmunk találkozni.- néztem rá
- Hát...Amilyen gyakran csak tudok odarepülök Magyarországra.
- De ezt én is meg te is tudod, hogy lehetetlen. Egyszerűen nem lehet megoldani.
- Azt mondtad, hogy el akarsz költözni Londonba. Nem?- kérdezte
- De...Azt mondtam. Csak be kell töltenem a 18-at.
- De hát akkor még csak egy hónapot kell kibírnunk.- puszilt meg
- Elég nehéz lesz...És drága is.
- A pénz az nem akadály. Csak annyira távol leszel.
- Hát...Tényleg elég nagy távolság.
- Na gyere...Ki kell szállnunk.- nyújtotta a kezét
- Oké!
Elvettem a táskám és kiléptünk az óriáskerékből.
- Azt hiszem jobb ha visszamegyünk. Pihenni is kéne az éjszaka....Főleg neked!- kacsintott rám
- Igazad van.- értünk az autó mellé
Ebben a percben emberek sokasága rohanni kezdett felénk.
- Te jó isten Harry! Nyisd az autót!- futottam az ajtóhoz
Amilyen gyorsan csak tudtunk beszálltunk és indította a motrot. Alig tudtunk kihajtani a sok rajongó miatt. Nagyon aranyosak voltak meg minden, hogy ennyire odavannak Harryért de azért elég ijesztő amikor egyszerre ennyi ember rohanni kezd feléd.
- Megmenekültünk.- fujtatott
- Igen! Azt hiszem felhívom Jeremyt, mielőtt még aggódni kezdene.- vettem elő a mobilom
- Ahogy gondolod.
Ahogy elővettem a telefont az egyből csörögni kezdett.
- Haló! Szia Jer...
- Nem hívtál Cara!- mondta aggodalmas hangon
- Tudom! Ne haragudj, csak el voltam kicsit foglalva és....
- Ja....És mivel? Vagyis inkább úgy kérdeném, hogy kivel? Mert egy srác hangját hallottam.- kacagott
- Hát igen. Jól hallottad és a London Eye tetején voltam.- meséltem el neki
- Oh! Akkor jól szórakoztatok?
- Igen! Viszont képzeld, előre hozták a bemutatónkat és ezért holnap hazamegyünk.
- Ez komoly? Holnap látlak? De jó!- mosolygott bele telefonba
- Igen. És van egy bejelenteni valóm!- néztem Harryre
- Csak nem azzal a sráccal kapcsolatos?
- De....
- Oké. Amúgy meg nekem is van mondanivalóm számodra.- mondta
- És mi? Történt valami?
- Oh... Hát...- makogott
- Csak nem csaj van a dologban?- kérdeztem
- Hát...De...Csak nem olyan ahogy azt te gondolod....vagyis na.....
- Hagyjuk majd holnap úgy is megtudom.
- Igaz! Ja amíg el nem felejtem....keresett Christian.
- Milyen Christian?- kérdeztem rá
- Tudod...Alex testvére. Állítólag valamit akar kérni tőled.
- Oh! Majd mikor hazaérek felhívom. Addig nem foglalkozok vele.
- Rendben Cara. Ahogy gondolod. Na még beszélünk. Vigyázz magadra.
- Rendben! Te is.- nyomtam ki a telefont
- Na...Mit akarsz neki bejelenteni?- mosolygott rám Harry kacéran
- Hát téged te!- pusziltam meg
- Szuper. Amúgy lehet ha anya meg Gemma is eljönnek holnap.
- De jó. Legalább megismerném őket.
- Igen. Tényleg jó lenne.
- Már meg is érkeztünk?- néztem ki az ablakon, kicsit hosszabb útra emlékeztem
- Aha. Miért? Nem kellett volna?
- Ja de! Csak elég gyorsak voltunk.- mosolyogtam rá
- Nálam alszol?- fogta meg a kezem
- Már megint kezded?- fordítottam feléje a fejem
- Ne legyél már olyan prűd. Ez az utolsó éjszakánk, de ha ezt szeretnéd...Ígérem, hogy egyetlen újjal sem érek hozzád.Csak legyél mellettem. Kérlek!- nézett rám nagy szemekkel
- Nem vagy prűd. Csak mit fognak szólni a többiek?!
- Oh...Hogy innen fúj a szél....Az zavar téged, hogy a többiek mit mondanak majd. Hát őszintén megvallva és csúnyán kifejezve én szarok a többiek véleményére...De ha téged ennyire zavar akkor nekem úgy is megteszi ha átsurransz miután Ad elaludt.- adott egy puszit a fejemre
- Ezt most komolyan mondtad?- kacagtam
- Persze. Miért?
- Na jó. Benne vagyok!- vontam a vállamon
- Remek! Várni foglak!- csókolt meg és bement a szobájába
És is csendesen besétáltam. Szerencsémre Ad már aludt, így minden egyszerűbb lett. Összeszedtem a cuccaimat és szép csendben elindultam kifele, de szerencsémre Ad megébredt.
- Jó szórakozást!- ült fel mosolyogva
- Köszi! neked meg jó éjt!- intettem és kimentem a szobából
Kimentem, kettőt kopogtam Harry ajtaján és bementem.
- Húú...De gyors voltál!- mosolygott rám az ágyból
- Hát...Ad aludt már. Mondjuk felébredt amikor kijöttem de ez van. Amúgy is észrevette volna, hogy nem vagyok a szobában. Minden éjjel felébred.- ültem le az ágysarkára
- Na gyere!- emelte meg a takarót, hogy bebújhassak
- Aludj jól!- bújtam hozzá
- Te is!- szorított magához.
Hamar elaludtunk. Szerintem mind ketten annyira fáradtak voltunk, hogy azért nem jelentett gondot az alvás......................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése