11.Rész...Gondok

Sziasztok! Mghoztam az új részt. Nem tudom mennyire fog tetszeni de nekem az egyik kedvenc részeim közé tartozik és rengeteget dolgoztam vele mert eddig nem nagyon írtam ilyen intim rész de szerintem tűrhető lett. Szóval jó olvasást és várom a kommenteket.:)

*Cara szemszöge*

- Kapjuk el!- kiáltotta Liam és mind rohanni kezdtek felém
Futni kezdtem bár tudtam, hogy nincs esélyem 3 srác ellen. Liam és Niall elkapták a lábamat míg Louis a két csuklómat szorongatta. Így lendítettek párat rajtam és bedobtak a mély vízbe. Amilyen gyorsan csak tudtam feljöttem a víz tetejére és levegőért kapkodtam.
- Louis!- néztem rá összeszűkített szemekkel
- Ná- ná-ná- ná- ná-ná!- csúfondároskodott
- Ájj csak meg!- kezdtem el futni utána
Szerencsémre mire észbe kapott volna arra már utol értem és a figyelmetlenségét kihasználva a hátára ugrottam és próbáltam lenyomni a víz alá.
- Drága, ez nem fog összejönni!- kacagott
- A fene...- ugráltam a hátán hátha mégis összejönne
- Na gyere!- segített le Harry a Louis hátáról
- Mi lenne ha labdáznánk?- vetette fel az ötletet Liam
- Hát...Köszi de ez a kiadós fürdés után én inkább napoznék egyet.- indultam el kifele
- Harry? Te?- kérdezte Niall
- Hát nem köszi...Azt hiszem kicsit én is kimennék.- jött utánam
- Ti tudjátok!- vont vállat Niall
Kimentünk és elindultunk a napozóágyak fele.
- Te jó ég! Mekkora csúzda. Nem tudom ki merne lecsúszni rajta.- mutattam a legnagyobb medence fele
- Tényleg vagány! Gyere, csússzunk le!- húzott magával
- Ne! Nagyon tériszonyom van!- ellenkeztem
Erre a mondatra megállt és mélyen a szemembe nézett.
- Vigyázok rád. Nem lesz semmi gond! Megígérem!
- Hát...Legyen!- bólintottam rá
Felmentünk a csúzda legtetejére és leültünk, Harry a hátam mögött helyezkedett el és szorosan átfogta a derekam. Úgy remegtem mint a kocsonya, nem tudtam uralkodni a testemen annyira féltem.
- Harry én nagyon féleg!- szorítottam meg a kezét
- Csukd be a szemed!- szorított magához
- Mi?- kérdeztem és reméltem, hogy rosszul hallottam amit mondott
- Csukd be a szemed Cara!- ismételte meg
- Te jó ég! Miért mentem és ebbe bele?- csuktam be a szemem
Ebben a percben Harry lökött egyet a lábával és elindultunk. Varázslatos érzés volt, mintha repültünk volna, bár örökké tartott volna ez az érzés. Kinyitottam a szemem és élveztem ahogy a szél játszadozik a hajammal. Egy puha leheletet éreztem meg a nyakamon egy lágy puszi kíséretében amitől kirázott a hideg.
- Fogd be az orrod!- suttogta
Befogtam az orrom és vettem egy mély levegőt, így estünk bele a vízbe. Gyorsan kiúsztunk a medencéből és rendbe szedtük magunkat.
- Te jó ...Azta...Ez csodás volt!- dideregtem
- Tetszett?- mosolygott rám
- Csodás volt...Mintha repültünk volna! Köszönöm!- adtam egy puszit az arcára- Egyedül nem mertem volna lecsúszni.
- Örvendek, hogy tetszett, de gyere menjünk, nehogy megfázz!- kulcsolta össze a kezeinket
- Öm...Én...- engedtem el a kezét
- Valami baj van?- kérdezte
- Ja nem...Menjünk.- sétáltam mellette
Nem nagyon akartam, hogy még több pletyka szülessen rólunk.
Visszamentünk és Zaynt meg Emilyt sehol sem lehetett látni, Ad meg Alex is eltűntek és Niall, Liam, Louis meg Eleanor a vízben pancsikóltak. Amit egyedül furcsáltam, hogy Danielle meg Perrie egymástól nagyon távol napoztak, és ezt tényleg nem értettem miért. Harry bement a srácokhoz és meg elindultam Perriehez, hogy elvegyem a fürdőlepedőmet.
- Szia!- ültem le melléje és betakartam magam
- Szia!- válaszolt sírós hangon
- Perrie, te sírtál?- emeltem le a szemüvegét róla
- Nem, dehogy is!- törölte le a könnyeit
- Mi a baj? Még mindig Zayn?- simogattam meg a hátát
- Igen!- kezdett el zokogni- Nem tudom ezt elviselni!
- Tényleg! Merre van? Se őt, sem Emilyt nem láttam.
Erre még jobban sírni kezdett, ilyenkor annyira hülyének érzem magam.
- Jajj Perrie! Annyira sajnálom! Gyere ide!- öleltem magamhoz
- Nem! Tudod...így legalább tudom, hogy kivel csal meg!- húzódott el
- Miről beszélsz?-néztem rá nagy szemekkel
- Hát Emily...Zayn most épp Emilyvel van valahol.
Nem hittem el amiket mondott. Akkor a szalvéta amit Zayn az Emy táskájába dobott, a sok egymást bámulás és a közös kis reggeliük nem volt véletlen.És Perrie meg Alex most miattuk vannak szarul. Zaynt még nem nagyon ismerem, de ez az Emily nem az a lány akit a barátnőmnek hittem, az az Emily soha nem tenne ilyent senkivel.
- Istenem! Ez...mekkorát csalódtam Emilyben....Komolyan mondom, szánalmas ahogy két ember érzéseivel játszanak.- gondolkodtam hangosan
- Hagyd! Nem érdemes ezzel foglalkoznod.
- Dehogy nem!
- Cara...Én azt hiszem, hogy hazamegyek! Nem haragszol?- nézett rám
- Dehogy is! Sőt...Veled megyek. Oké?- fogtam meg a kezét
- Nem akarom, hogy gyere és velem szomorkodj!
- Dehogy nem! Milyen barátnő lennék ha nem tenném meg ezt érted? Hm?- öleltem meg
- Hálás vagyok! Nagyon!- törölte meg a szemeit
- Mi a baj?- jött oda Harry
- Zayn!- suttogtam oda
- Ja...-sóhajtott és leült mellém majd megfogta Perrie kezét
- Perrie...Figyelj, tudom, hogy most nagyon rossz neked és pont a te érdekedben mondom, ne csináld ezt. Tönkre teszed magad. Ne foglalkozz Zaynnel, mutasd meg neki, hogy mit veszített azzal, hogy hagyta, hogy elmenj. Biztos, hogy rohadt nehéz lesz...de muszáj és tudd, hogy nem vagy egyedül, bár én pasiból vagyok de bármikor számíthatsz rám.- mosolygott az elkeseredett lányra
Annyira meghatott az amit mondott hogy nekem is folyni kezdtek a könnyeim. Bebizonyosodott, hogy Harry tényleg egy csodás ember.
- Köszönöm!- ölelte át
- Nincs mit megköszönnöd!
- Öm...Azt beszéltük Caraval, hogy hazamegyünk...Úgyhogy ha nem gond akkor én pakolnék!- állt fel
- Hazamentek? Miért?- lepődött meg
- Nem vagyok a legjobb állapotban!- mondta
- Értem! Akkor megye és összeszedem a cuccaimat, aztán indulhatunk.- állt fel ő is
- Ja...Nem azért mondtam, hogy te is gyere...csak gondoltam szolok.- Perrie
- Nem gond! Én hazaviszlek, nem fogom hagyni, hogy hazabuszozzatok, vagy Taxizzatok.- jelentette ki
- Oké...Köszönöm.
Amíg mi is összeszedtük a cuccainkat Harry és elkészült és pár perc múlva már jött is vissza felöltözve.
- Na itt vagyok! Mehetünk!
Beszálltunk az autóba és visszamentünk a hotelbe. Írtam Adnek egy SMS- t, hogy tudjanak róla itthon vagyunk és ne aggódjanak. Felmentünk a szobánkba és azt beszéltük, hogy 10- 20 perc mílva átjönnek hozzám. Ezért gyorsan bementem a mosdóba és letusoltam majd kerestem magamnak egy rövidnadrágot, egy toppot és hozzá felhúztam a lila conversemet és megszárítottam a hajamat. Nemsokára már kopogtak az ajtón.

- Szia!- jött be Harry- Perrie itt van már?
- Nem, még nincs! De szerintem hamarosan jön.
- Sziasztok!- érkezett meg Perrie is
- Megmondtam!- mosolyogtam Harryre
- Mit mondtál meg?-Perrie
- Hát, hogy hamarosan te is itt leszel. Amúgy jobban vagy már?- huppantam le az ágyra
- Fogjuk rá!- könnyesedett be a szeme
- Hát...Én még mindig nem tudom ezt elfogadni.- mondtam
- Nincs miért felhúzd magad rajta Cara.- ült le Perrie is
- Csak....Annyira felháborít.
- Tudjátok mit?- állt fel Harry- Hozok kicsi vizet!
- Oké! A konyhában a pulton van.- mutattam kifele
- Amúgy ha már itt tartunk...Mi van Emilyvel?-nézett rám Perrie
- Hát...Mostanában nem jövünk ki a legjobban.- hajtottam le a fejem
- De nem a Zaynes sztori miatt igaz?
- Hát...Nem egészen. Alex miatt is.- mondtam
- Meg miattunk is. Tudom Cara.
- Igazad van tényleg, nem tudom ezt elfogadni.
- Na itt is vagyok.- jött vissza Harry- Mi van? Alig megyek el 2 percre és már itt szomorkodtok?- adta ide a vizet
- Nem szomorkodunk, csak nem vagyunk boldogak.- Perrie
- Ugyan az.- dőlt vissza az ágyra
- Harry!- ült fel Perrie- Zayn nem mondott neked semmit? Mármint a szakítással kapcsolatban?- kérdezett rá
- Öm...Hát....Én nem...Vagyis említett...Vagyis hát....Nem!- makogott össze vissza.- tudtam, hogy tud valamiről amit nem mond el
- Ohh!- szeppent meg Perrie- Srácok? Nem gond ha....- indult el kifele...Nem gond ha én megyek?- mutatott az ajtó fele
- Hát...Biztos ezt szeretnéd?- néztem rá
- Igen! Köszönök nektek mindent, de most azt hiszem, hogy jól jön egy kis egyedüllét.- mosolygott vissza
- Ahogy gondolod!- simítottam végig a vállán
- Sziasztok!- intett Harrynek és kiment.
- Szia!- csuktam be az ajtót.

Leültem az ágyra és kinéztem az ablakon. Sajnáltam Perriet és láttam, hogy nagyon megviselte az amit Harry mondott, és ezt meg is tudom érteni.
- Jaj!- sóhajtottam és az arcomat szorosan a tenyerembe temettem
- Minden rendben Cara?- ült közelebb hozzám
- Öm...Hát...Aggódom Perrie miatt. Félek, hogy túlságosan megviseli őt ez az egész.
- Megszeretted őt igaz?- mosolyodott el
- Hát...Igen. Nagyon!
- Én is nagyon kedvelem őt.
Kis gondolkodás után rákérdeztem.
- Mit mondott neked Zayn?- fordultam feléje
- Nem mondott semmi!- ült fel
- Harry! Tudom, hogy tudsz valamit. mond el kérlek!
- Igazad van. De nem Zayntől csak magamtól jöttem rá, hogy nem mennek jól köztük a dolgok. Zaynt többet bámulta Emit mint Perriet, többet volt vele mint a saját barátnőjével, és ez elég fura volt.-magyarázta
- Istenem!- hajtottam le a fejem- Én nem bírnám ha valaki velem ezt csinálná.
- Elég kellemetlen lehet az igaz......
- És Emi nekem nem mondott semmit...- gondolkodtam el
- Persze, hogy nem, mert nem is volt közük semmi.
- Ja...Hagyjuk már ezt, komolyan ma hányszor láttad őket?- néztem rá
- Ritkán.
- És együtt voltak vagy külön- külön?- szembesítettem az igazsággal
- Együtt.
- És minden percben egymást ölelték...Harry...Ez nem véletlen.
- Jó...Én is megölellek téged és mégis.....- halkult el
Olyan bolond. Miért saját magát kellett felhoznia példának mikor tudja, hogy elég fura kapcsolatunk van.
- És mi? Nincs semmi köztünk!- fejeztem be a mondatát érzelemmentesen
- Hát...Ha neked az a két csók tényleg nem jelentett semmit, akkor ne fírtassuk ezt tovább, nem éri meg.- állt fel és láttam, hogy felhúzta magát a kijelentésemen
- Nem tudom Harry!- ez a mondatom hallatán elindult a szobája fele sértődöttet játszva, ezzel is elérve, hogy kimondjam amit hallani akar.- Jó, igazad van!- kiáltottam utána
Nem értem miért tettem de úgy érzem, hogy fontos nekem annyira, hogy ne engedjem elmenni.
- Talán tényleg jelentett valamit...- fordultam feléje
Erre elindult visszafele és mélyen a szemembe nézett amitől apró pillangók kezdtek röppködni a hasamban.
- Hallgatlak Cara!- mosolygott rám
- Én...Harry...Nem tudom eldönteni, hogy mit jelentett. Tudod, ha veled vagyok...Azt érzem, hogy önmagam lehetek és nem kell megjátszanom magam, fontos vagy nekem de....
- Segíthetek?- közeledett felém
- Miben?- néztem rá

Végigsimított a karomon és ajkai lassan közeledni kezdtek az enyémekhez. Ismét megjelentek a kis pillangók, egyre gyorsabban vettem a levegőt és a szívdobogásom is megerősödött. Kirázott a hideg minden egyes érintésétől és nem tudtam másra gondolni csak a pillanatra, és a fiúra akibe szerelmes vagyok. Hosszasan csókolóztunk, nem tudtunk betelni egymással. Szorosan magához szorított és ajkaink lassan elváltak. A szemembe nézett és halkan a fülembe súgta:
- Szeretlek!
Folyamatosan a hideg rázott. Óvatosan lecsúsztatta a toppom pántját és egy meleg puszit hagyott a finom bőrön. Ezután ismét a szemembe nézett és várta a reakciómat, erre én csak megcsókoltam. Neki sem kellett több, konkrétan letépte rólam a toppot és a nadrágot. Az ő blúza sem volt sokáig zavaró tényező, attól is hamar megszabadultunk. Minden ruhadarabot a földre dobott majd felvett az ölébe és az ágyig vitt. Lerakott és felém hajolt. Ajkaink ismét forró táncba kezdtek, kikapcsolta a melltartóm pántját és a finomka ruhadarabot is a földre hajította.
- Biztos vagy benne?- nézett rám
- Igen! Akarlak!- csókoltam meg

                                                               ~*********************~

Fáradtan dőltünk ki az ágyon. Harry magához húzott és adott egy puszit a fejemre amitől elmosolyodtam, annyira aranyos volt és gyengéd.
- Jobb lesz ha felöltözünk mielőtt még Ad ránk nyit.- kacagtam el magam és felültem
- Nem akarlak elengedni- húzott vissza
- Pedig muszáj lesz.- adtam puszit a szájára és felálltam
- Na jó!- állt fel ő is és összeszedte a cuccait
Hamar magunkra kapkodtuk a széthányt ruhadarabokat, kicsit rendbeszedtük a külsőnket és összeszedtük a szobát is.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek igaz?- szorított magához
- Én is!- mosolyogtam fel rá
- Cara! Megjöttem!- rontott be Ad- Oh! Itt valami alakulóban van.- vigyorgott ránk
Reflexből a kezemben levő párnát hozzávágtam, erre ő elkezdett rohanni felém és az ágyra döntött majd csiklandozni kezdett.
- Ad ne! Istenem! Ne csináld!- kacagtam
- Dobálsz még párnával?- röhögött
- Nem!- ugrándoztam
- Nem hallom! Mit mondtál?- tetette a hülyét
-  Nem!- kiáltottam el magam
- Na azért!- száll le rólam
- Bolondok vagytok!- kacagott Harry is
- Csak Ad!- mutattam a kisszamárra
- Hát...Lehet benned is van valamennyi!- kacsintott majd belepuszilt a hajamba
Erre Ad önelégült mosolyra húzta a száját.
- Én megmondt........
- Hallgass!- fenyegettem meg még a kezemben levő párnával
- Oké!- csendesedett el és elindult az ajtó fele
- Na úgy!
- De azért én megmondtam!- futott ki az ajtón
Nem bírta ki, hogy ki ne mondja. Mindig hozzá kell tegyen még valamit.
- Bolond!- kiáltottam utána
- Olyanok vagytok mint a kisgyerekek!- kacagott Harry
- Szeretem Adet. Kisbaba kora óta ismerem már, mindig szuperül kijöttünk.
- Az szuper. És? Mára mi a programod?- kérdezte
- Hát...Azt hiszem, hogy lesz még gy próbánk és aztán szabad vagyok!- mondtam
- Oké...Akkor este megyünk valamerre. Mit szólsz?
- Hova?
- Meglepetés!
- De hova! Légyszi...Mond el!- kíváncsiskodtam
- Ha elmondanám nem lenne titok.
- Igaz....8- ig vagyok próbán.
- Oké...Fél 9- kor érted jövök! Úgy oké?
- Igen! szuper lesz!- mosolyogtam rá
- Remek...Akkor...Mi lenne ha átmennénk Zaynékhez és megnéznénk, hogy hazajöttek- e és, hogy szóljunk ma este nem leszünk szabadok?- vetette fel az ötletet
- Oké..Menjünk.....................................................